A cikk a hirdetés alatt folytatódik.
Névjegy
Nagy Bandó András 1947-ben született Deszken
Általános iskola: Deszk
Vedres István Építőipari Technikum, Szeged
Elismerései: Karinthy Frigyes emlékgyűrű (1988),
Szalmaszál a hajléktalanokért (1996)
Hajléktalan emberért díj (2006)
Nagy Bandó András olyan sokoldalú tevékeny ember, hogy egy szuszra nem is tudom elmondani, mi mindennel foglalkozik: ír, fotózik, grafikát készít, fest, farag, hószobrászkodik, főz, unokázik. Melyik tevékenységére a legbüszkébb, melyik okozza a legnagyobb örömet Önnek?
Valójában bármit csinálok, inkább örömöt jelent, mint hogy „büszkeséggel” töltene el. Habitusom igazolja, mindig abban lelem örömömet, amihez fogok. Nem tagadható, mostanság az írás adja a legnagyobb örömöt, legfőképp a gyermekeknek írt verseim és meséim. Immár tizedik kötetemnél tartok. Öt éve született a „múzsám”, Hanna, az unokám, bár csak részben igaz, hogy ő mozgatja a kezemet, ő inspirálja a szívemet és az agyamat. Visszarévedek a gyermekkoromba, s abból is merítek, és persze nem megyek el érzéketlenül a mai gyermekek problémái és örömei mellett sem.
Valóban szépen bővíti a gyermekirodalmat verseivel: Családi szókincstár (verses gyermeklexikon – 2000), Madarak tolláról (versek gyerekeknek és szüleiknek a szerző rajzaival – 2004), Fából vasparipát (versek gyerekeknek és szüleiknek a szerző rajzaival – 2005, Gyöngykaláris (versek gyerekeknek és szüleiknek a szerző rajzaival – 2006). Legutóbb Ringató címmel vehették kezükbe a szülők és gyerekek altatóverseket tartalmazó könyvét, amelyhez cd is készült. Fontosnak tartja a gyerekek nevelésében a verseket?
Felsorolása mellé oda kell tennem a 2008-ban megjelent Keresztnévsort, a névnapos könyvemet, a Szivárványhíd című verses, és A Kiskalácsai királyság című mesekönyvet is. Ezek egyszerre láttak napvilágot. A Szivárványhíd illusztrációit egy 15 éves, Hammido Művésziskolás lány, Técsi Zita rajzolta. A kötet egyik kiemelkedő verse az időmértékesben írt, 64 szakaszos Négy évszak. A Kiskalácsai királyság hétestés mese, és mind a hét estére 30 percnyi mese jut. Micimackó filozófiájú, bájos történet, hamarosan bábszínházi produkció lehet belőle.
Építész technikusként kezdte, majd kőművesmesterként folytatta pályáját. Ehhez lehet köze az alkotási vágyának?
Ezt nehéz visszamenőleg megfejteni. Ami biztos, hogy gyerekként is kreatív emberke voltam, és sihederként is a sokféleségben leltem örömömet. Mindig lenyűgözött, s ma is így van, amit az építészet képes elénk varázsolni. És persze minden munkámat egyfajta alkotásként éltem meg, másképp kevesebb örömöt lelhettem volna bennük. Az újságkézbesítést is „művészi szinten” végeztem, azaz nekem számítottak azok, akikhez újságot hordtam, törődtem velük, kapcsolatot építettem ki velük, megszerettettem magam. Számított. Amikor kertészkedtem, akkor ott és abban leltem örömre, szóval bármihez fogtam, azon voltam, hogy az a tevékenység boldoggá tegyen.
Valóban sokféle módon igyekszik kifejezni önmagát, még a havat is felhasználja. Honnan jött a hószobor készítés ötlete?
Amikor az azóta „elhíresült” hószobraim készültek, éppen kisgyerekes apa voltam, aki játszani akart a gyerekével (Natival), és kis barátaival. Akkor éppen annyi hó esett Újszegeden, hogy futotta a nagy szobrokra. Hómedvét, elefántot, Stan és Pant, rozmárt és pingvint szobrászkodtam össze egy szomszédom segítségével. Másnapra csikorgó fagy jött, s szinte jéggé dermedtek a szobrok, és két hét múlva is várták a csodálatukra érkező gyerekhadakat. Azóta Orfűn is születtek effélék, egy alkalommal egy díszes hótemplom.
