A kert ajándékai (Cikkíró pályázatra beküldött írás)

El se tudom képzelni az életemet kert nélkül. Már kislány koromban csodálattal néztem, ahogy az egy szem pici magból milyen gyönyörű növény bontakozik ki. Teljesen mindegy, hogy virágról vagy mondjuk borsóról van szó, a fejlődés látványos.

Az idén egy kicsit megijedtem mikor bejött az a pár napos jó idő, féltem hogy kibújik a hóvirágom, nézegettem is sűrűn nehogy kijöjjön, mert mondom tutira lefagy utána, és akkor nem lesz csak jövőre. Szerencsére ő is úgy gondolta, hogy még korai megmutatnia magát. Na de amikor már tényleg melegszik az idő, feléled a gyöngyike, és sorra bújnak ki a nárciszok, majd a tulipántok az valami fantasztikus. A rózsáim is elkezdik hozni a leveleket, és a csupasz tőből mondhatni egyik napról a másikra zöldellő bokor lesz. Tavaly az időjárás sajnos kedvezett a tetveknek, de volt ennek előnye is mert rég nem volt már ennyi katicabogaram. Szépen mutattak a rózsákon, és közbe annyit ehettek amennyi beléjük fért.

És persze itt van még a zöldséges. A veteményezés után locsolni, és figyelni hogy mikor kell ki a mag, mert csak akkor lehet elkezdeni a kapálást, gyomlálást. Elárulom, hogy a szomszédok közt nem hivatalos verseny folyik, kinek mije a szebb. Én nem azért csinálom, bár jól esik amikor dicsérik milyen szép a kertem, engem megnyugtat, örömömet lelem benne, egy csöppet se izgat, hogy Jutka néninek szebb a babja mint az enyém, de hát a játékba bele kell menni, és ha már lúd legyen kövér. Én zömmel idősekkel vagyok körülvéve, és azért ők komolyabban veszik ezt a dolgot, kicsit idegesebbek ha valami nem úgy sikerül ahogy eltervezték. Hajnalba a kakasokkal kelnek, és már mennek is kapálni. Mire felkelek ők már bekapálták a fél kertjüket, végiglocsoltak, és már tervezik a következő lépést. Közbe mosolyogva mondják, hogy le vagyok maradva.Tavaly azért volt egy kis káosz, mert szinte minden kirohadt. Tényleg rengeteget dolgoztunk, és látszatja szinte semmi. De azért volt siker is. Nagyon szép lett a répám és petrezselymem. Volt akinek csak az egyik, vagy másik vagy egyiksem sikerült, nekem mindkettő remekelt. Meg is kaptam a dicséretet, az elismerést ami ilyenkor kijár, legalábbis a szomszédaim szerint. Más nem is nagyon lett. Bízom benne, hogy az idei év jobb lesz. Szerencsére már hosszabbak a nappalok ami a tél végét jelzi, és lassacskán újra indulhatnak a kerti mulatságok.