A vikingek

A szerzőről

Else Roesdahl a középkori régészet professzora a dániai Århus Egyetemen és címzetes tanára a dublini Trinity College-nak. 1989 és 1997 között a viking tanulmányok professzoraként tanított az University of Nottinghamen. Majdnem a legtöbb vikingek által lakott területen járt és kutatott. Rengeteg dán és más területeken végzett ásatáson vett részt.
Else Roesdahl tanácsadóként dolgozott a britek és a dánok által közösen rendezett "A vikingek Angliában" című kiállításon és közreműködött a katalógus összeállításában. A viking kori Dánia c. könyvében Dánia teljes viking régészetét feldolgozta. Tudományos koordinátora volt az Európa Tanács XXII., "A vikingektől a keresztes lovagokig. A skandinávok és Európa 800-1200" című kiállításának, amit Párizsban, Berlinben és Koppenhágában mutattak be 1992-1993 között. A kiállítás katalógusának szerkesztője volt. 1988-ban Søren Gyldendal-díjat kapott A vikingek dán kiadásáért.

 Háttér és a kezdetek
(részlet a könyvből)

"A modern Skandinávia alapjait a viking korban rakták le. Korábban ilyen rövid idő alatt sohasem valósult meg olyan sok döntő változás, és a skandinávok sem előtte sem utána nem játszottak olyan nagy szerepet külföldön.  Ez rejlik a viking mítosz mögött. Könnyen és otthonosan mozogtak a nyugati Limericktől keleten a Volgáig, az északi Grönlandtól a déli Spanyolországig. Sokféle alakban jelentek meg: kalózok, kereskedők, sarcot követelők, zsoldosok, hódítók, uralkodók, hadurak, kivándorló földművesek, felfedezők és lakatlan vidékek gyarmatosítói is voltak. Jó vitorlás hajóik és nagyszerű tengerészeti tudásuk  lehetővé tette, hogy nagy távolságokat tegyenek meg, és ez garantálta legtöbb katonai sikerüket is, amely a váratlan támadáson és a mozgékonyságon alapult. Sokféle kultúrában voltak járatosak a  szomszédos népekkel (frízek, szászok, szlávok, baltiak, finnek, lappok) fenntartott kapcsolataik révén, és ez lehetett kivételes alkalmazkodó képességük titka. De mi lehetett az oka rendkívüli terjeszkedő tevékenységüknek?
Erre a kérdésre a válaszok sora született már közvetlenül a viking kor után is, amelyek azonban annak a korszaknak a kulturális problémáit és körülményeit tükrözték, amelyekben a kérdéseket feltették. A klerikus Normandiai Dudo például, aki 1020 körül írt, úgy véle, hogy az ő földje ellen indított nagy viking hadjáratok oka a vikingek hazájának, Daciának a túlnépesedése volt:

’Ezek az emberek, akik arcátlanul elmerülnek a bűnökben, szégyenletesen együtt élnek több asszonnyal és e szégyentelen és törvénytelen kapcsolatok során rengeteg leszármazottat nemzenek. Amikor a gyermekek felnőnek, az ifjak hevesen összecsapnak az apákkal,  a nagyapákkal, vagy egymással a tulajdon miatt, és mivel nagyon gyorsan nő a számuk, és nem képesek elegendő megművelhető földet szerezni a megélhetéshez, ősi szokás szerint sorsot vetnek, kiválasztanak egy nagy csoportot, amely azután idegen népekre és országokra zúdul. Így ezek harcolva hazát  szereznek maguknak, ahol azután békében élhetnek tovább."