Korai fektetés
„Egyszer egy sokgyerekes anyától hallottam egy tanácsot: az egész napot szervezzük úgy, hogy a gyerekek időben kerüljenek ágyba. Ehhez mi is ragaszkodunk. A legidősebb gyerekem már 10 éves, de neki is takarodó van 8-kor. Ez megakadályozza, hogy túlpörögjenek. Öt gyereket nevelünk, meg is bolondulnánk, ha éjjelig fenn rohangálna az összes. Megszokták ezt így, és nagyon békés estéink vannak. Igaz, ez azzal jár, hogy reggel fél 7 körül kelnek, de legalább így az iskolába indulással sincs problémánk.” (Timi)
Hangoskönyv
„Nálunk minden gyereknek külön szobája van, de a középső sokat panaszkodott, hogy fél a sötétben. Sokat olvastunk az éjjeli fény káros hatásairól, ezért azt nem akartuk, ehelyett betettünk neki hangoskönyvet. Ez annyira bejött, hogy a mai napig a felvett mesére alszik el, és nem tudom, ezért-e vagy sem, de a tanítója szerint kiemelkedő a hallás utáni szövegértése.” (Anita)
A megszokás hatalma
„Mi nem ragaszkodunk a korai lefekvéshez, a rutin viszont mindig ugyanaz. A 4 éves lányom hónapokig ugyanabból a könyvből kéri a mesét, majd következik a fejből mondott történet, szintén szóról-szóra ugyanúgy minden áldott este, majd az ének, ami nálunk egy éve a Ha én rózsa volnék… Várom már, hogy ennél kicsit változatosabb estéink legyenek, de őt most ez nyugtatja meg” (Dóri)
Időzítő
„Nálunk az időzítő oldotta meg a problémát. Beállítjuk általában öt percre, a gyerek is látja, mennyi idő van még hátra, és amikor megszólal, abba kell hagynia, amit épp csinál. Így fel tud készülni arra, hogy hamarosan vége a játéknak, fürdésnek, bárminek, és gyakorlatilag nincs hiszti vagy alkudozás” (Gyuri)
Egy szobában a testvérekkel
„Mi mindhárom gyereket következetesen egyedül elalvásra szoktattuk, és ez remekül működött a kezdetektől. Az utóbbi egy évben azonban egyre gyakoribbá vált, hogy az 5 éves lányom este még sokáig kijárkál, behív, nem tud elaludni. Végül kibökte, az bántja, hogy a bátyjai egy szobában alszanak, neki pedig egyedül kell lennie. Ezért most beköltöztettük a fiúkhoz, és azóta újra jól elalszik ő is. Pedig milyen sok gyerek örülne a külön szobának!” (András)
Szánj rá több időt!
„Kezdd fél órával korábban, mint kezdenéd! Ennyi a titok. :)” (Csilla)
Következetesség a kezdetektől
„Én teljes mértékig egyet értek Tracy Hoggal, aki azt írja a Suttogóban, hogy „Úgy kezdd, ahogy folytatni akarod!”. Tudtam, hogy nem akarok nagy korában az altatással, kiságyba szoktatással kínlódni. A fiam külön szobában, a maga ágyában, egyedül alszik el a kezdetektől. Voltak persze néha próbálkozásai, de soha nem mentünk bele a játszmákba. Az egész óvodai csoport minket irigyel, mert nálunk semmiféle altatási gond nincsen.” (Orsi)
Pótvacsora
„Lefekvés előtt fél órával még felajánljuk a pótvacsora lehetőségét. Amióta bevezettük ezt a rendszert, soha nem jut eszükbe lefekvés után, hogy ők még éhesek.” (Mariann)
Fektetés szeretettel
„Szerintem a legfontosabb az, hogy a fektetési procedúra a lehető legnyugodtabb legyen. Évekig összebújva aludtam el a lányaimmal, el nem tudom mondani, hányszor aludtam be mellettük. Olyankor mindig megnyíltak nekem. Most már kamaszok, nem kell őket altatni, de az esti összebújós beszélgetés lámpaoltás után továbbra sem maradhat el. Hiszem, hogy megérte az áldozatot, hiszen ennek köszönhetően különlegesen bizalmas a kapcsolatom a 13 és 15 éves lányokkal.” (Szilvi)
Kapcsolódó cikkeink:
- Külön szoba, külön ágy, együttalvás: hol aludjon a baba?
- 9 gyakori hiba, amivel évekre elronthatod a gyerek alvását
- Délutáni alvás: tényleg erőltessük?
- A tökéletes esti mese receptje - 1000 kisgyerek válaszai alapján
Kép: emrahozaras / pixabay