A szavai kapcsán szétnéztem az osztályban. Fanni és a barátnője, mint a zen megtestesítői, a legnagyobb nyugalomban ültek az asztaluknál és elmélyülten rajzoltak. Néhány gyerek az uzsonnáját majszolta. A többség, mint a felbolydult méhkas, folyamatosan zsongott és zsizsegett.
A tanító néninek 2 percenként rájuk kellett szólni, hogy nyugodjanak meg, és maradjanak csendben, amíg pár szót vált velem.
Igaza van a tanító néninek, valóban nyugodt családi életet élünk. Fanni azonban nemcsak emiatt kiegyensúlyozott.
Az elmúlt lassan 8 évben folyamatosan árral szemben úszok. Nem hallgatok az épp aktuális irányzatokra, csak a belső hangra. Ez a hang pedig folyamatosan azt súgja nekem, hogy le kell lassítani a világot. Vagy ha a világot nem is tudom, de a mi kis világunkat igen.
Ennek szellemében próbálom megőrizni Fanni gyerekkorát, amíg csak lehet, és az élményeket óvatosan adagolni neki. Azt látom, hogy a mai gyerekek túl korán élnek meg túl sok mindent.
Eleinte ösztönösen, ma már tudatosan próbálok "lassú" gyerekkort biztosítani Fanninak. Olyat, amilyenben nekem is részem volt. Amibe belefér, hogy suli után egymásra odafigyelve beszélgessünk. Aminek része, hogy rendszeresen együtt süssünk-főzzünk. Amiben jut idő arra, hogy leckeírás után otthon szabadon játszhasson vagy alkothasson. Időben ágyba kerüljön és legyen idő a minden esti összebújós mesélésre. Eleget aludjon és kipihenten ébredjen.
Ezek a dolgok ugyanannyira hozzájárulnak Fanni kiegyensúlyozottságához, mint a nyugodt légkör, ami otthon körülveszi.
Hogy milyen "áldozatokkal" jár ez a fajta lassú gyerekkor? Fanni nem jár sztáriskolába és különórákra sem. Mivel nincs 7-8 órája és a délutánjai szabadok, sokkal hosszabbnak tűnnek a napjai. A TV nézés korlátozva van, egy rövid mesét nézhet hétköznap, hétvégén egy kicsivel többet. Kütyüt egyedül nem használhat, pár naponta együtt megnézünk egy rövid mesét angolul a telefonomon.
A lassú életforma meghozza a gyümölcsét. Fanni szárnyal a suliban, a tanító nénije ódákat zeng róla.
A gyerekek mai felgyorsult, zaklatott életvitelét nézve fülemben csengenek Vekerdy szavai. Sikeres felnőtt abból lesz, akinek megadatik a teljesértékű gyerekkor. Rengeteg szabad játékkal, fára mászással, sárban dagonyázással. Az agyonhajszolt, túlterhelt gyerekekből kiégett felnőttek lesznek.
Kapcsolódó cikkeink:
- Több laza szülőt a világnak!
- Hová tűnt a szabadság? Az elveszett gyerekkor nyomában
- Ha ezen a négy dolgon változtatunk, sokkal boldogabb lehet gyermekünk
- Szülő vagy szórakoztató személyzet? Avagy hagyjuk néha unatkozni a gyereket!
Forrás: Lányomnak az életről / Facebook
Kép: Pezibear / pixabay
.jpg){kind=small}
