Karácsony előtti hetekben már csak vastag héjú narancsokat veszek (legjobb a bio lenne, aki teheti, vegyen azt), gondolva az elmaradhatatlan kandírozott narancshéjra.
A narancsok héját forró vízben - egy konyhai használatra rendszeresített - körömkefével alaposan megsikálom. Meghámozom (a vastag fehér részével együtt) és ujjnyi vastag csíkokra vágom.
Lábosba teszem és vizet öntök rá. Fedetlenül, három-négy napig hagyom állni, hogy kiázzon belőle a keserű íz. A vizet naponta cserélem alatta.
Aztán annyi tiszta vízzel hogy épp ellepje, felteszem főni, annyi cukorral, mint amennyi a narancshéj mennyisége. Csendes tűzön, türelmesen kavargatva, elfőzöm róla a vizet. (Főleg a végén kell nagyon résen lenni, mert hamar lekaphat.)
Egy lapos tálra kristálycukrot szórok, és arra borítom ki a narancshéjakat. Jól megforgatom benne őket, szétterítem sütőrácsra és hagyom száradni kb. egy napot.
Én a mézeskalácsokat rejtő dobozkákba szoktam belőlük bőven tenni a sütik mellé. Illenek egymáshoz.
De fokozhatjuk még az élvezeteket, ha száradás után olvasztott fekete csokiba mártjuk az egyik felüket - a siker garantált!
Örömteli készülődést és boldog Ünnepeket!
.jpg){kind=small}
