A gyereknek felolvasott, együtt énekelt, ritmizált dal mindig legyen értékes. Ő még nem tud különbséget tenni egy kínos ragrím vagy bugyuta összecsengés, és egy bölcs, lélek mélyéből szóló vers között, ezért nekünk kell a választással az értékek mellett elköteleződni.
Talán nem is kell, hogy ezen az évfordulón elmerüljünk a forradalom és szabadságharc nagy neveiben és eseményeiben. Elég, ha megéljük, hogy miért fontos nekünk a szabadság, és egykor mi mindent áldoztunk fel érte. Szólhatunk arról is, hogy mit kell átvészelnünk, és mi az országunk közös célja.
Néhány szép verssel mi is segíteni próbáljuk ezt a választást. Hiszen minden jó döntés a gondolatokkal kezdődik, és mi más a vers, mint szépen összerendezett gondolat? Íme néhány valóban szép, alkalomhoz illeszthető vers, amely beszélgetéseket indíthat.
Mondókák, versek március 15-re
Egy szeg miatt a patkó elveszett
Egy szeg miatt a patkó elveszett
A patkó miatt a ló elveszett
A ló miatt a csata elveszett
A csata miatt az ország elveszett
Verd be jól azt a patkószeget!
Donászy Magda: Március 15-ére
Zászlók díszítik ma
az utcákat végig,
márciusi szélben
szállnak fel az égig.
Álljunk meg előttük
csak egy pillanatra,
emlékezzünk vissza
arra a nagy napra!
Az a nap a népnek
szabadságot adott,
mi sem felejtjük el
azt a dicső napot.
Weöres Sándor: Megy az úton…
Megy az úton a katona,
Zúg a vihar, fúj a szél,
zúg-búg, fúj a szél,
a katona sose fél.
Mitől félne? Kezibe kard,
gonoszoknak odavág,
dirr-durr, odavág,
sose bántsák a hazát.
Kányádi Sándor: Cicus, cinke, citera
Fürge vizek habosodnak,
hegyek, völgyek mosakodnak,
törülköznek reggel, este
rojtos, bojtos fellegekbe.
Március, március,
bolyhosodik a cicus.
Sütkérezik a domboldal,
sütteti hasát a nappal,
kamasz szelek fütyörésznek,
szikkadoznak az ösvények.
- Cinke, cinke, cinege,
jön a tavasz, tetszik-e?
- Tetszik bizony, csak siessen,
hogy a tollam fényesedjen,
hogy a begyem begyesedjen,
s a hangom is édesedjen,
pengjen, mint a citera,
cit-cit, cit-cit, citera.
Weöres Sándor: Paripám csodaszép pejkó
Paripám csodaszép pejkó,
Ide lép, oda lép, hejhó!
Hegyen át, vizen át vágtat,
Nem adom, ha igérsz százat.
Amikor paripám ballag,
Odanéz valahány csillag.
Amikor paripám táncol,
Odanéz a nap is százszor.
Károlyi Amy: Hívjad a…
Hívjad a, hívjad a falovacskát,
add neki, add neki a zabocskát!
Jóllakik attól,
hízik a zabtól
a lovacskám.
Hívjad a, hívjad a kicsi kecskét,
add neki, add neki a tejecskét!
Jóllakik ettől,
hízik a tejtől
kicsi kecském.
Szabó T. Anna: Február
Hallod, hogy pendül az ég? Jön a szél!
Zsendül a földben a nedv, fut a vér,
bizsereg a magban a lomb meg a fény –
túl vagyunk lassan a tél nehezén.
Olvad a hó, fenn fordul a nap,
kiböködi a hideg csillagokat,
döccen a vén Föld rossz kerekén –
túl vagyunk mégis a tél nehezén.
Jaj, milyen évszak! Hosszú, sötét.
Óvtuk az otthon csöpp melegét.
Biccen az új ág, zsenge remény:
túl vagyunk, úgy-e, a tél nehezén?
Jön, jön a szél, friss föld szaga száll,
létre gyötörte magát a halál,
nincs lehetetlen, van te meg én –
túl vagyunk, látod, a tél nehezén.
.jpg){kind=small}
