A családi titkok nem egészségesek - azonban mindig védenek valakit
A kérdésre adott válasz meghatározó lehet gyermekünk sorsára nézve, és bizony egyáltalán nem egyszerű. Több nagyon fontos területet is érint, melyek olykor összeütközhetnek egymással, és néha hiába döntünk fontos értékek mellett, mégis megsebezhetjük a gyermeket.
Ilyen komoly érték az őszinteség, illetve annak a tudata, hogy a titok a családban mennyire romboló lehet akár több generáción át, átívelve emberöltőket is.
A másik oldalon a gyermeki ősbizalom, a léthez való jogosultság áll, annak a tudásnak a fontossága, hogy a gyermeket várták erre a világra, hogy ő egy itt élő közösség teljes jogú tagja, akinek a létjogosultságát semmilyen kirívó teljesítménnyel nem kell igazolnia.
Az őszinteség fontos szülői eszköz, nehéz lenne annak a pozitívumát igazolni, hogy ne legyünk őszinték a gyermekkel. Azonban érdemes megfontolni, hogy az őszinteség nem fegyver! Nem arra való, hogy indulatból nagy igazságokat vágjunk egy gyermek fejéhez, miközben azt mondogatjuk magunknak, hogy mennyire őszinték vagyunk! A kapcsolatainkban használt eszközeink mit sem érnek, ha nem szeretetet, elfogadást, figyelmet közvetítenek…
A családok nagy része régi és új keletű titkok őrzője. Anna Ancelis Schützenberger így fogalmaz: „A titok gyakran az egyik szülő szégyenteljes titka, veszteség, igazságtalanság. Azáltal, hogy elrejtjük a gyászt, belénk telepszik egy titkos sírkamrába, egy kriptába, és ott kísértetté válik, ami áttevődhet a szülő tudattalanjából a gyermekébe, egyik generációról a másikra.”
A pszichológusok mindig is hangsúlyozzák, hogy a titkokat fel kell tárni, és a titkolt tartalmakat be kell emelni a családba, közös erővel megbirkózni vele. Azonban a titkok létrejötte, bizonyos fontos információk szándékos rejtegetése, tagadása többnyire valamely családtag vélt vagy valós veszélytől való megóvása érdekében jönnek létre. Megtartásuk sok erőbe és szenvedésbe is kerülhet, bizonyos értelemben hősies is lehet.
Sok film és színdarab szól arról, hogy a múltban őrizgetett titok a szenvedésnyomás hatására kiderül, és mint egy bulldózer, végigtipor a család jelenén. Ha egy család összeomlik és a titkok hirtelen kerülnek napfényre, az súlyos mentális és testi tünetekhez vezethet épp a legsebezhetőbb családtagoknál. Titoktartásra valamilyen mértékben szükség van a határok kijelöléséhez, a felelősségvállaláshoz, vagy egy pár belső intimitásának megőrzéséhez. A titok elszigetelhet egy családtagot, létrehozhat cinkosokat, titokra vadászókat, titokgazdákat, sejtőket, és családon belüli klikkeket.
A titok veszélyes, a titok egészségtelen. Ugyanakkor a titok létrejöttének oka többnyire a védelem. A titok megvédhet a szégyentől, az elítéléstől, a családban elfoglalt szerep elveszítésétől.
Ennek a nyeresége olyan méretű lehet, hogy több nemzedéken át fenntartja a család, és főleg a fogantatás, születés, származás, titkolt terhesség, erőszak, hűtlenség, bűn témakörökben jellemzőek. A titok többnyire véd valakit.
Ez a felnőttek világa. Születés, szerelem, halál, az élet nagy játékai, de nem gyerekek számára. A titok nem a gyerek hatásköre. A titok tulajdonosa a felnőtt. Hihetjük, hogy minden megoldódik, ha felfedjük a titkokat, de ez a nézet figyelmen kívül hagyja a rendszer bonyolultságát.
A titkoknak van egy szavatossági ideje, de annak lejárta előtt kárt okozhatunk a felfedésével annak, akinek védelmében létrejött. A titok ideje akkor jár le, ha már nem segíti az életben maradást, ha megbetegít, ha szenvedést okoz. Néha csak generációváltás hozza el a titok feloldását, vagy ha meghal a titok megbízója. Nem kell minden titkot felfedni, és biztos, hogy meg kell választani ennek az idejét.
Ne vegyük el a gyerektől az ősbizalmat!
A világba érkező gyermek számára nem a kegyetlen őszinteség a megfelelő fogadóbeszéd. A gyermeknek elsősorban bizalomra van szüksége, abban való őshitre, hogy a világ megtartja őt, hogy nincs veszély, hogy vágytak rá, hogy saját helye van itt, és nélküle hiányozna valami a világból. Az ősbizalom lényege, hogy „engem vártak ide, akartak, és a világ értem is van. A puszta létem szebbé teszi az életet. Én azért vagyok az, aki vagyok, mert más nem is lehetnék”.
Ha ez a hit sérül, az nyomot hagy a gyermek érzelmi világában. Ha a bizalom megrendül, az kétségbeesett tettekre viheti a gyereket, főleg kamaszkorban. Az ősbizalom valamiféle alapkőletétel, a gyerek életkedvét, örömét, a világ jóságába vetett hitét alapozza meg. Ha nincs bizalom, ha nincs jogom az életre, akkor azt bizonygatni kell – sok kétségbe esett teljesítmény mögött áll ez a hiedelem. Ne vegyük el tőle az ősbizalmat! Az őszinteség nem olyan gyógyszer, amit nagykanállal kell adagolni. A gyermek jól-léte megelőzi a felnőttekét: ne az ő kínján át próbáljuk megélni az őszinteség örömét.
Akkor most mondjuk el, vagy hazudjunk róla?
Ne akkor, ne úgy. Ne dühből, ne visszavágásból. Ne kezdjünk bele minden előzmény nélkül egy szép napon. Viszont neveljük a gyermeket igazságban, válaszoljuk meg a kérdéseit. Akkor beszéljünk erről, ha ő kérdez. Ne felejtsük el, hogy minden igaz mondatunk a szeretetnek legyen alárendelve. A titok érte van, és a titok felfedése is érte van.
Mondjuk el, hogy bár volt nehéz időszak a megszületése előtt, végül ő azért született meg, mert akartuk őt, és vágytunk rá. A léte a legnagyobb öröm a szülőnek, érte van a világ, és abban fontos és személyre szabott feladata van, és nélküle nem lenne gömbölyű a bolygó. Azért van itt, mert itt kell lennie. A világegyetem is lyukas lenne nélküle.
A megszületése győzelem volt a kétségek és a félelmek fölött.
Indexkép: Depositphotos.com
Felhasznált irodalom:
- Böszörményi-Nagy Iván kutatásai (Székely Ilona (2000). Kapcsolatainkban létezünk: Böszörményi-Nagy Iván kontextuális terápiájának rövid ismertetése)
- Balogh Klára: Titok a családban és a családterápiában
- Márton Andrea: Diszfunkcionálisan működő családok jellemzői
- Gál Magdolna: Az eredet sebe
.jpg){kind=small}
