„Formálódás, átalakulás, az örök értelem, örök hordozója.”
/Goethe: Faust/
Az emberi kultúrának ősidők óta fontos része a kör, minden kultúrában, időben és helyen a legmegnyugtatóbb és legjelentőségteljesebb kifejezési formának tartják. Nagy szerepe van ebben a természetnek is, hiszen egész életünket a kör-gömb motívumok veszik körül: anyaméh, bolygónk, amely forog-kering, az atomok, nappal-éjszaka váltakozása…
Már az ősi afrikai, európai, észak-amerikai kővéseteken találtak kör és spiráldíszítéseket. Az embereket számos megnyilvánulásában kísérte mindennapi és rituális életükben a kör, ezért szimbólumát alkalmazták a tudatra, életre-halálra és az újjászületésre, teremtésre.
A mandala kör formája a természet teljességét, a folytonos mozgásban lévő világot jelképezi. Kört alkotni szent cselekedet, kísérlet az összhang megteremtésére. Ha sikerrel jár ez a kísérlet, akkor isteni erők szabadulnak fel. Ezért vélik úgy több kultúrában pl. navaho indiánokéban, hogy gyógyító hatású a kapcsolat a kör által meghatározott szent világgal.
Egy hindu történet szerint Brahma főisten az embert négyzetes formába kényszerítette, így jelképezve az anyagba vetett emberiséget. Ezért szögletesek a házak alaprajzai, míg az isteni világba való visszajutás a körrel analóg.
A mandala a belső világ térképeként szolgál, vezérli a lelki tudatosságban való haladást, a lelki fejlődést. Feltárják a mély-én dinamikáját, mikor létrehozunk egy mintát, melyben kibontakozik a sajátos és megismételhetetlen egyéniség. Tehát általa sok tudatalatti információhoz is juthatunk. Jung és Freud pszichoanalíziseikben is használták a mandalákat. Betegeikkel ilyen formákat rajzoltattak, amelyekből feltérképezték a páciensek pszichés állapotát.
A mandalák Keleten és Nyugaton, minden nép kultúrájában díszítőmotívumként fontos szerephez jutottak és jutnak ma is. Joan Kellog kimutatta, hogy a gyermekművészet mindenütt a világon mandalaformákból áll: körök, körbe rajzolt keresztek, napok, arcok stb.
A mandalák rajzolása ösztönös, természetes és ugyanúgy történik a legkülönfélébb kultúrába született gyerekeknél. Tehát a mandala a lelki fejlődés természetes része. Ráadásul a gyermekek mandalái évezredekkel ezelőtt készült mandalákat mintázzák. Valószínűleg azért, mert a gyerekek ugyanazt a lépést teszik meg a tudatosság felé, amit az evolúció során őseik is megtettek.
Mandalarajzolással személyes szimbólumot készítünk, mely megmutatja, hol vagyunk, és hol tartunk pillanatnyilag. A megrajzolt kör tartalmazza természetünk ellentmondó részeit, ám épp akkor, amikor felszínre törnek az ellentmondások, oldódik a feszültség, ha mandalát készítünk. Talán az az oka, hogy a kör formája felidézi az anyaméh védelmező zártságát. Amikor jelképes formában ábrázoljuk belső konfliktusainkat, önmagunkon kívülre vetítjük őket.Az egység érzete pusztán a körrajzolás folyamatával is megvalósul.
A színek megmutatják legbelső gondolatainkat, érzéseinket, ösztöneinkről vallanak, vágyainkról. A mandalák színeinek jelentése a tudattalan üzeneteit hordozza. A színek jelentése nem mindig és mindenhol azonos, de számos azonosságot fedezhetünk fel.
A fekete a sötétség, a gonosz, a halál és a rejtély színe. Az ürességről beszél, az anyaméhről és a kezdetek káoszáról.
A fehér a tisztaságot, a szűziességet és szellemiséget, lelkiséget érzékelteti, s magát a fényt fejezi ki.
A vörös az élet jelképe, serkentő, gyógyító, az egészségre ébredésre utal, új lehetőségek bontakoznak ki a lélek mélyén.
A kék a víz, az égbolt színe, nyugalmat, derűt és békét sugároz
A sárga a nap színe, a fényt, melegséget, az életet adó erőt jelképezi.
A zöld a természet színe, a ciklikus megújulást jelképezi.
A narancssárga az aratás, a tök, az ősz színe. Mint erő az intuíció, megértés, gondolat jelképe.
A lila a királyság színe, az élet jele. Egyesíti a vörös energiáját és a kék nyugalmát
A mandalának talán legjelentősebb hatása, hogy megőrzi a lelki rendet, ha már létrejött, vagy újra létrehozza, ha már eltűnt. A mandalák színei és alakzatai lehetőséget kínálnak, hogy áthangoljuk érzéseinket.
„Mágikusak a mandalák, rabul ejtett pillanat, utunk tükre
Szín és forma járul a megindító belső tánchoz;
Soha nem ér véget, mint az örökkévalóság közeledik
És távolodik a kör szélét követve,
Vonzás és taszítás, szívbemarkoló keringő a lelkünk körül
Csak nyitottságra vágyakozik és helyre, felfedezni
Hogy ragyog a fény, hogy fordul a kerék megint.”
/Mureen Ritchie/
Forrás: www.ezoedo.eoldal.hu
.jpg){kind=small}
