Szeretlek, de a gyerekeidet nem tudom elviselni

Tóth Nikolett | 2022-03-10 10:50

35 éves vagyok. Egy évig éltem együtt álmaim férfijával. Mégis voltak napok, amikor azt kívántam, bárcsak ne is ismertük volna meg egymást. És nem magunk miatt. Hanem a gyerekei miatt. Igen, nos, ő elvált és van egy 6 éves kisfia és egy 8 éves kislánya. Akik egyenesen pokollá tették az életemet.

Zsuzsa története.

Még egy vad szeretkezést is képes volt félbeszakítani a gyerekei miatt

Persze most mindenki azt gondolja, hogy ez lehetetlen. Hogy csak hisztizek, vagy az a bajom, hogy nekem még nincs saját gyerekem. Pedig nem erről van szó. Nagyon nem.

Elméletileg kéthetente hétvégén voltak az apás napok. A gyakorlatban ez úgy nézett ki, hogy az anyuka gondolt egyet és felhívta a páromat, hogy most ráérne-e vigyázni a kicsikre. Ő meg mindig rohant. Mindegy, hogy mi mit beszéltünk meg, milyen programról maradtunk le. Olyan is volt, hogy egy romantikus vacsora közben állt fel és ment el értük, de még egy vad szeretkezést is képes volt félbeszakítani, ha kapott egy üzenetet.

Jó, ezt még benyeltem. Megértettem, hogy nagyon fontosak neki a gyerekek. Azt is megértettem, hogy játszani kell velük, vagy hogy szükségük van egy kis rohangálásra a játszótéren vagy az állatkertben.

De amit ők itt ketten műveltek, az már túlment egy határon. Egyfolytában hisztiztek. Amikor nálunk voltak, egy szót sem tudtunk váltani egymással, mert a gyerekek túlkiabáltak minket. Réka, a kislánya olyanokat mondott, hogy ne beszélgessünk már, meg hogy vele nem játszik senki, és ezt meg fogja mondani az anyukájának.

Bálint szerint túlreagáltam, pedig nagyon nehéz volt velük

Ha Hunornak, a 6 éves kisfiának nem ízlett valami kaja, akkor kiköpte. De nem a tányérjába, hanem ahova kedve tartotta. Amikor ezt szóvátettem, azt válaszolta a párom, Bálint, hogy szegénynek túl forró/hideg/száraz/kemény, stb. volt az étel.

Ugráltak az ágyon, a kanapén, felmásztak az étkezőasztalra is. A lakás egy igazi csatatér volt, ha ott voltak. De Bálint szerint ezt csak túlreagáltam, hiszen gyerekek még, hagyni kell őket kibontakozni.

Konkrétan semmiért nem szólt rájuk! Gondolom azért volt ilyen engedékeny, mert ritkán találkozott velük, és azt a kis időt nem fegyelmezéssel akarta tölteni.

De mintha ez a két kis rafinált gyerek pontosan érezte volna ezt. Tudták, hogy nekik most itt bármit szabad. A játékokat is szétdobálták, és amikor rájuk szóltam, hogy rakjanak rendet, egyből mentek árulkodni az apjuknak, hogy kiabáltam meg csúnyán beszéltem velük. Ami persze nem volt igaz.

testvérek Rondell Melling képe a Pixabay-en (képünk illusztráció)

Próbáltam. Én tényleg próbáltam velük kedves lenni. Értük mentem az oviba, hazafelé vettem nekik a kisboltban kakaós csigát, és próbáltam a kedvenc témáikról (szuperhősök) beszélgetni. De a nagyobbik közölte, hogy nehogy már azt higgyem, hogy őt le lehet kenyerezni egy darab kakaós csigával. És hogyha jót akarok magamnak, akkor fizetek neki minden alkalommal egy ezrest. Akkor hajlandó lesz jól viselkedni.