Ön egy rendkívül humánus ember. 1996-ban Arany Szalmaszál a hajléktalanokért kitüntetéssel jutalmazták. De milyen férj, apa és nagyapa? Kérem, meséljen a családjáról!
Nos, ez az, amiről mindennél hosszabban mesélhetnék, de negyven éve tart egyfajta visszafogottság ez ügyben, épp, mert egyrészt alig mondhatok különlegességeket, másrészt, mert kell egy pici médiamentes terület az életünkben. Ami biztos, hogy negyven éve élünk házasságban Julival, tehát ő még a technikusi időmben lépett be az életembe. Abszolút civilek voltunk, igaz, Szegeden ismertek már karikatúráimról, amatőr színpadi szerepléseimből, tehát volt valamiféle nevem, de ez Szegeden másféle ismertséget jelent. Tudnak rólad, szeretnek és kész. Amikor Budapestre költöztünk 1982-ben, a humorfesztivál győzelem után, tulajdonképpen két okból szültünk jó döntést: egyrészt elindult a humorista karrierem, másrészt Natira talált Galla Miki, és ő is színpadra került a LPL Társulatban. Ettől kezdve Juli duplán maradt a háttérben, hiszen visszahúzódott anyaként is és feleségként is. Otthonunk egyenesben tartója, háztartásunk „felelőse” volt, de (milyen érdekes) akkoriban, éppúgy, mint kezdettől fogva és ma is év vásárolok a konyhánkhoz. Én autóztam, ez természetes volt. Egyébként jobbára ő főzött mindig, de amikor időm engedte, én álltam a tűzhelyhez, sokszor írás közbeni kikapcsolódás reményével. A két föllépő ember mellett sosem volt könnyű az élete, de azért hullott rá is a nekünk jutó fényekből.
Megosztana velünk valamilyen humoros családi történetet, ami Önökkel történt meg?
Nem könnyű, csak jártatom az agyamat, akadt-e olyan eset, mely egyszerre volt humoros mindannyiunk számára, és nem ugrik be semmi. Amikor derűs volt az együttlétünk, talán épp Nati „művészi kibontakozásának” ideje, amikor az Abba-t parodizálták Andival, az unokatesójával, beöltözve, kifestve, tízévesen. Akkoriban már látszott, hogy merre tart, és az is, hogy kibontható a tehetsége. Gondolja csak végig: a család szeme fénye mindig is a gyermek, akit körül lehet ülni, és csak nézni, figyelni, mosolyogni, mert ő mindig produkcióra képes. Ha vendégek jönnek, akkor is így történik, nagy igyekezettel jutnak csak el odáig, hogy a gyereken kívül más is szóba kerüljön. Mi is így voltunk, és akkoriban nevettünk talán a legtöbbet.
A konyhát emlegette, és köztudott, hogy férfi létére a főzés terén is megállja a helyét. Talán ki is szorítja a feleségét a konyhából? Melyik a kedvenc étele? Van valamilyen specialitása, amit szívesen készít?
Milyen érdekes, azt mondja, hogy „férfi létére”, holott mesterszakácsaink jobbára férfiak, nőre nem is emlékszem. De azt is tudjuk, hogy az otthonok konyháiban szinte száz százalékban asszonyok sürgölődnek. Azt, amit csak otthon lehet finomra főzni, egyedül az asszonyok tudják. Mi, akik alkalmasint főzőcskézünk otthon, még az évi két főzéskor is ünnepeltetjük magunkat, pontosabban a főztünket. Mert ugye, mi főzzük a legjobb halászlét, a legfinomabb birkapörköltet, s egyéb csülökpörkölteket és pacalokat. Ebben is lehet valami, de ünneplést sokkal inkább érdemelnek azok, akik „napi robotként” főzik a vacsorákat, de úgy ám, hogy naponta főzik bele a szívüket. Számomra, ha belefogok, élvezet a főzés, kellőképp ügyesen bánok az étkekkel és az edényekkel, de túl sűrűn nem túrom ki a feleségem. Kedvencem a majoránnás marhapacsni, de a kocsonyám is fantasztikus. És a kovászos uborkám mindenkiét veri. Ezekről írok is az Ízes beszéd című kötetemben. Ja, és még egy: medvehagymából főzzük mostanság a legjobb ételeket. És erről is mindent megírtunk az Orfűi medvehagyma kincseskönyvben. Közel húsz nyavalyánkra gyógyír, s nem mellesleg kitűnő étel. Orfűn terem a legnagyobb mennyiségben. Április táján megtartjuk a Medvehagyma napokat is, várjuk az érdeklődőket a Muskátli étterem kemencés udvarába.
