A csöndes gyermekekről
Mire válasz a gyermeki csöndesség?
A félénk, magába húzódó gyermek részéről a csöndesség lehet általános válasz az életre. Hiszen sokfélék vagyunk, sokféle karakterben élhetünk teljes és gazdag életet. A csendes gyermekkel kapcsolatban többnyire akkor merül fel a probléma, mikor a szülő vagy a tanító nem fogadja el a gyerek személyiségét, életképtelennek, gyengének látja, aki soha nem fogja tudni az érdekeit érvényesíteni. Ilyenkor nem az a konfliktus forrása, hogy a gyermek befelé forduló típus, hanem hogy a szülő ebben veszélyforrást lát.
A születetten érzékenyebb, visszahúzódóbb gyermekek idegrendszerének ingerküszöbe viszonylag alacsony, ezek a gyerekek így hamarabb telítődnek az ingerekkel. Ezért látjuk azt, hogy viselkedésükben nem aktív ingerkeresők. Ők szeretik a kiszámíthatóságot, áttekinthetőséget, csendet, nyugalmat. Ők azok, akik szenvednek a napközi zajában, és nem kiabálnak be a bábszínházban Hamupipőkének, hogy a gonosz mostoha ott áll a háta mögött. Lassan, a maguk tempójában szeretnek dolgozni, igyekeznek a háttérben maradni, és nem vágynak közösségi programokra.
Nincs is ezzel baj, csak akkor, ha szülő mindenáron meg akarja változtatni a gyerek működési módját, erőszakosan fel akarja rázni a gyereket, strapabírónak, kommunikatívnak, kezdeményezőnek akarja nevelni. A csendes gyermek akkor veszíti el a bizalmát a felnőttel szemben, ha folyamatosan olyan visszajelzéseket kap tőle, hogy ő nem elég aktív, túl visszahúzódó, nem felel meg a zajos és nyüzsgő világ kihívásainak.
Nem jó üzenete van annak, ha az ismerősök előtt szabadkozunk a gyerek csendessége miatt, és bizonygatjuk, hogy nem mindig ilyen. De, ő mindig ilyen, és így teljes és egész! Jobb taktika más, számára használható lehetőségeket kimunkálni vele együtt azokra az esetekre, amikor nem akar fellépni az anyák napi műsorban, vagy szívesebben húzódna el a rokoni ölelésektől.
Biztosítsunk számára átmenetet a komfortzónája átlépéséhez! Jobban megbirkózik egy kétszemélyes baráti együtt játszós helyzettel otthon, mint egy húsz fős pizsamapartival. Érjük be azzal, ha otthon elmondja a verset személyesen nekünk, és ne gyakoroljunk nyomást rá, hogy álljon ki a színpadra! Lehet, hogy nem színész lesz, hanem orvos.
Ma hangos a világ, sok a kihívás, izgalom, programok és különórák rengetege kísértheti a gyereket, aki inkább bekuckózna, és a biztos háttérben maradva figyelne. Ám az, hogy az introvertált, vagy az áradóan nyitott személyiséget értékeli-e pozitívnak a környezet, történelmi kor kérdése is. A múlt században a csöndes gyermek volt inkább a minta, a követendő példakép, aki nem takarta ki a szülőt a fényképeken, nem okozott külön gondot, és még véletlenül sem próbált irányítani.
A csöndes üzemmód nem csak adott történelmi korokban, de az emberi életszakasz bizonyos pontján is nyereségessé válhat. A befelé fordulás gyermekkorban talán nem kifejezetten előnyös viselkedés, de 35-40 éves korra fordul a helyzet. Felnőtt korukra ezek a fiatalok, ha személyiségfejlődésüket nem töri meg a környezetük, magukra találnak. Ez az életkor, ahogy Vekerdy Tamás mondja, már a belülről építkezés ideje. Eddigre a szülői elfogadás bőven megtérül, és gyereket hosszú távra nevelünk…
A csöndes gyermeknek a látszat ellenére is lehet egészséges önbizalma és nagy belső ereje
Felnőttként kiteljesedik, erősen megtartja majd magát és azt a szűkebb kört is, aki függésben van tőle. Megbízható, boldog, jól teljesíthető ember lehet belőle, ha elfogadjuk, hogy kevés baráttal, kevés kihívással beéri, és hagyjuk, hogy ott húzza mag a komfortzónája határát, ahol a szükséglete diktálja.
