A fakitermelés kényszerpályája
A jelenlegi általános energiahiány azonnali reakcióra késztette mind a piaci szereplőket, mind a kormányzatot. Az idei télen várható gázellátási problémákat és energiahiányt döntések sorozatával próbálják orvosolni, ezzel együtt az erdőgazdálkodással kapcsolatos törvénymódosítás hosszútávon veszélybe sodorhatja védett erdőterületeinket. A fakitermelések körüli enyhítő rendelkezések erős visszhangot váltottak ki a környezetvédőkből: a tarvágások támogatása, amely rombolja az erdők és a fa minőségét, a vegetációs időszakban történő kitermelés engedélyezése, valamint az, hogy megszűnt az őshonos fajok visszatelepítési kötelezettsége, kemény kihívás elé állítja az erdőgazdálkodást. Mindez kihat az eső- és vízgazdálkodásra is, és sajnos további aszályokat okozhat.
Teljes kiszolgáltatottság az erőforrások terén
Magyarország az energiaigényének jelenleg töredék részét fedezi saját forrásból. Gázból, olajból és tűzifából is importra szorul. Energiaigényének közel 50%-át továbbra is a paksi atomerőmű biztosítja, amely azonban a kockázatok tekintetében megosztja mind a közvéleményt, mind a szakembereket. Az energia-önellátás alapvető létszükséglet kell, hogy legyen, és nem egy hangzatos utópia. Ez hozzájárulna a lakosság biztonságához, valamint az állam gazdasági stabilitásához is.
A cél egyértelmű: a hazai piacon legyen elérhető a szükséges energiamennyiség, ám párhuzamosan védjük meg Magyarország biodiverzitását, erdősültségét, hiszen az ökológiai rendszerek komplex módon egymásba fonódnak, egymástól nem elválaszthatóak. Jól tudjuk, hogy ha a vegetációs időszak alatt kivágjuk a fát, akkor megsemmisül a madár fészke is, de a valódi probléma az, hogy többé már nem tudjuk elérni, hogy „az a madár még egyszer fészket rakjon"!
Most nem csak a fákról van szó!
Az erdőborítás a talajvédelemre is fontos hatással bír, a szél és a víz az erdőben nem tudja kikezdeni a termőréteget. A csapadék beszivárogtatása, a pára megőrzése ugyancsak fontos erdőfunkció. A magasabb erdősültség nemcsak az áthaladó csapadék biztosabb kiválását adja, hanem a helyi esők kialakulásának gyakoriságát is. Ez hiányzik manapság nemcsak a Kárpát-medencéből, hanem Közép- és Dél-Európa nagy részéről. A fakitermelés fokozása ezért a természeti környezet exponenciális romlásához vezet.
Ezzel együtt azt is látnunk kell, hogy semmilyen válságot nem célravezető elszigetelten, a körülményekből kiemelve vizsgálni. A döntéshozóknak válságkezelés esetén – és egyébként is – komplex környezeti-gazdasági-társadalmi rendszerrel kell dolgozniuk. Ezek mindig hatással vannak egymásra. A cél, hogy megfelelő egyensúlyt tudjunk tartani ebben a rendszerben és rövid, valamint hosszútávon is fenntartható körülményeket hozzunk létre és működtessünk. Ha a rendszerben az egyensúly kibillen, nagyon nehéz ismét megtalálni a nyugvópontot, ami valódi alapot teremthet egy fenntartható jövő építésére. Itt jön be az egyén felelőssége, hiszen a piac az egyéni igényeket akarja és fogja kielégíteni.
Mindezt egyetlen módon, az energiaigényünk és a szükségleteink önkéntes csökkentésével lehetne igazából megállítani!
A kereskedelem egyik fontos alaptétele, hogy „a piacot mindig a kereslet határozza meg", ezért a megoldást nemcsak a jogalkotónál, hanem a saját házunk táján is keresnünk kell. Az emberiség lassan korlátlan energiaigényét már csak úgy lehet kielégíteni, ha elpusztítjuk hosszú ideje védett természeti értékeinket és kincseinket, vagyis, ha feléljük a jövő forrásait a jelen túlélésének reményében. A túlfogyasztás napja évről évre egyre korábban következik be. A kérdés csak az: tényleg ezt akarjuk?
A kisléptékű önellátás előnyei
Egy egész állam területén elérni a teljes energia-függetlenséget, vagyis azt, hogy az ország lakossága és ipari, gazdasági szereplői csak az adott ország határain belülről szerezzék be forrásaikat szükségleteik biztosításához, rendkívüli kihívás. Ám lokálisan, kis önellátó közösségek egymással szimbiózisban élő hálózatán keresztül ez megvalósítható!
A hazánkban már 30 éve működő Krisna-völgy ökofalu az energiaerdőivel, a megújuló erőforrások használatával és erős közösségi összefogással élő példa arra, hogy az önellátás bizonyos mértékig lehetséges és kivitelezhető. Az itt élők évtizedek óta kutatják az önellátást, oktatják a biokertészet titkait, az „egyszerű életmód és emelkedett gondolkodás" elvét, vagyis az önkéntes egyszerűséget, ami a hívők véleménye szerint az emberiség előtt álló egyetlen út a jövőben! A gazdasági fejlődés folyamatos hajszolása helyett a fenntarthatóságra, a természetközeli, környezetbarát életmódra koncentrálnak. A cél az, hogy az emberek képesek legyenek vágyaikat, igényeiket közelíteni a valódi szükségleteikhez. A túlzott igények ugyanis kizárólag a fogyasztási szokásainkat növelték az elmúlt 60 évben. Mindez már 30 éve fenntarthatatlan, mára pedig ott tartunk, hogy a jövőnket, maradék édesvizeinket, az utolsó oxigént adó erdőterületeket fogyasztjuk.