Köztudott, hogy nagy állatbarát. Orfű, vidék, családi ház, kert. Állatok élnek Önök körül?
Sajnos három éve Batyu sincs már, előtte a nagyapját, Csokit dédelgettük, de új vizslát nem vettünk magunkhoz. Mai munkatempóm mellett kevésbé tudnék törődni vele, és azt sem szeretném, hogy a nejemre terheljem az összes (egyébként gondot sosem jelentő) teendőket. És persze az eb, akár a horgony: leköt, nem enged ki a házból, visszahúz, és bár mindez öröm, de ha az unokánkhoz is el akarunk jutni, már nehezebben megoldható. Maradt, ami jut: néha körbeölelgetünk egy-egy vizslát.
Pár éve pacemakerrel a testében él. Fordulópont volt ez az életében? Megváltozott ettől az élete, az életfelfogása? Megállt egy pillanatra, hogy elgondolkodjon a múltján és a jövőjén?
.jpg)
Először azt hittem, meg kell állni. Utóbb megértettem, hogy nem ez okozta a szívritmuszavaromat. Ez egy szívben felbukkanó zavar, ki kell javítani, erre jó a pacemaker, de azóta is ugyanúgy élek, mert nincs betegségtudatom. rengeteg pozitív töltést kaptam eddig is, visszaverődik rám a tőlem induló örömszerzés, és ez fel is tölt. Szóval jól vagyok a bőrömben, és meg is háláltam, hogy az orvosok itt tartottak: azóta írtam meg a közel harminc könyvemet.
A Sosemvolt Toscana című műve az élet és a halál regénye. Benne van ebben a könyvben az a tapasztalata, hogy meglebbentette a halál szele?
Ebben inkább a bátyám elvesztése van benne, és persze korán elment barátaimé. Megírtam azt, amit nagyon sokan élnek át, szembesülve a rájuk támadó tumorral. Ezért arathatott ekkora sikert. Immár a hatodik kiadását koptatják a könyvbarátok, és kétszázezren olvasták el a történetet. A könyvtárakban sor áll a kötetért, és százával kapom az olvasói leveleket. Szinte mindenkit mélyen megérintett ez a regény, és sokan vannak, akik többször is elolvasták. Akadnak, akik bibliájukként kezelik és őrizgetik.
Írt már vagy 400 verset a gyerekeknek. Melyik nőtt legjobban a szívéhez?
Az Így szeress! Című verset emelem ide a Gyöngykalárisból. Ezt sokan szeretik, és az is öröm, hogy a Radványi Balázs zenéjével megjelent Tölgyből van a fakutya című Kaláka-Bandó, 24 versemet tartalmazó CD-re is fölénekeltem. Na, ez sem volt akármi: 61 évesen 24 dalt danolászni. A CD-n is ez az egyik kedvenc.
Milyen volt az Ön gyermekkora? Sok verset és mesét hallott?
Kevés könyvem volt, szegények voltunk, de meséltek nekem, és ez a legfontosabb. Amit pedig nem meséltek el, azt megéltem. Könyvtárba jártam, s a könyvtáros néni jól válogatta össze az olvasni valókat. Egyébként pedig, mint minden falusi gyerek, fociztam és csúzliztam, íjaztam és sárkányt eregettem, szóval sosem unatkoztam.
Felnőttként hogyan telik egy napja? Vannak megszokott rituáléi?
A rituálé túlzás, de igen, ha végiggondolom, egyfajta menetrend szerint zajlanak napjaim. Még ez sem pontos, mert a sorrend sosem azonos. Lazán kezelem a sorrendet, de a napi munkát elvégzem, ha reggel, ha nappal, ha éj
jel. Az írás az asztalomhoz húz, ha olvasok, elbújok valahová, és amikor van lehetőség, rohanok teniszezni. Tavasztól futás, nyaranta úszás, néha erdőjárás bontja meg a munkálkodásomat, és persze esetenként fellépés vagy író-olvasótalálkozó.