Azt hittem, nem hallok jól. Még csak 8 éves, de máris megzsarolt! Kőkeményen!

Akkor most játsszuk azt, hogy én is kárt teszek abban, amit szerettek

Megpróbáltam beszélni a dologról Bálinttal. Elmondtam neki, hogy nagyon szeretem őt és vele képzelem el az egész életemet. De a gyerekeivel egyszerűen nem találom a közös hangot (vagy inkább utálom őket, ahogy ők is engem, de ezt persze nem mondhattam). Azt mondta, hogy csak idő kell nekik, és meglátom, minden rendben lesz.

Hát nem lett. Nagyon nem. Egyik délelőtt éppen főztem, a gyerekek a másik szobában játszottak. Bálint elugrott bevásárolni. Kivételesen csöndben voltak. El se mertem hinni. Már-már gyanús volt. Amikor befejeztem a levest, gondoltam, mégis megnézem, miben sántikálnak. Bementem a szobába, és azt láttam, hogy mindkét gyerek keze tiszta festék, és ezzel a kézzel végigtapogatták a falakat, és a szőnyegbe is belenyomták a kézlenyomatukat. Amikor észrevették, hogy bementem, kuncogtak.

– Nagyon vicces – szólaltam meg halkan. – Akkor most játsszuk azt, hogy én is kárt teszek abban, amit szerettek.

Odaléptem a kis rózsaszínű hátizsákjához, kivettem belőle a babáját és letéptem a fejét. Réka azonnal sírvafakadt. De még ezt sem éreztem elégtételnek. A kék hátizsákból egy kisautó került elő. Beledobtam a wc-be és lehúztam. Na, erre a kicsi is sírvafakadt.

Bömböltek a gyerekek és sírtam én is, mert tudtam: itt a vége

Bálint ekkor nyitott be. – Most jöttem haza, de látom, észre se vettétek. Hát itt meg mi történt? – kérdezte döbbenten.

Azzal a két gyerek hisztérikus zokogás közepette odaszaladt Bálinthoz. Átölelték egymást és a gyerekek egymás szavába vágva mesélték el, hogy tettem tönkre a játékaikat és hogy kiabáltam velük, pedig ők nem is tudták, hogy rosszat csinálnak és az egész falfestés egy véletlen volt.

Bálint akkor rámnézett. A sötét pillantásából tudtam: nekünk már annyi, mindennek vége. Halkan csak annyit mondott, hogy de hát kicsik még, nem tudhatták, nem kellett volna ilyen kegyetlennek lennem, és hogy a következményekkel is számolnom kell.

Akkor én is sírva fakadtam. Bömböltek a gyerekek és sírtam én is, de az én mondandóm nem hatotta meg. Összecsomagoltam és otthagytam őket. Így még van esélyem egy normális életre és arra, hogy nekem is legyen majd egy saját gyerekem.

Zsuzsa története sajnos nem egyedi. Egy család szétesése hatalmas trauma minden résztvevő, de különösen a gyerekek számára. Ha valamelyik szülő új kapcsolatba kezd, nagyon sok türelemre lesz szükség minden fél részéről, és fel kell készülni arra, hogy a gyerekek esetleg - ha nem is tudatosan, de - azon fognak dolgozni, hogy újra együtt lássák szüleiket: az új pár személyét pedig ebben az esetben nem fogják jó szemmel nézni.

Az is fontos, hogy az elvált szülők ne ássák alá egymás tekintélyét, illetve próbálják elfogadni a család új tagjait, a gyerekek ugyanis megérzik, ha szüleik titokban utálják az új nőt/férfit, és átvehetik ezeket az érzéseket. Érdemes szakértő segítségét igénybe venni a szülők, de a gyerekek esetében is, aki segíthet abban, hogy békében működjön a család az új felállásban is, és minél kevésbé sérüljenek a csalágtagok, különösképp a gyerekek.

Kapcsolódó cikkeink: