Így jártam Szófiával - Segítség, apa leszek!

Bucsányi Krisztián | 2016-06-17 11:37

Amikor megtudtam, hogy apa leszek, épp egy sziklaszirten álltunk, lábunk alatt morajlott a tenger, miközben a képeslapra illő naplemente sárgás vörösessé színezte a minket körülölelő világot. A feleségem - az idillhez illő - kék nyári ruhában volt, én fehér lennadrágban. Talán az ideálisnál erősebb szél fújt - éreztem a fuvallatot az arcomon amikor a feleségem hozzám bújt - és megkért, hogy csukjam be az ablakot, mert vihar lesz. Kikászálódtam az ágyból. Akkor már tudtam, hogy apa leszek.

A mindent megváltoztató pisi

Szombat hajnal van. Előző délután érkezünk meg a balatoni szállodába azzal a nem titkolt szándékkal, hogy lesz egy - amolyan - nyárbúcsúztató nyaralásunk: eszünk, iszunk, strandolunk. De az első - reggeli - pisi, mindent megváltoztatott.

Az történt, hogy az előző pár napban már furán viselkedő feleségem, hajnalban elővette a titokban otthonról hozott - egyébként lejárt - terhességi tesztet és rápisilt. Kettő kék csík lett: gratulálok apuka, mondta - miközben az orrom alá dörgölte a pisis tesztet nagyjából hajnali 4 óra valahánykor. Rögtön ezután sokkot kapott. Én még az ágyban voltam, egy pisis, kétcsíkos teszttel, mikor ő kiment cigizni a szálloda erkélyére, és felváltva mantrázta, hogy ez az utolsó, és azt, hogy csak a felét szívom el, hiszen terhes vagyok. Mire felkeltem és felfogtam, mi történt, ő lefeküdt, és 2 percen belül aludt. Sosem volt egy ideges típus.

Arra gondoltam, hogy nekem is jár ami neki: mármint jó lenne valahogy sokkot kapni, de semmi komolyabb nem jutott eszembe, hajnali 4 kor Siófokon, egy szállodában, mint az, hogy megittam egy vizet a minibárból (később bejött a sokk, mert 790 forint volt....) és lefeküdtem mellé arra gondolva, hogy úgysem tudok aludni. Hamarosan azt álmodtam, hogy egy szirten állunk a feleségemmel. Ő kék, nyári ruhában volt...

De vajon jó-e a teszt?

Arra keltem, hogy meglök (ezzel a mozdulattal össze is törte a sziklaszirtes álmom) és arra kér, csukjam be az ablakot, mert esni fog. Valóban dörgött. Szófiát köszöntötték az Istenek.

Szerettem volna elmondani mit is érzek, de erre nem volt lehetőség, mert még mindig sokkos állapotban volt. Miután becsukatta velem az ablakot, szó nélkül elment pisilni, és zuhanyozni. Ezalatt én, a kettő, kék csíkot bámultam valami műanyag lázmérőszerű izén, és azért szurkoltam, hogy ne legyen hibás a teszt. Most már ne hazudjon, akkor sem, ha lejárt a szavatossága. Akkor sem, ha gyári hibás. Értsd meg, hogy apa akarok lenni – könyörögtem neki. Akarok, egy kislányt. Akarok, egy Szófiát!

Abban gyorsan megegyeztünk, hogy egy teszt nem teszt (nem is értem, miért nem árulják eleve kettesével a terhességi teszteket, szerintem mindenki legalább kétszer elvégzi) és alig vártuk, hogy a kávé, és a gyors reggeli után elindulhassunk gyógyszertárba: venni egy másodikat. Biztos, ami biztos.

Átprogramozódtam

A gyógyszerész csaj elmondta, hogy nem kell első hajnali pisi a teszthez: bármikor, bármelyik pisiből kimutatja a terhességet. Akkor is, ha lejárt a szavatossága, nagyjából 99,99% pontossággal. Valószínűleg ezek voltak azok az információk, amik miatt a feleségem - felnőtt, felelős beosztású nőként - egy parkolóban, nem messze a gyógyszertártól, a bokrok között, kicsit a kezét is lepisilve újratesztelt, és boldogan mutatta az újabb eredmény: két, kék csík. Most már biztos, hogy apa leszek. Vagyis vagyok.