Milyen új terveket, célokat, könyveket tartogat az új évre? Tett újévi fogadalmat?
Soha nem fogadkozom, tudom, hogy ahogy eddig éltem, az úgy rendben volt, nem akarok radikális változtatást. Év közben fogadtam meg, hogy nem kávézom többet, bár eddig se ittam méregerős kávét, így aztán október elsejétől kezdve elmaradt a kávé, s nem is hiányzik. Tervek? Kiadom az Ami a bögyünkben van című verseskötetemet, melyben 150 madár vall magáról, bemutatva önmagát. Aztán kijön a Nagyapám, nagyanyám és a vakond című mesém is, és a Kalandárium negyedik kötete is napvilágot lát, immár a 2008-as esztendő lenyomataként. Tulajdonképpen készen van a Bibliatéka, mely az András könyve I-II. kvázi „folytatása” lesz. Be kell fejeznem A boríték című kisregényemet, melytől sokat várok. És bábszínházi produkcióvá írom a Csizmás kandúrt, és A Kiskalácsai királyságot is. Gyanítható, ebben az évben sem fogok unatkozni.
Nagy Bandó András 1947-ben született Deszken
Általános iskola: Deszk
Vedres István Építőipari Technikum, Szeged
Elismerései: Karinthy Frigyes emlékgyűrű (1988),
Szalmaszál a hajléktalanokért (1996)
Hajléktalan emberért díj (2006)
Nagy Bandó András olyan sokoldalú tevékeny ember, hogy egy szuszra nem is tudom elmondani, mi mindennel foglalkozik: ír, fotózik, grafikát készít, fest, farag, hószobrászkodik, főz, unokázik. Melyik tevékenységére a legbüszkébb, melyik okozza a legnagyobb örömet Önnek?
Valójában bármit csinálok, inkább örömöt jelent, mint hogy „büszkeséggel” töltene el. Habitusom igazolja, mindig abban lelem örömömet, amihez fogok. Nem tagadható, mostanság az írás adja a legnagyobb örömöt, legfőképp a gyermekeknek írt verseim és meséim. Immár tizedik kötetemnél tartok. Öt éve született a „múzsám”, Hanna, az unokám, bár csak részben igaz, hogy ő mozgatja a kezemet, ő inspirálja a szívemet és az agyamat. Visszarévedek a gyermekkoromba, s abból is merítek, és persze nem megyek el érzéketlenül a mai gyermekek problémái és örömei mellett sem.Valóban szépen bővíti a gyermekirodalmat verseivel: Családi szókincstár (verses gyermeklexikon – 2000), Madarak tolláról (versek gyerekeknek és szüleiknek a szerző rajzaival – 2004), Fából vasparipát (versek gyerekeknek és szüleiknek a szerző rajzaival – 2005, Gyöngykaláris (versek gyerekeknek és szüleiknek a szerző rajzaival – 2006). Legutóbb Ringató címmel vehették kezükbe a szülők és gyerekek altatóverseket tartalmazó könyvét, amelyhez cd is készült. Fontosnak tartja a gyerekek nevelésében a verseket?
Felsorolása mellé oda kell tennem a 2008-ban megjelent Keresztnévsort, a névnapos könyvemet, a Szivárványhíd című verses, és A Kiskalácsai királyság című mesekönyvet is. Ezek egyszerre láttak napvilágot. A Szivárványhíd illusztrációit egy 15 éves, Hammido Művésziskolás lány, Técsi Zita rajzolta. A kötet egyik kiemelkedő verse az időmértékesben írt, 64 szakaszos Négy évszak. A Kiskalácsai királyság hétestés mese, és mind a hét estére 30 percnyi mese jut. Micimackó filozófiájú, bájos történet, hamarosan bábszínházi produkció lehet belőle.
Építész technikusként kezdte, majd kőművesmesterként folytatta pályáját. Ehhez lehet köze az alkotási vágyának?
Ezt nehéz visszamenőleg megfejteni. Ami biztos, hogy gyerekként is kreatív emberke voltam, és sihederként is a sokféleségben leltem örömömet. Mindig lenyűgözött, s ma is így van, amit az építészet képes elénk varázsolni. És persze minden munkámat egyfajta alkotásként éltem meg, másképp kevesebb örömöt lelhettem volna bennük. Az újságkézbesítést is „művészi szinten” végeztem, azaz nekem számítottak azok, akikhez újságot hordtam, törődtem velük, kapcsolatot építettem ki velük, megszerettettem magam. Számított. Amikor kertészkedtem, akkor ott és abban leltem örömre, szóval bármihez fogtam, azon voltam, hogy az a tevékenység boldoggá tegyen.
Valóban sokféle módon igyekszik kifejezni önmagát, még a havat is felhasználja. Honnan jött a hószobor készítés ötlete?
Amikor az azóta „elhíresült” hószobraim készültek, éppen kisgyerekes apa voltam, aki játszani akart a gyerekével (Natival), és kis barátaival. Akkor éppen annyi hó esett Újszegeden, hogy futotta a nagy szobrokra. Hómedvét, elefántot, Stan és Pant, rozmárt és pingvint szobrászkodtam össze egy szomszédom segítségével. Másnapra csikorgó fagy jött, s szinte jéggé dermedtek a szobrok, és két hét múlva is várták a csodálatukra érkező gyerekhadakat. Azóta Orfűn is születtek effélék, egy alkalommal egy díszes hótemplom.
Ön egy rendkívül humánus ember. 1996-ban Arany Szalmaszál a hajléktalanokért kitüntetéssel jutalmazták. De milyen férj, apa és nagyapa? Kérem, meséljen a családjáról!
Nos, ez az, amiről mindennél hosszabban mesélhetnék, de negyven éve tart egyfajta visszafogottság ez ügyben, épp, mert egyrészt alig mondhatok különlegességeket, másrészt, mert kell egy pici médiamentes terület az életünkben. Ami biztos, hogy negyven éve élünk házasságban Julival, tehát ő még a technikusi időmben lépett be az életembe. Abszolút civilek voltunk, igaz, Szegeden ismertek már karikatúráimról, amatőr színpadi szerepléseimből, tehát volt valamiféle nevem, de ez Szegeden másféle ismertséget jelent. Tudnak rólad, szeretnek és kész. Amikor Budapestre költöztünk 1982-ben, a humorfesztivál győzelem után, tulajdonképpen két okból szültünk jó döntést: egyrészt elindult a humorista karrierem, másrészt Natira talált Galla Miki, és ő is színpadra került a LPL Társulatban. Ettől kezdve Juli duplán maradt a háttérben, hiszen visszahúzódott anyaként is és feleségként is. Otthonunk egyenesben tartója, háztartásunk „felelőse” volt, de (milyen érdekes) akkoriban, éppúgy, mint kezdettől fogva és ma is év vásárolok a konyhánkhoz. Én autóztam, ez természetes volt. Egyébként jobbára ő főzött mindig, de amikor időm engedte, én álltam a tűzhelyhez, sokszor írás közbeni kikapcsolódás reményével. A két föllépő ember mellett sosem volt könnyű az élete, de azért hullott rá is a nekünk jutó fényekből.
Megosztana velünk valamilyen humoros családi történetet, ami Önökkel történt meg?
Nem könnyű, csak jártatom az agyamat, akadt-e olyan eset, mely egyszerre volt humoros mindannyiunk számára, és nem ugrik be semmi. Amikor derűs volt az együttlétünk, talán épp Nati „művészi kibontakozásának” ideje, amikor az Abba-t parodizálták Andival, az unokatesójával, beöltözve, kifestve, tízévesen. Akkoriban már látszott, hogy merre tart, és az is, hogy kibontható a tehetsége. Gondolja csak végig: a család szeme fénye mindig is a gyermek, akit körül lehet ülni, és csak nézni, figyelni, mosolyogni, mert ő mindig produkcióra képes. Ha vendégek jönnek, akkor is így történik, nagy igyekezettel jutnak csak el odáig, hogy a gyereken kívül más is szóba kerüljön. Mi is így voltunk, és akkoriban nevettünk talán a legtöbbet.A konyhát emlegette, és köztudott, hogy férfi létére a főzés terén is megállja a helyét. Talán ki is szorítja a feleségét a konyhából? Melyik a kedvenc étele? Van valamilyen specialitása, amit szívesen készít?
