Talán a fentieket szívlelték meg az államférfiak, amikor is Stockholmban 1972-ben megtartották az „Ember és bioszféra” címet viselő környezetvédelmi világkonferenciát. Következményeként minden év június 5. napját - amely egyben konferencia nyitónapja is - Nemzetközi Környezetvédelmi Világnappá nyilvánították.
Céljai közt szerepelt:
- az energiatakarékosság,
- a helyi erőforrások minél szélesebb körű felhasználása;
- a megújuló természeti források hasznosítása;
- a szemét- és hulladékképződés csökkentése;
- a környezetszennyezés megelőzése.
Mit tehetünk e téren mi, egyszerű emberek, a Föld tudatos lakói?
Talán a hétköznapok mindennapjait éljük okosabban. Sokunkat zavar az a rengeteg reklámújság, amely mindennap a postaládánkban landol. Ne legyünk áldozatai, ne aszerint éljünk, vásároljunk, amit és ahogyan ezek a lapok súgnak. Vásároljunk tudatosan - hazai terméket -, s ne azt, amit épp akciósan kínálnak, hanem azt, amire szükségünk van.
Ha közvetlen környezetünkről származó élelmiszert visszük haza, már tettünk valamit, hisz kevesebb szállítást vett igénybe forgalmazása, ezzel pedig megelőzzük azokat a szmogriadókat, amelyben már volt részünk, megtapasztalhattuk.
Városainkban egyre több helyen sorakoznak a szelektív hulladékgyűjtők, ma már egyre több vidéki településen viszik el szervezetten a szelektíven összegyűjtött háztartási hulladékot. Éljünk vele, tájékozódjunk, kapcsolódjunk be a civil társadalom környezetvédő szervezeteibe! S ha mindezt megtettük és átgondoltuk, hogy mi mit tehetünk, meglepődünk a következtetéseinken:
Rádöbbenhetünk, hogy gazdálkodhatunk okosan az energiával; vásárolhatunk hosszú élettartalmú terméket, visszaváltható csomagolásban, amelyek nem szennyezik a környezetet. S ha mégis elkerülhetetlen a műanyag csomagolás, miután már nincs többé szükségünk rá, ne dobjuk ki, hanem gyűjtsük szelektíven.
A tudatos társadalom nem sanyargatja magát, hanem szebbé, kényelmesebbé teszi környezetét, felhasználva azt, amit a természet nyújt. Élénkítsük udvarainkat virágokkal, hogy kedvünk teljék szépségükben, ültessünk fákat, hogy őrizzük a levegő tisztaságát, kiránduljunk, de gyűjtsük össze magunk után a szemetet!
Vizeinkre úgy vigyázzunk, mint egyetlen kincsünkre, amely létfontosságú az életben maradásunkhoz. Ne öntsünk olyan anyagokat a lefolyókba, amelyek nem bomlanak le, amelyeknek ma még nem látjuk a következményeit, de látni fogják unokáink!
Élni csak harmóniában lehet a környezettel...
A természet hatalmas, az ember parányi. Ezért aztán az ember léte attól függ, milyen kapcsolatot tud teremteni a természettel, mennyire érti meg, és hogyan használja fel erőit saját hasznára.
Szent-Györgyi Albert
.jpg){kind=small}