Beszédes eredmények egy zsákfaluban
A somogyvámosi Krisna-völgy nem csak lelki, vallási központként példaértékű. A jelenlegi válság hazánk egyik lámpásává teszi az önellátó ökofalut. Az egyszerű és környezetbarát életmód hatására az itt élő Krisna-hívők gyakorlatilag élhetővé tették a korábban lepusztult szántót és birkalegelőt, valamint a térségben visszafordították a természeti és gazdasági hanyatlást.
- 30 év alatt 400.000 fát ültettek el a 286 hektáron.
- A Völgy térségében 29-ről 125-ra növekedett a megfigyelhető madárfajok száma.
- A biodiverzitás felettébb magas a területén, ahol egy több mint 1000 taxonnal rendelkező arborétum terül el.
- Krisna-völgy vízgazdálkodási rendszerét a csapadék minél nagyobb mértékű beszivárogtatására tervezték. A keletkező szennyvíz helyben, nádgyökérzónás tisztítóműben kerül feldolgozásra, a tisztított víz pedig energiaültetvényen hasznosul.
- A lehető legnagyobb a vízvisszatartás – a tetőre zúduló csapadékot egyre növekvő mértékben gyűjtik tározókban. Az öntözést a mélyfúrású kutakból és a lakóházak kerekeskutjaiból oldják meg.
- Alapvető a megújuló erőforrások használata. Napelemek, napkollektorok, szélkerék és más technológiák segítik a lakók életét, mindezek a termelésben is egyre nagyobb szerepet kapnak.
Mit tehetünk saját biztonságunk érdekében
Krisna-völgy három évtizede lépett erre az ösvényre és még előtte is hosszú út áll, hogy elérje a teljes önellátás szintjét. Mégis kiváló példája annak, mennyire sokat számít az élhető jövő és az élővilág biodiverzitása szempontjából a megfelelő fásítás, erdőgazdálkodás, környezetgazdálkodás, és az ökológiai technikák használata. Az ökológiai rendszereket összefüggésükben kell vizsgálni. A biológiai sokféleség a biztonságos élelmiszertermelés elmozdíthatatlan alapköve. Krisna-völgy nem csak egy évente 30 ezer turistát fogadó vallási- és turisztikai központ. Létjogosultságát előtérbe helyezi, hogy az emberiség előtt álló ökológiai krízisek és próbatételek tized annyira érintik az itt élő lakosokat, mint egy átlagos nagyvárosi háztartást.
Mit tehetünk a jelenlegi válsághelyzetben, ha nem egy ökofaluban élünk?
- Érdemes átnéznünk a számláinkat és a felhasznált energiaforrásokat, hogy megértsük, hol tudunk spórolni.
- A megújuló erőforrások, napelem, napkollektor, hőszivattyú, hővisszanyerő rendszerek használata egészen új perspektívát nyithat az önellátásban.
- A konyhakert, balkonkert, közösségi kertben való, saját célra történő élelmiszertermelés megkezdése szintén időszerű. Ebben segítenek Krisna-völgy kertészeti tanfolyamai is.
- Ha tehetjük, költözzünk vidékre és kezdjünk el termelni!
- Az élelmiszerek tárolása, természetes tartósítása, feldolgozása, vidéken a vermelés, mint hűtési technika megismerése és bevezetése fontos része az önellátásnak.
- Az esővíz gyűjtése és esővíztározó ciszternák ásása az aszályos időszakban a legfontosabb.
- Érdemes komplex energetikai rendszerekben gondolkodnunk, átállnunk többféle energiát használó rendszerekre. Érdemes a gázhasználatot kiegészíteni elektromos és fatüzelésű tűzhellyel, kályhával. Ezzel együtt célszerű átgondolni a lakás/ház fűtésének szakaszolását.
- Otthonunk megfelelő hőszigetelése is elengedhetetlen!
Életvitelünkben mégis a legfontosabb az önként vállalt egyszerűség, vagyis a felesleges fogyasztás kerülése. A „Simple living, high thinking" mottót Sríla Prabhupáda, a Krisna-hívők mozgalmának alapító lelki tanítómestere hozta be a köztudatba, miután a '70-es években Amerikába hajózva szembesült a modern nyugati országok túlfogyasztásával, amely az élvezetelvű, materialista társadalom és kultúra természetes velejárója volt. Munkásságával az embereket egy természetbarát, erőszakmentes, egyszerű és a Földnek is elviselhető életmód felé kívánta terelni, amely ugyanakkor támogatja az emberek spirituális önmegvalósítását és így a boldogság elérését.
Jöjjön el, látogassa meg Krisna-völgyet, ismerje meg hazánk legnagyobb ökofalvának történetét, és azt, hogy a Krisna-hívők hogyan készültek fel az önellátásra!
Nyitókép (illusztráció): depositphotos
.jpg){kind=small}