Milyen érdekes, azt mondja, hogy „férfi létére”, holott mesterszakácsaink jobbára férfiak, nőre nem is emlékszem. De azt is tudjuk, hogy az otthonok konyháiban szinte száz százalékban asszonyok sürgölődnek. Azt, amit csak otthon lehet finomra főzni, egyedül az asszonyok tudják. Mi, akik alkalmasint főzőcskézünk otthon, még az évi két főzéskor is ünnepeltetjük magunkat, pontosabban a főztünket. Mert ugye, mi főzzük a legjobb halászlét, a legfinomabb birkapörköltet, s egyéb csülökpörkölteket és pacalokat. Ebben is lehet valami, de ünneplést sokkal inkább érdemelnek azok, akik „napi robotként” főzik a vacsorákat, de úgy ám, hogy naponta főzik bele a szívüket. Számomra, ha belefogok, élvezet a főzés, kellőképp ügyesen bánok az étkekkel és az edényekkel, de túl sűrűn nem túrom ki a feleségem. Kedvencem a majoránnás marhapacsni, de a kocsonyám is fantasztikus. És a kovászos uborkám mindenkiét veri. Ezekről írok is az Ízes beszéd című kötetemben. Ja, és még egy: medvehagymából főzzük mostanság a legjobb ételeket. És erről is mindent megírtunk az Orfűi medvehagyma kincseskönyvben. Közel húsz nyavalyánkra gyógyír, s nem mellesleg kitűnő étel. Orfűn terem a legnagyobb mennyiségben. Április táján megtartjuk a Medvehagyma napokat is, várjuk az érdeklődőket a Muskátli étterem kemencés udvarába.
Köztudott, hogy nagy állatbarát. Orfű, vidék, családi ház, kert. Állatok élnek Önök körül?
Sajnos három éve Batyu sincs már, előtte a nagyapját, Csokit dédelgettük, de új vizslát nem vettünk magunkhoz. Mai munkatempóm mellett kevésbé tudnék törődni vele, és azt sem szeretném, hogy a nejemre terheljem az összes (egyébként gondot sosem jelentő) teendőket. És persze az eb, akár a horgony: leköt, nem enged ki a házból, visszahúz, és bár mindez öröm, de ha az unokánkhoz is el akarunk jutni, már nehezebben megoldható. Maradt, ami jut: néha körbeölelgetünk egy-egy vizslát.
Pár éve pacemakerrel a testében él. Fordulópont volt ez az életében? Megváltozott ettől az élete, az életfelfogása? Megállt egy pillanatra, hogy elgondolkodjon a múltján és a jövőjén?
Először azt hittem, meg kell állni. Utóbb megértettem, hogy nem ez okozta a szívritmuszavaromat. Ez egy szívben felbukkanó zavar, ki kell javítani, erre jó a pacemaker, de azóta is ugyanúgy élek, mert nincs betegségtudatom. rengeteg pozitív töltést kaptam eddig is, visszaverődik rám a tőlem induló örömszerzés, és ez fel is tölt. Szóval jól vagyok a bőrömben, és meg is háláltam, hogy az orvosok itt tartottak: azóta írtam meg a közel harminc könyvemet.
A Sosemvolt Toscana című műve az élet és a halál regénye. Benne van ebben a könyvben az a tapasztalata, hogy meglebbentette a halál szele?
Ebben inkább a bátyám elvesztése van benne, és persze korán elment barátaimé. Megírtam azt, amit nagyon sokan élnek át, szembesülve a rájuk támadó tumorral. Ezért arathatott ekkora sikert. Immár a hatodik kiadását koptatják a könyvbarátok, és kétszázezren olvasták el a történetet. A könyvtárakban sor áll a kötetért, és százával kapom az olvasói leveleket. Szinte mindenkit mélyen megérintett ez a regény, és sokan vannak, akik többször is elolvasták. Akadnak, akik bibliájukként kezelik és őrizgetik.
Írt már vagy 400 verset a gyerekeknek. Melyik nőtt legjobban a szívéhez?
Az Így szeress! Című verset emelem ide a Gyöngykalárisból. Ezt sokan szeretik, és az is öröm, hogy a Radványi Balázs zenéjével megjelent Tölgyből van a fakutya című Kaláka-Bandó, 24 versemet tartalmazó CD-re is fölénekeltem. Na, ez sem volt akármi: 61 évesen 24 dalt danolászni. A CD-n is ez az egyik kedvenc.
