Karácsony közeledtével egyre gyűlik a lista, a tv ontja magából a reklámokat és a gyerek sorra mutogatja, hogy ez is kell, az is kell, ez is de jó lenne, olyanja sincs még...stb. Ugye ismerős? Minden is kell, lehet az bármi, a pottyantós madártól kezdve a csillámos tündérbarbieunikornison át a malacban turkálós társasjátékokig. Igen, kéne a 835. kisautó is, mert az piros, neki meg csak kék van. Mi pedig, szülők, ott találjuk magunkat ennek a kívánságáradatnak a közepén, és mégiscsak karácsony (vagy bármilyen más alkalom), ha ez a szíve leghőbb vágya, hát miért ne? Legalább azt kapja aminek örül, amire vágyik, és nekem sem kell tovább gondolkodni mivel lepjem meg. Aztán kibontja, rettentő boldog és másnap már ez is az egyik sarokban, a polc legmélyén végzi. „Erre vágytál, most meg nem is játszol vele!” Ugye megvan a szituáció? Hát tényleg erre vágyott? Biztos ez hiányzott neki?
Vekerdy Tamás könyvét olvastam egyik este, és nagyon megfogott ez a gondolatsor:
„A rossz lelkiismeretű szülő egyik alapreakciója az, hogy vásárol, tárgyakkal halmozza el a gyereket, ha teheti. Leterhelt, elfoglalják a saját dolgai, fogalma sincs, hogy mit is kezdjen a gyerekkel, de szereti és bűntudata van, hát megvesz neki mindent. Nem képes elég érzelmet nyújtani – sokszor azért nem, mert nem tudja, hogy ennek mennyire egyszerű formái is vannak: az ember leül mesélni vagy ütögeti a gyerekkel a labdát, és ezzel máris érzelmet közvetít... Vagyis érzelmi inkompetenciából adódóan önti a cuccokat a gyerekre, az meg érzelmi kielégítetlenségéből fakadóan követeli azokat. Ezért valójában nem a tárgyak felhalmozása jár negatív következményekkel – a csilingelő vödör és a nyolcadik matchbox önmagában még nem rongál. Az rongál, ami mögötte van, nevezetesen, hogy a szülő nem tud adekvát módon, vagyis játékban és mesében – mondókában, dögönyözésben, csiklandozásban – személyes érzelmeket kommunikálni. Ha van dögönyözés, mondókázás, lovagoltatás, testi – lelki ölelés, akkor akár a csilingelő vödör is jöhet, és nem fog ártani. De ha helyette jön, az káros.” (Vekerdy Tamás – Jól szeretni, 2013, 68-69.o.)
Sokszor elveszünk a rohanásban, fáradtak vagyunk, rengeteg a logisztika, főleg a sokgyerekes, egyszülős családokban. Itt a karácsony is, és pont ezért, pont most, állj meg kicsit. Nem kell hat féle sütemény, és igazán elég egyfajta főfogás is az asztalra. Nem baj ha a frissen felrakott karácsonyi terítőt máris összekenték. Rendeld meg futárral ami még hiányzik, és kérj kölcsön a szomszédból, ha elfogyott a tojás, mikor épp neked még pont egy kellene. Ne kapkodj, hogy délre minden csillogjon, helyette maradj picit tovább az ágyban, bújjatok össze, párnacsatázzatok még egyet a gyerekkel. Ne mondd azt, hogy nem érsz rá, ha hozza a könyvét egy mesére vagy a kártyát, társasjátékot. Vagy vond be a te dolgodba, hadd szaggassa, díszítse ő a mézeskalácsot, kit érdekel, ha nem lesz tökéletes? Éljétek meg együtt az ünnepet (és a mindennapokat is)! Játsszatok együtt a „csilingelő vödörrel” és építsetek garázst, autópályát a kartondobozokból a „nyolcadik matchboxnak” is. Mondókázzatok, és ne azon mérgelődj, hogy semmi értelme a szövegnek. Nem ez a lényeg. Legyen szó bármilyen játékról, ő igazán a társaságodra vágyik. A figyelmedre, szeretetedre, érintésedre, szavaidra, a közös nevetésekre, élményekre. A jelenlétedre, mert igazán csak Te és Ő vagytok a „Lényeg”.
A fotó Jill Wellington képe a Pixabay -en.
.jpg){kind=small}
