A szerző ajánlása
Korrekció: az alcímben szereplő mozgásérzékelés hibás elírás, mert az az érzékelésnek egyik alfaja csupán. Az alcímnek ajánlásomban olvasható változata a helyes.
Kikkel foglalkozik a könyv?
Nevezhetnénk őket a régebbi orvosi terminológia szerint pszichoorganikus szindrómás (POS) gyerekeknek. A hiperaktív, figyelemzavarban (ADHD) szenvedők is beleférnek a „skatulyába”, ahogyan a diszlexiások, diszgráfiások, diszkalkuliások, diszpraxiások, és sok beszédzavarokkal küzdő gyermek, fiatal is. F. Ehrat- F. Mattmüller-Frick: Nehezen kezelhető gyermekek /POS/ (Gondolat 1991, Kairosz 1997) könyvének címe szerint közülük sokan „nehezen kezelhető”, úgynevezett „egyemberes” gyermekek. Mások „szenzoros” névvel illetik őket, mondván, hogy érzékelési funkcióik fejlődésében keresendő „másságuk” oka.
Az említett, általam fordított könyvben róluk írja Prof. Dr. med. Reinhart Lempp:
„…a pszichoorganikus szindrómában szenvedő gyermekek mássága valójában azon alapul, hogy kevesebb lehetőségük van arra, hogy szüleik és tanáraik nevelési hibáit, a megterheléseket és túlterheléseket kompenzálják, elhárítsák.”
Ez a félmondat kitűnően összefoglalja a gyermeken belüli és a környezeti hatásokból származó tényezőket, melyek következménye megmutatkozik a beszéd- és tanulás, a magatartási reakciók, a beilleszkedés sokféle zavarában.
Könyvem a születéstől kezdődően összeveti az ép és eltérő fejlődést azokon a területeken, amelyek megalapozzák a gondolkodást és beszédet, tanulási képességet, érzelmi, akarati életet, szociális magatartást.
Megfigyelhető, hogy milyen korán megjelennek az eltérő fejlődés jelei (talán tünetei), amelyek a magasabb idegi szerveződésű szinteken – nem véletlenül - ismételten felbukkannak. A magasabb szintű készségek, képességek esetén persze bővül a kör, sokasodnak/nagyobbodnak a problémák.
Kiknek szól?
Nem arra bíztatom az érintett szülőt, nevelőt, hogy diagnózist állítson fel! Sőt, kérem, hogy ezt ne tegye! Csupán arra, hogy értő (és elfogulatlan) szeretettel támogassa és figyelje növekvő gyermeke fejlődését, és ha szükségesnek érzi, forduljon szakemberhez.
Ha ehhez segítségül hívja könyvemet, kéretlenül hadd adjak olvasástechnikai tanácsot. A téma nem könnyű, de csodálatos! Igyekeztem érthető magyar nyelven fogalmazni és példákkal élni. Vannak „tömör” fejezetek és vannak valamivel könnyebbek. A lazább, kissé levegősebb tagolás segített volna az olvasás szakaszokra bontásában.
Az olvasott információk akkor hasznosulnak, ha hagyjuk azokat leülepedni. A súlyosabb fejezetekből rövid részeket olvassanak egyszerre, pl. az Érzékelés, észlelés fejezetből csak a tapintást, vagy csak a hallást stb. Ha az beérett, jöhet a következő rövid rész és végül szépen összeáll majd az egész. Kihagyni lehet, de semmit nem érdemes, mert a kölcsönhatások szorosak.
A szemléltető ábrák - amelyek a kéziratban még szerepeltek – támogatták volna a szöveg tartalmának elképzelését és megértését. Szívesen láttam volna ezeket a megjelent könyvben.
A szülőnek, nevelőnek joga a tájékozódásra és tájékoztatásra, sok éves vizsgálati, terápiás és tanácsadási tapasztalatom szerint igénye is van erre. Könyvemet ezzel a szándékkal hoztam létre. Az esetleg előforduló ismétlésekért, terjengősségért elnézést kérek!
Gyanújelek esetén érdemes mielőbb szakemberhez fordulni. Adott esetben a szakember lehet orvos, pszichológus, gyógytornász, gyógypedagógus, stb. Ha a szülő, nevelő érzi, hogy a vizsgálóban, terapeutában partnerre talál, akkor kialakul a bizalmi kapcsolat. A bizalom és a kölcsönös tenni akarás a gyerek, szülő/nevelő, és vizsgáló/terapeuta közötti eredményes együttműködés alapja.
Huba Judit
gyógytornász, gyógypedagógus-logopédus
ny. főiskolai adjunktus
.jpg){kind=small}