Jó apám, szeress jobban,
a leghőbb vágyam ez talán,
naponta végy öledbe,
hadd üljek szíved oldalán!
Jó apám, szeress jobban,
szorítsd meg néha kis kezem,
s kérdezd meg, mi történt ma,
ha iskolából érkezem!
Jó apám, szeress jobban,
hagyd már a meccset, itt vagyok!
zakót kapott a bajnok,
engem ölelj, mert megfagyok!
Jó apám, szeress jobban,
játszunk most újra grundfocit!
Nem bánom, rúgj gólokat,
vagy adj kötényt, ha jólesik.
Jó apám, szeress jobban,
porosan várnak könyveim,
s berozsdált a kisvasút,
töröld le most a könnyeim!
Jó apám, szeress jobban,
menjünk horgászni szombaton!
Csináljunk újra sárkányt,
égig repül, ha megkapom.
Jó apám, szeress jobban,
járjunk erdőt és réteket,
szedjünk virágot, tobozt,
és bámuljuk a kék eget!
a leghőbb vágyam ez talán,
naponta végy öledbe,
hadd üljek szíved oldalán!
Jó apám, szeress jobban,
szorítsd meg néha kis kezem,
s kérdezd meg, mi történt ma,
ha iskolából érkezem!
Jó apám, szeress jobban,
hagyd már a meccset, itt vagyok!
zakót kapott a bajnok,
engem ölelj, mert megfagyok!
Jó apám, szeress jobban,
játszunk most újra grundfocit!
Nem bánom, rúgj gólokat,
vagy adj kötényt, ha jólesik.
Jó apám, szeress jobban,
porosan várnak könyveim,
s berozsdált a kisvasút,
töröld le most a könnyeim!
Jó apám, szeress jobban,
menjünk horgászni szombaton!
Csináljunk újra sárkányt,
égig repül, ha megkapom.
Jó apám, szeress jobban,
járjunk erdőt és réteket,
szedjünk virágot, tobozt,
és bámuljuk a kék eget!
Milyen volt az Ön gyermekkora? Sok verset és mesét hallott?
Kevés könyvem volt, szegények voltunk, de meséltek nekem, és ez a legfontosabb. Amit pedig nem meséltek el, azt megéltem. Könyvtárba jártam, s a könyvtáros néni jól válogatta össze az olvasni valókat. Egyébként pedig, mint minden falusi gyerek, fociztam és csúzliztam, íjaztam és sárkányt eregettem, szóval sosem unatkoztam.
Felnőttként hogyan telik egy napja? Vannak megszokott rituáléi?
A rituálé túlzás, de igen, ha végiggondolom, egyfajta menetrend szerint zajlanak napjaim. Még ez sem pontos, mert a sorrend sosem azonos. Lazán kezelem a sorrendet, de a napi munkát elvégzem, ha reggel, ha nappal, ha éj
jel. Az írás az asztalomhoz húz, ha olvasok, elbújok valahová, és amikor van lehetőség, rohanok teniszezni. Tavasztól futás, nyaranta úszás, néha erdőjárás bontja meg a munkálkodásomat, és persze esetenként fellépés vagy író-olvasótalálkozó.Milyen új terveket, célokat, könyveket tartogat az új évre? Tett újévi fogadalmat?
Soha nem fogadkozom, tudom, hogy ahogy eddig éltem, az úgy rendben volt, nem akarok radikális változtatást. Év közben fogadtam meg, hogy nem kávézom többet, bár eddig se ittam méregerős kávét, így aztán október elsejétől kezdve elmaradt a kávé, s nem is hiányzik. Tervek? Kiadom az Ami a bögyünkben van című verseskötetemet, melyben 150 madár vall magáról, bemutatva önmagát. Aztán kijön a Nagyapám, nagyanyám és a vakond című mesém is, és a Kalandárium negyedik kötete is napvilágot lát, immár a 2008-as esztendő lenyomataként. Tulajdonképpen készen van a Bibliatéka, mely az András könyve I-II. kvázi „folytatása” lesz. Be kell fejeznem A boríték című kisregényemet, melytől sokat várok. És bábszínházi produkcióvá írom a Csizmás kandúrt, és A Kiskalácsai királyságot is. Gyanítható, ebben az évben sem fogok unatkozni.
.jpg){kind=small}
