Visszerek és a terhesség
A várandósság során számtalan hormonális és fizikai változáson megy keresztül a kismama teste, melyek bár a baba egészséges fejlődését és a szülést hivatottak támogatni, ennek ellenére némi kellemetlenséget is okozhatnak.
A már meglévő, de láthatóbbá váló, vagy újként kialakult visszerekkel a legtöbb várandós nő szembesül. A hormonális változások és vér volumenének növekedése mellett az egyre nagyobb méh és benne a magzat, sőt a testsúly növekedése is hozzájárulnak az alsó végtagok vénás keringésének romlásához, a vér visszafolyásának akadályozásához. Mindez a lábak visszértágulatához vezethet.
Bár a visszértágulatok esztétikailag zavaróak, esetleg fájdalmasak is, de többnyire betegséget nem okoznak, sőt, a szülést követően - jó esetben - visszahúzódnak. Fontos tudni, hogy az állapot súlyosabb formában lényegesen megnöveli a felületi véna gyulladásának, trombózisának a lehetőségét, és a mélyvénás trombózis kialakulásának esélyét is, ezért ha ezen lehetőségekkel számolni kell, akkor megelőzésként véralvadásgátló kezelést kell kapnia a kismamának, illetve minden visszértágulat esetén fontos a kompressziós harisnya vagy fásli viselése.
Kompressziós harisnya vagy véralvadásgátlás?
A várandósság - és szülést követő 6-12 hét - igen rizikós időszak a mélyvénás trombózis kialakulásának szempontjából, amelyet a keletkező visszértágulatok csak fokoznak. A vénákban lévő vér pangása ugyanis kedvez a vérrögök keletkezésének, ráadásul a növekvő méh és a magzat is elzárhatja a véráramlás útját, trombózist indikálva ezzel.
Az esetek többségében a várandósság alatt kialakult visszértágulatokra leginkább a kompressziós harisnya viselése nyújt megoldást, hiszen ez a visszereknek tartást ad, az erekre nehezülő belső nyomást kompenzálja, valamint segíti, gyorsítja a vénás áramlást.
A kismamának továbbá fontos ügyelnie a megfelelő mennyiségű folyadékfogyasztásra (kb. 3 liter/nap), a rendszeres testmozgásra, a lábak rendszeres tornáztatására, illetve a testsúly túlzott növekedésének elkerülése érdekében az egészséges étkezésre.
Dr. Szélessy Zsuzsanna, a Trombózisközpont hematológus főorvosnője szerint azonban vannak esetek, amikor nem lehet elkerülni az antikoaguláns, vagyis véralvadásgátló alkalmazását.
"Mindig egyéni elbírálást igényel, hogy kinél milyen trombózist megelőző (prevenciós) módszert alkalmazunk, és hogy mikor kezdjük azt el. Így figyelembe vesszük a visszértágulatok súlyosságát, az illető egyéb betegségeit (volt-e trombózisa, cukorbetegsége, mozgáskorlátozott-e, esetleges veszélyeztetett terhes és feküdnie kell, vagy ismert a trombofíliája (genetikai trombózishajlam), netán gipszbe van a lába, stb.). Javasolt, hogy a várandós nő visszerek esetén szakemberhez forduljon, aki trombózis-rizikóbecsléssel megállapítja a további óvintézkedéseket. Várandósság során, ha szükséges, alacsony molekulatömegű heparin injekciót (LMWH) alkalmazunk véralvadásgátlóként (és a szülés után még általában 6 hétig), mivel a szájon át szedhető más készítmények átjuthatnak a placentán (méhlepényen) és károsíthatják a magzatot" - mondja a főorvosnő, aki hozzátette, hogy megfelelő prevencióval azonban felhőtlenül élvezheti a kismama a várandóssága hónapjait.
Forrás: Trombózisközpont
Indexkép: pixabay - Bgmfotografia
.jpg){kind=small}