A feleségemet egy szempillantás alatt, ragyogó, mindenkit elhomályosító – talán nem is evilági istennőként - láttam, miközben azonnal betöltődött az apaprogram: figyelni, imádni kell, semmin meg nem sértődni, hormonvezérelt lesz, fura dolgokat fog tenni. (Mondjuk arra tényleg nem számítottam, ami pár hónappal később történt: álltunk az állomáson, vártuk a vonatot, mert ment dolgozni, és mielőtt megérkezett, hatalmas krokodilkönnyek potyogtak a szeméből. Éreztem, hogy nem én hibáztam, de arra nem számítottam, hogy azért sír - ezt mondta - mert olyan szép a vonat. Én is sírva mentem haza. Csak én a röhögéstől.)

Pasiprogram: betöltődve

A kéretlenül betöltődött apuka/pasiprogram azért okozott némi galibát. Még csak szombat délelőtt volt, (a filmekben ilyenkor írják ki, hogy „esemény + 2óra” vagy „invázió után 2 órával”), és máris nagyon csúnyán beszóltam egy - egyébként lengyel - nőnek, a strandon, mert azon a nyugágyon feküdt, amire (mintha) rápillantott volna a feleségem. Ha bement fürdeni a Balatonba előrementem kitapasztalni mennyire csúszik a lépcső, inkább essek el én. Bár a parttól 600 méterre még mindig csak térdig ért a víz, nem csak arra az esetre voltam felkészülve, hogy feláldozom magam - ha valamilyen lény meg akarná enni - hanem jól bemelegítettem, ha esetleg egy örvény elragadná, ki tudjam húzni. Az csak természetes volt, hogy a hamburgerhez hoztam palacsintát (kétfélét) és fagyit: ki tudja, melyiket akarja hamarabb megenni, és (ez titkos küldetés volt, neki sem mondtam) folyamatosan gyanús pasikat figyeltem, akik minden bizonnyal pedofilok, és/vagy kukkolók, ezért befeszített izmokkal mászkáltam, ezzel is jelezve, hogy én figyelek, és ha úgy alakul, nem habozok közbelépni. Egyszer, egy pillanatig lankadt a figyelmem egész nap: akkor amikor tüsszentettem. Éreztem, hogy védtelenné vált, mert be van csukva a szemem, és sem nem látok, sem nem hallok. De ez, csak pár tized másodperc volt.

Természetesen a vacsoránál a húst megpróbáltam felvágni neki villával, többször utánaolvastam, hogy terhes nő ehet-e vajat, vöröshúst, és ihat–e egyáltalán bármilyen üdítőt. Volt egy gyengébb pillanatom, amikor majdnem kérem egy etetőszéket is, de aztán észbe kaptam. Na, meg persze elfáradtam. Kegyetlen nehéz ám 10 percnél tovább védeni kettő nőt. Merthogy kislányom lesz, az biztosabb volt, mindennél.

Helloszofi

Egyetlen - számomra - említésre méltó dolog történt vasárnap. Amikor reggel felkeltem, a két, kék teszt mellé egy pici papírra ráírtam egy mondatot: Szia, Szófia - Léna, már nagyon vártalak.

Eltelt majdnem egy év, és nemrég voltam a nappaliban, ahol azt láttam, ahogy a kutyám fekszik a feleségem lábai előtt a földön (jól elkapattuk, a kertbe pisilni jár szinte) Szófia-Léna pedig éppen babanyelven magyarázza, hogy éhes. Vagy szomjas. Vagy bekakilt. Majd kitaláljuk, mit. A kiscsaj a napokban érte el az 5 kilót.

És sokkal jobban szeretem, mint valaha szeretni fogok bárkit. Tényleg, nagyon vártuk már.