A gyermek a család tükre: miért fontos a szülők szerepe a gyermeki viselkedésben?
A családterápiával foglalkozó szakemberek azt állítják, hogy a gyerekek viselkedése a család érzelmi dinamikájának eredménye. Amikor egy gyerek „rosszul” viselkedik, akkor gyakran a család belső problémáira reagál, legyen az szülői konfliktus, kommunikációs nehézség vagy az érzelmi támogatás hiánya.
Pszichológusok a „problémás gyerekek” kezelése során felfedezték, hogy sok esetben nem az ő viselkedésükkel van probléma, hanem a környezeti hatásokkal.
A viselkedési problémák sokszor a családi nehézségek - mint például a mint a feszültség vagy az állandó stressz - kivetülései. Amint a családban harmónia jön létre, a gyerekek viselkedése is javulni kezd.
Néhány gyakori szülői hiba
1. Akik tárgyakkal helyettesítik a valódi törődést: Azok a szülők, akik mindent megadnak gyermekeiknek – legújabb kütyüket, játékokat –, gyakran nem veszik észre, hogy a legfontosabb dolog, amit adhatnak, az idő és figyelem. A tárgyak nem helyettesíthetik a szülői figyelmet és szeretetet, és ez érzelmi elhanyagoltsághoz vezethet, amit a gyermek viselkedési problémákban fejez ki.
2. Az aggodalmaskodó szülők: A túlzott szülői aggodalom, amely sokszor a saját szorongásaikból fakad, azt üzeni a gyerekeknek, hogy nem képesek önállóan boldogulni. Az ilyen gyerekek gyakran bizonytalanok lesznek, mivel nem kapnak lehetőséget arra, hogy saját képességeiket felfedezzék.
3. A fáradt szülők: A szülők fáradtsága és kimerültsége szintén hatással van a gyermekekre. Ha a szülő folyamatosan fáradtságra és stresszre panaszkodik, a gyerek bűntudatot érezhet, és azt hiheti, hogy ő az oka a szülő rossz közérzetének.
4. A perfekcionista szülők: Amikor a szülők állandóan elvárásokat támasztanak a gyerekekkel szemben, és azt mondják, hogy „a legjobbnak kell lenned”, a gyerek sosem érzi magát elég jónak. Ez érzelmi nyomás alatt tartja őt, és hosszú távon csökkenti az önbizalmát.
5. A manipuláló szülők: Egyes szülők megpróbálják saját elképzeléseiket és álmaikat ráerőltetni gyerekeikre, figyelmen kívül hagyva az ő egyéniségét és vágyait. Az ilyen szülői magatartás korlátozhatja a gyerek önállóságát, ami hosszú távon önértékelési zavarokat és kapcsolati nehézségeket okozhat.
Mit tehetnek a szülők?
Ahhoz, hogy egy gyermek kiegyensúlyozottan fejlődjön, a szülőknek először a saját belső harmóniájukat kell megteremteniük. A pszichológusok egyetértenek abban, hogy a szülők érzelmi stabilitása, a családi környezet rendezettsége, valamint a szeretet kifejezése alapvető tényezők a gyerek egészséges fejlődésében. Ahogy Bowlby kötődéselmélete is rámutat, a gyerekek biztonságos kötődése a szülők szeretetteljes és következetes támogatásán múlik.
Nem az a cél, hogy a gyermek problémáját megoldjuk, hanem hogy a családban zajló érzelmi dinamikát megértsük, és azon dolgozzunk – mondják a szakemberek. Tehát a szülőknek a saját viselkedésük és érzelmi reakcióik vizsgálatával is foglalkozniuk kell, ha változást szeretnének elérni gyermekük viselkedésében.
A gyerekek tehát sok esetben nem „problémásak”, hanem sokkal inkább a családi környezet visszatükröződései. A szülők érzelmi állapota, kommunikációja és nevelési stílusa közvetlenül befolyásolja a gyerek viselkedését és érzelmi jólétét. Ha a szülők hajlandóak saját magukkal is foglalkozni, és a családi dinamikát harmóniában tartani, a gyerekek viselkedésbeli nehézségei is enyhülni fognak.
A problémás gyerek tehát nem létezik – csak egy olyan gyerek, aki érzékenyen reagál a környezetére, különösen a szülei érzelmi világára.
Indexkép: Depositphotos.com
.jpg){kind=small}
