Az újszülött első hangjai élesek, tagolatlanok. A környezet ezeket panaszhangoknak tekinti, és jelentést tulajdonít neki, ezért aztán közbelép (eteti, simogatja, stb.). A kezdeti egyhangú színezet kezd változni; a második hónapban a csecsemő környezetében élők már meg tudják különböztetni, hogy mikor van valami baj, és mi a nyugalmi helyzetet kísérő örömhang. Beavatkozásuk különbözőségével ezeket a jelzéseket megerősítik.
A hangadás sokáig nem önálló megnyilvánulás, hanem egy globális reakció része. (Egész testével felel a gyerek. Rugdalózik, kapálózik, megfeszíti magát, stb.) Ebben a korban még nem tekinthető sem a hangadás, sem a globális reakció szándékkifejezésnek. A csecsemő nem közöl semmit, egyszerűen él. Az életmegnyilvánulásainak a környezet ad jelentőséget, ezzel kondicionálja (tanítja) a célzott hangadást.
A harmadik hónap végéig semmi nem mutat arra, hogy a gyerek összefüggést élne meg a hangképző mozgásai, és a saját hangja között. A süket csecsemő ugyanolyan színezetű és intenzitású hangokat ad, mint a halló. Ennek a hónapnak a végén kezd megmutatkozni a különbség, mikor is a halló csecsemő felfedezi a kapcsolatot a hallás és a hangképzés között. (Elkezdi utánozni a saját hangját.) Kezdetét veszi a játék a hangképzéssel, ami a 4-5. hónaptól a mászás kezdetéig, a gyerek kedvelt tevékenysége. Az artikuláció a tárgya a játékának. Ezeknek a mozgásformáknak, amiből később a hangok lesznek, már van előtörténete. (Pl. ajakhangok-m,b,p – a szopó mozgás folytatása; a foghangok-t,d – a nyelvnek a szopás során kialakult mozgást ismétlik.)
Az, hogy a gagyogás játék, valószínűsíti, hogy a jelzésértékű hangok (éhség, fájdalom) továbbra is megmaradnak. A gagyogás hatására azonban a jelzőhangjai is átalakulnak, és differenciáltabbak lesznek. A csecsemők sokkal több hangot képeznek, mint amennyi az anyanyelvükben szerepel, és esetleg a környezet meg tud különböztetni (több mint 200 féle hang). (Pl.: kísérlet az afrikai b-b- re) A gyerek ebben a korban minden hangot kipróbál, amit a hangképző szerveivel létre tud hozni. Csak azok a hangok maradnak meg, amiket a környezetében hall, a többi kiesik. (Szenzitív időszak! – Idegen nyelvű szövegeket is érdemes ilyenkor hallgattatni a gyemekekkel, felmérések szerint a későbbiekben a gyerekek kiejtése a tanult nyelven anyanyelvi lesz.) Ekkor kezdi el a gyerek igazából utánozni a beszédet. Elkezd hosszabb hangsorokat képezni, olyan hanglejtéssel, arckifejezéssel, ahogy a felnőttek beszélnek.
A hatodik hónapban a beszédértés is kezdetét veszi. Elsőnek a hanghordozást, az érzelmi színezetet érti meg. (Kedves hang-öröm, mérges hang- szomorú, esetleg sír) Ilyenkor még helyzetekben tájékozódik, akár idegen nyelven feltett kérdésre is ugyanolyan reakciókkal válaszol. A szavak tiszta megértését, a tiszta beszédmegértést megelőzi olyan helyzetek megértése, amelynek a beszéd egyik összetevője.
Nyolchónapos kortól megérti a kérdést, felszólítást, de csak bizonyos helyzetekben. (Helyszín, hangsúly, személy, stb.) Az inger együttes összetevői folyamatosan lemaradoznak. A kilencedik hónap végén már testhelyzettől függetlenül hajtja végre a felszólításokat, a 10. hónapban már sem a megszokott környezetre, sem a személyre nincs szüksége.
A gagyogásban, mint játékban, megjelenik a hangkettőzés. A kettőzött ajakhang az, amit a gyerektől a környezete elvár (ma-ma, pa-pa) ez pozitív visszajelzést biztosít neki, így megerősíti a gyakorlását. Ez már a beszéd kezdete. A gyerek lassan rámutatásra, megnevezésre, közlésre is használja a „beszédet”.
A gagyogásból kiemelkedő első szavak 1 éves kor körül jelennek meg. A gyerek beszédfejlődése itt még lassú. A 16. hónapra 8-15 szót tudnak, az élénk beszédfejlődésű gyerekek 30-40 szót tudnak. A megértett szavak száma azonban ennél sokkal több. Az aktív szókincset a gyerek utánzással sajátítja el. Egy mozdulatot utánoz a hozzá tartozó szóval (pohár).
Kezdetben a beszéd egyszavas mondatokból áll. A második életév második felében ugrásszerűen meggyorsul a beszéd fejlődése. A szókincs ötszörösére-tízszeresére nő. Ez a néhány hónap a beszédfejlődés fordulata. A gyereknek megjön a beszédkedve. Mintha rájönne arra, hogy a beszéd eszköze a kapcsolatteremtésnek. Az egyéni eltérések jelentősek lehetnek. Akadnak gyerekek, akiknél ez a fordulat a harmadik életévben van. Két és fél éves korukban a gyerekek többnyire rendelkeznek a beszédkészséggel és szókinccsel, amellyel közvetlen környezetükben elboldogulnak.
Felhasznált irodalom:
Mérei F.- V. Binét Á. : Gyermeklélektan, Medicina Könyvkiadó Rt., Budapest, 1999.
Kérjük, támogasd munkánkat!
Ha szeretsz minket olvasni, ha csaltunk már mosolyt az arcodra, ha segített már neked valamelyik szakértőnk, vagy ha egyszerűen Te is fontosnak tartod, amit csinálunk, kérjük, támogasd munkánkat!
Banki átutalással:
Magnet Bank 16200106-11697987
Kedvezményezett: Családi Háló Közhasznú Alapítvány
Közlemény: Média támogatás
Vagy bankkártyás fizetés Simplepay-el az alábbi gombra kattintva:
.jpg)
.jpg){kind=small}
