Emese Park - ahol megelevenedik egy elfeledett világ

A Szent István-kori faluban ne keressük a modern kor nélkülözhetetlennek tűnő vívmányait… A kézművesek, a jurtázó férfiak, vagy a lepényt sütő és a gyógynövénykertben kaprot szedő asszonyok korabeli ruhában és eszközökkel végzik mindennapi tevékenységüket, a bajvívó harcosok és az íjat feszítő ifjak pedig a vár tövében gyakorlatoznak. A látogatók a Várispánság életébe bekapcsolódva gyapjút szőhetnek, fonalat sodorhatnak, dénárt verhetnek, búzát őrölhetnek, vasat kovácsolhatnak, fakorsókat esztergálhatnak, kézi korongon agyagedényt formálhatnak. A bátrabbak lőhetnek nyilat, hajíthatnak kopját, vagy próbát tehetnek a középkori ügyességi játékokkal. És ha az időutazók időközben megéheznének, akkor megkóstolhatják a falu dolgos-szorgos népe által, a szabadtéri kemencében sütött lepényeket, melyek illata átjárja a Várispánságot.

A 12 hektáros település központja a Lovagi csarnok, amely köré a várudvar és maga a falu is épült. A csarnok szintén minden egyes négyzetméterében a kora középkort idézi. A mészkőtömb falakra, a kézi kovácsolással készített vasalatokra, a kolostorcserép tetőre, a téglakő burkolatra, a bizánci padlómozaikra és a faragott bútorokra az Árpád-kor népe is büszkén tekintene. A lovagteremben oly módon láthatóak a korabeli ékszerek, a fegyverek, a lovas felszerelés, az edények, a női- és férfi mesterségek szerszámai, a hangszerek és az eredeti szaruíj elkészítésének alapanyagai, mintha maguk az egykori főurak helyezték volna ki őket. A honfoglalás koráról a legbővebb rekonstrukciós tárlatot alkották meg a Park létrehozói.