Ezek a gyerekek megfontoltságuk miatt később kevésbé lesznek elsodorhatók, amíg kívülről eleinte alig látszik valami építkezés, bent óriási és gyönyörű kastély épül, mely díszére válik a világnak.
A csöndesség, mint védekezés - Fotó: Winkler Marietta
Csöndesség, mint önvédelem
A csöndesség lehet önvédelem is. Ebben az esetben nem a gyermek alapvető karakteréről beszélünk, hanem valamiféle reakcióról egy őt ért ingerre. Az addig élénk, talpraesett gyerek lassanként elhallgat, visszavonja erőit a külvilágból, lecsavarja az érzelmi hőfokát, és visszavonul magába. Ha a gyerek fokozatosan elhallgat, érdemes energiát szentelni arra, hogy kiderüljön ennek az oka. Milyen helyzetekben válik jellemzően hallgataggá? Kinek a társaságában?
Bizalmat vesztett valamelyik felnőttel szemben? Megélhette azt, hogy hiába osztotta meg a félelmét, nem kapott hatékony segítséget? Előfordulhatott az, hogy a felnőtt elbagatellizálta a gyermek számára fontos problémát, esetleg kinevették őt? Bántották? A csöndessé válás jel, erős tünet, amikor a szülőnek nagyon megfontoltan kell eljárnia.
Az engedelmesség csendje - a megtört gyermek
A csöndes gyermek viselkedését ebben az esetben nem a lelki szükséglete diktálja, hanem az állandó, szigorúan uralkodó jellegű szülői vagy nevelői nyomás következménye.
Jellemzően akkor alakul ki, ha a szülő számára a vak engedelmesség elérése a legfontosabb nevelői célkitűzés. Ez a fajta nevelés megtöri a gyerek saját személyiségét, aki gyorsan bátortalanná és egyúttal boldogtalanná is válik.
A megtört gyermek számára a csöndesség egyfajta bénulás, menedékbe vonulás, az utolsó remény arra, hogy ne okozzon a szülő számára problémát, ne legyen vele baj, és ne adjon okot, vagy inkább ürügyet a további fegyelmezésre. Megtanulja, hogy ne feszegesse a határokat, csak némán eljátsszon egy sarokban. Ő úgy tudja, hogy csak akkor szerethető, ha nincs vele probléma, szinte soha nem beteg, sőt majdnem láthatatlan.
Ez a nagyon csendes gyerek egy idő után kérdés nélkül elfogadja a szabályokat, nem érdeklik már a miértek, csak gépiesen parancsokat teljesít, és kerüli a szembenállást.
Ez a fajta nevelés időtakarékos, hiszen a kívánt viselkedés gyorsan előáll, ennek azonban nagy ára van: odavész a bizalom. Az így nevelt gyermeknek egész élete során szüksége lehet külső szabályzásra, olyan társkapcsolatot választhat majd felnőttként, ahol mindig más mondja meg, hogy mit csináljon.
A csöndes gyermek fejében lévő szabályok mögött ebben az esetben csak a fenyegetés áll belátás helyett, a szabályok miértjét nem érti, nem mer rákérdezni. A gyermek saját személyisége azonban normális esetben a szabályok megkérdőjelezése mentén alakul ki, és akkor válik belsővé a szabályozás, ha minden kívülről jövő értéket saját mérlegére rakva megmérhet. Ha erre nem kap lehetőséget, nem juthat el a saját személyiségéhez, a csöndesség mögé üresség társul.
A csendesség lehet személyiségvonás, lehet reakció egy a felnőttek világából jövő rossz üzenetre, és lehet a megfélemlítés tünete is.
Legyen fülünk a csendre!
Indexkép: Depositphotos.com
.jpg){kind=small}
