Természetesen ezzel nem azt kívántam megfogalmazni, hogy éljük úgy az életünket, hogy folyamatosan „vezekeljünk” múltban elkövetett hibáink miatt, vagy áldozzuk fel magunkat lemondva az örömteli percekről. Ugyanakkor valamilyen módon felelősséget kellene vállalnia minden embernek a saját sorsa, illetve személyisége formálása érdekében.
A jövőt ugyanis nem egy kívülálló fogja pontról pontra lefesteni előttünk - habár léteznek különleges képességű tanítók, akik megéreznek aktuális életünkre és lelkiállapotunkra támaszkodva bizonyos lehetőségeket - mégsem szüntetheti meg a bennünk lévő „sötét poklot a távoli rózsaszín paradicsom ígérete”. Hiába adottak az esélyek, ha nem állunk készen a soron következő téma befogadására, ünneplésére, mert cselekvés helyett a tetteinktől függetlenül beköszöntő „megváltásra” vártunk. Nem érdemes elajándékozni a születésünk óta velünk tartó szabad akaratunk hatalmát holmi vásári komédiásoknak, akik üzleti szándékkal jóslatokat ültetnek elménkbe, hogy kijátsszák az emberi gyarlóság ezen oldalát.
Kétség kívül kényelmes karba tett kézzel malmozni s reménykedni, vagy éppen félni, hogy mit hoz a jövő, sőt még talán ennél is „izgalmasabb” belemerülni az élet nevű túlélési harcba egymásra mutogatva. Szerencsére van egy harmadik, járhatóbb út is, ami a belső önismereti munka és az öngyógyító folyamatok mentén indul, majd felébresztve a bennünk lakó „kreatív-intuitív istenséget” egyre tágabb értelemben vett kiteljesedést kínál.
Emberi létezésünk célja sokrétű és valamennyien más ismeretek, tanulságok okán születtünk meg, de az mindenképpen közös bennünk-kivéve, ha már megvilágosodtunk-, hogy rendelkezünk kiforratlan vonásokkal, tulajdonságokkal s rejtett, vagy akár nyilvánvaló félelmek lappangnak lelkünk mélyén. Ugyanakkor amennyiben elutasítjuk a szembesülést, tehát a mély lelki integrációt problémás oldalainkkal, akkor ezek külső figyelmeztetések, konfliktusok, feszültségek alakjában néznek vissza ránk gúnyos tükröt tartva én-ideálunknak.
Néha sikerül egészen halványra maszatolnunk tudatos felünk számára ismeretlen, megoldatlan belső viszályainkat, azonban legkönnyebben és véglegesen akkor szabadulhatunk meg különféle nyomasztó, hozzánk tapadt terheinktől, ha önismereti terápia keretein belül feltárjuk pszichénk rejtett bugyrait s átminősítjük pangó, vagy tévútra került energiáinkat, hajlamainkat. Így közelíthetünk a realitáshoz.
Persze a hétköznapjaink színpadán zajló jelenetek is tanító jelleggel bírnak, ám az így kapott leckék valós üzenetét nem biztos, hogy minden esetben képesek vagyunk egyedül megfejteni, illetve kritikus helyzetben meghaladhatja képességeinket, hogy feldolgozzunk bizonyos „fölöslegesen” átélt pofonokat. Minél hamarabb kapcsolunk, annál előbb szűnnek meg az ismétlődő játszmák, a kontrollálhatatlannak tűnő szenvedélyek, fóbiák, vagy az ördögi körök.
Akkor profitálhatunk legtöbbet az aktualitásokból, ha megtanulunk egyidejűleg kívülről szemlélődni s éberen figyelni cselekedeteinkre, döntéseinkre, miközben belülről igyekszünk minél intenzívebben, őszintébben átélni mindent. Nem egyszerű feladat emberi elmével egyszerre tudatosnak és önfeledtnek maradni, de gyakorlás nyomán fejleszthető mindkét pólus és a lényeg, hogy törekedjünk a fejlődésre.
Ezzel ellentétben amikor az asztrológiát és az előrejelzést arra szeretnénk használni, hogy elmeneküljünk a szembesülés olykor nehéz, viszont „üdvözítő” képkockái elől, akkor magunkkal szúrunk ki. Elodázzuk a haladás fontos mozzanatait, tehát hozzájárulunk, hogy a sors bábjaként, zsinóron függő marionettfiguraként dobáljanak minket a felszínről nézve szeszélyesnek tűnő, azonban a mélyből vizsgálva nem is annyira meglepő sodrású hullámok.
