NAPLÓ - Apró gondjaink

Az öröm, hogy sikerült parkolóhelyet találnom, közvetlen a piac és az áruházak mellett, hamar elszállt. Rosszul emlékeztem, a pénztárcámban alig van apró. Ennyi nem lesz elég a parkolójegyre. Jaj, nem! Most hol váltassam fel a pénzt? A halálom ez a parkolás!
Rohanok, nincs hely, nincs apró, nincs, aki felváltsa! A környékbeli boltosoknak már elegük van a pénzváltogatásból. Megértem.
Dühítő! Most csak ezért menjek be egy üzletbe, vegyek egy papírzsebkendőt, álljak sorban a pénztárnál, hogy tudjak parkolni. Mire kiérek, talán jön is egy ellenőr. Nem, nem fizetek több büntetést!
Az automata előtt talán tud valaki segíteni. Péntek van, nagyon sokan ember tolong. Kerülik a tekintetemet, hárítják a kérésemet. Kapok néhány türelmetlen megjegyzést - minek tartom fel a sort, ha nincs pénzem. Mindenki siet, rohan. Én is rohannék, de egyelőre tanácstalanul toporgok. Kicsit félre állok.
Mosolygós fiú tart elém egy papírt. Kegyeskedek futó pillantást vetni rá: ...SIKET VAGYOK...VÁSÁRLÁSÁVAL TÁMOGATJA...250 FT...
Ó. Még ez is. Csak én botlok lépten - nyomon kéregetőbe, vagy tényleg ilyen sok van?
Bár, ez a fiú nem kéreget. Dolgozik. Árul valamit. Tollat.
A fiú mosolyog, beszédes kék szemekkel.
- ...nincs apróm, nincsen - integetek az 5000-emmel, s le sem veszem a szemem a hatalmas tetoválásról, ami a nyakán van. Egy tenyérnyi pók. Miért nem takarja el ilyenkor? Egy kendővel. Elriasztja a vevőit. Vérző csontváz a fekete pólóján és tolakodó, őszinte mosoly az arcán. Hát, szerintem, nem így kellene ezt...
- ...nincs apróm, látod még parkolni, sem tudok - hadonászok tovább dühösen, mintha azt várnám, hogy megértse.
A fiú a zsebébe nyúl, elém tart egy marék apót, és bólogat.
- Jaj, ne! - rázom a fejem zavaromban. Vissza akar adni?! 5000-ből! Hogy gondolja? Szegény...Istenem, én csak egy fél órát szeretnék parkolni, miért ilyen bonyolult az élet?!
Még mindig tartja a tenyerét az apróval, s próbál számomra érthető hangot kiadni.
- Nem értem.
Meg
Fogja
A
Kezemet.
Oda
Húz
Az
Automatához.
Megveszi
Nekem
A
Parkolójegyet.
A kezembe
Teszi.
Mosolyog. Kacsint. Mosolyog.

És én, kullogok a dolgomra.