Hurrá! - Vakáció! Jaj nekünk - Vakáció!

Én a valódi nyári élményt adó eseményekről szeretnék szót ejteni. Azokról az emlékezetbe mélyen bevésődő történésekről, melyekre felnőtt fejjel is jó lesz visszaemlékezni.

Köztudott, hogy a gyermekkor minőségét az érzelmi stabilitás biztosítja. Élhet egy adott gyermek a világ bármely pontján jólétben, esetleg nélkülözésben. Ha érzi környezete szeretetét, boldognak fogja magát érezni, s majd ezen érzelmi stabilitás hatására válhat egykor  kiegyensúlyozott, magabiztos felnőtté.

Ebből a szempontból hiábavaló az anyagi jólét, ha mellette a gyermek nem élvezheti  családja részéről a kitüntetett figyelmet és szeretetet.

Tisztában vagyunk vele, hogy mai rohanó életünkben a legjobb szándék mellett is nehéz a felnőtteknek szülői hivatásuknak maradéktalanul eleget tenni. Mindkét szülőnek egyre többet kell dolgoznia a megélhetésért. A gyerekek egyre elfoglaltabbak  és hajszoltabbak iskolai és különórai elfoglaltságaik miatt. Egy kimutatás szerint egy átlagos családban  napi 7 perc   jut a kötelező (Mi volt a suliban? Kész a leckéd? Megmostad a fogad?)  rutin  társalgáson kívüli  mélyebb kommunikációra. Csak bízhatunk benne, hogy a mi családunkban ez másként van. Nem csoda, ha a gyermekek úgy érzik, szüleik nem kíváncsiak a problémáikra, és a szülők tehetetlennek érzik magukat a gyermeknevelés terén.

Örüljünk hát mindannyian, hogy a vakáció idején legalább gyermekeink nem annyira  túlterheltek. Óvakodjunk is attól, hogy  mindenféle sport, nyelvi, felzárkóztató, korrepetáló stb. kurzusokkal lefedjük az egész nyarukat! Tudnunk kell, hogy a gyermekek egész szervezete (idegrendszere, csontozata, mozgatórendszere) még fejlődésben van, szüksége van időnként a pihenésre, regenerálódásra, - ahogy nekünk felnőtteknek is. Nézzük el hát nekik időnként a lustálkodást, semmittevést, önmaguk választotta időtöltést.

Mindezek mellett fontosnak tartom, hogy használjuk ki  ezt a nyugodtabb periódust, és igyekezzünk több  hasznos időt tölteni gyermekünkkel. Egy közös vacsora-készítés közben beszélgethetünk kedvenc olvasmányairól, esetleg figyelmébe ajánlhatjuk  gyermekkorunk  nagy élményt adó  könyveit, -  vacsora után esetleg hangosan fel is olvashatunk néhány fejezetet belőle.

Beszélgessünk a barátairól, az élményeiről, a csalódásairól. Örüljünk, és őszintén becsüljük meg,  ha gyermekünk legjobb és legbizalmasabb „barátunkként” megosztja velünk legbelsőbb titkait.

Vonjuk be őket kicsit jobban a mindennapi teendőkbe! Éreztessük velük, hogy nekik is vannak feladataik, képesek felelősséggel ellátni  a rájuk bízott dolgokat. Ezzel nem csak önállóságra neveljük őket, hanem önbizalmuk, önbecsülésük is  megnő.

Legfontosabbnak azonban azt tartanám, hogy a nyári szünidőben   pénztárcánktól és szabadidőnktől függetlenül mindenképp szenteljünk néhány napot a közös családi  kikapcsolódásra.

Ha nincs lehetőségünk elutazni, költözzünk ki néhány napra a kert végébe, és „játsszunk sátorozóst, indiánosdit”. A vacsoránkat elkészíthetjük tábortűznél, amit apa és fia közösen rak meg. Süthetünk húsokat nyárson, és beszélgethetünk, énekelhetünk, táncolhatunk a hamvadó parázs mellett.

Ha nincs kertünk, ugyanezt megtehetjük egy közeli  kiserdőben. Mehetünk esténként kocogni, kerékpározni, hétvégeken túrázni. Meglátogathatjuk  hazánk csodálatos természeti, vagy kulturális kincseit.

Számtalan lehetőség van, egy a fontos: a közös élmény. Ne hagyjuk ki! 

Fotó: Maureen Didde / Flickr.com