Mire is várunk? Csodára, egérútra, megmentőre?
A determináció hívei számításon kívül hagyják, hogy egyértelműen létezik a szabad akarat, mely nem csupán a sors rafinált eszköze arra, hogy újra és újra csapdába csalja az egyént, hanem egyúttal a fellélegzés vesszőparipája is.
Az asztrológiából és a számmisztika segítségével meghatározható életciklusok ismeretében kiaknázhatjuk önálló, felnőtt választásaink által a sors inspiráló, vagy ösztökélő erőibe csomagolt lehetőségeket. Ahogy egyéni-, vagy csoportterápiás módszerek révén (KIP, NLP, kognitív terápia, pszichodráma stb), illetve saját életünk folyamán közelebb kerülünk személyiségünk, igazi motivációink gyökeréhez, egyre szabadabb és örömtelibb percek várnak ránk lelki értelemben. Kevésbé okoznak majd gondot a jelenleg elviselhetetlennek ható emlékek, történések és nem ismétlődnek a kaotikus, átláthatatlan, vagyis félelmetes múltbeli érzelmek, hangulatok.
Ha az évek alatt tisztul a belső táj, egyre naposabbá fog válni a külvilágból ránk tekintő tér is. Nem azért, mert soha semmilyen kihívással, fájdalommal nem kerülünk többé kapcsolatba, hanem bölcsebben, érettebben és ügyesebben fogunk reagálni az eseményekre, valamint átlátjuk a miértek szükségszerűségét. Tapasztalatom szerint hozzájárul a lelki nyugalomhoz és az átértékeléshez, ha az ember megérti az összefüggéseket.
Ekkor az előrejelzés veszít jelentőségéből, mivel egyre magasabb szintű, stabilabb harmóniát teremtünk magunkban s kevésbé epekedünk egy felénk mozduló „megváltó kéz” után. Tudatunkat nem a rettegés, vagy a „megúszás” ellenségképeket gyártó, gyermeki óhaja uralja, hanem a növekvő belső béke. Csökken a súlya a külvilágból ránk vetülő „gyanús” hatásoknak, ugyanis ha jól ismerjük önmagunkat, akkor mindössze annyit veszünk magunkra a „tükrök villanásaiból”, amennyihez ténylegesen közünk van.
Mindvégig segítségünkre lehet, ha támpontokat nyerünk a horoszkópból arra vonatkozóan, hogy éppen milyen külső-belső átalakulások aktuálisak az életünkben, azonban ezeket a jelzéseket nem szabad korlátozó értelemben „magyarázni”. Minden jövőre utaló spekuláció kizárólag egyénre szabottan állja meg a helyét és tartózkodni kellene a konkrét jóslatoktól, mert azok önbeteljesítővé, illetve gátló intelemmé válhatnak ahelyett, hogy az adott horoszkóp tulajdonosának gyarapodását, kibontakozását segítenék elő. Minél előrébb tart egy ember az úton - s hitem szerint tudását több életen át halmozza fel - annál kötetlenebbül, valamint színesebb szerepekben, jelmezekben, kellékek közt mozoghat a jelen színpadán. Feladatai szintén erejéhez mérten alakulnak majd, ám azok megoldása közben sem bűn, ha megbotlik, hibázik, hiszen maga az út a lényeg és nem az azonnali célba érés.
Abszolút nézőpontokat feszegetve pedig nem sokan sejtik a mai rohanó, a Földet súlyosan romboló modern „fogyasztók” közül, hogy milyen következményei lesznek társadalmi, sőt világi szinten a felelőtlen anyagias szemléletnek, azonban úgy gondolom, hogy a legtöbb, amit egyéni síkon tehetünk az a saját sorsunk mederben tartása, s önbecsapásaink, valamint a kerülő utak redukálása.
Fotó: Matthew: crystal
Miért akarjuk tudni a jövőt? |
MEGOSZTOM A FACEBOOKON! |
A Fény virága - a vadrepce
Szuszo
#1
2011. július 06. 11:25:04 | szerda |
Az ember kíváncsi, aztán, ha megtudja az igazságot, az meg fáj! Valahol mazochisták vagyunk!
|
|
|
|