Helló,ismerem a szépnek nevezett ajándékot is, na meg a tartozást is.

mindig ilyen szép dolgokkal ajándékoz meg bennünket!

Hú, ez nagyon tetszik!!!

Csak egy Anya?

Egy nőtől, aki éppen a jogosítványát akarta megújítani a megyei
hivatalban:
A hivatalnok hölgy megkérdezte, hogy mi a foglalkozása.
A nő hezitált, nem igazán tudta, hogyan határozza meg a munkáját.
Úgy értem -magyarázta a hivatalnok van munkája, vagy csak.
-Persze, hogy van munkám, csattant fel a nő,
-Anya vagyok.
-Az anyaság nem számít foglalkozásnak, a háztartásbeli a megfelelő
szó!- hangsúlyozta a hivatalnok.
Egészen addig a napig nem is jutott eszembe a történet, amíg
egyszer csak ugyanebbe a szituációba nem kerültem a polgármesteri hivatalban.
A hivatalnok láthatóan egy karrierista hölgy volt, kiegyensúlyozott,
hatékony és megszállottja az olyan fontosnak hangzó címeknek, mint:
-Hivatali Vallató vagy -Városi Nyilvántartó.
-Mi a foglalkozása?-kérdezte.
Mi késztetett rá, hogy ezt válaszoljam, nem tudom, csak úgy kibuktak
belőlem a szavak.
-Tudományos munkatárs vagyok a gyermekfejlődés és emberi
kapcsolatok területén.
A hivatalnok megdermedt, a golyóstoll megállt a kezében és úgy nézett rám, mint aki rosszul hall.
Megismételtem lassan, kihangsúlyozva a fontos szavakat.
Majd csodálattal néztem, amint a kijelentésemet fekete nyomtatott betűkkel a hivatalos nyomtatványra írta.
-Megkérdezhetem,-kezdte a hivatalnok érdeklődéssel-
-Pontosan mit csinál ezen a területen?
Hűvösen, minden izgatottság nélkül a hangomban, hallottam magam
válaszolni:
-Továbbképző kutatómunkát végzek,(amit az anyák nem)laboratóriumban és terepen,(általában úgy mondom a házban és a házon kívül).
A főnökömnek dolgozom (az Úrnak elsősorban, aztán az egész
családnak),szereztem már négy elismerést (mind lány).
Természetesen ez a munka az egyik legelhivatottabb a földön,(akar valaki ellentmondani?)és gyakran napi 14 órát dolgozom (a 24 közelebb áll a valósághoz).De a munkám több kihívást tartogat, mint a legtöbb átlagos karrier és az elismerés sokkal kielégítőbb, mint pusztán a pénz.
A hivatalnok egyre növekvő elismeréssel töltötte ki a
nyomtatványomat, felállt és személyesen kísért az ajtóhoz.
Amint ráhajtottam a kocsifelhajtónkra, a csodálatos új karrieremben
elmerülve, szaladtak elém a laborasszisztenseim: 13, 7 és 3 évesek.
Az emeletről hallottam a gyermekfejlődési programunk új kísérleti modelljét (6 hónapos kisbabánkat),amint egy új hangmintát tesztelt.
Úgy éreztem, csapást mértem a bürokráciára!
Úgy tűntem fel előttük, mint aki sokkal előkelőbb és
nélkülözhetetlenebb az emberiség számára, mint -csak egy másik Anya.
Anyaság!
Micsoda nagyszerű karrier!
Különösen, ha egy cím is van az ajtón.
Akkor a Nagymamák:
-Vezető tudományos munkatársak a gyermekfejlődés és emberi
kapcsolatok területén,
és a Dédnagymamák:
-Ügyvezető tudományos munkatársak?
Szerintem igen!!!
És hiszem, hogy a nagynénik:
-Tudományos munkatárs-helyettesek.

E-mail-ben kaptam ezt a levelet, szerintem szuper.!

Úgy gondolom minden Nő-ben benne van az Anyaság csak vannak olyanok akik elnyomják, mondván:
-Nekem nem fontos!
Szerintem majd amikor öregek lesznek(egyszer mindenkivel megtörténik)vissza néznek az életükre rájönnek, bizony valami kimaradt.

persze a három gyermekének már meglévő babáira gondolok,ők már nem sajátok, hanem unokák de a húgom könyvelő,nem mindig ér rá....

sziasztok, nekem sajnos nem lehetett saját a húgomnak viszont van három is, rajtuk élem ki az elmaradt feladatok gyakorlását, amikor csak lehet!Mindig lesem őket, mikor mehetek újra segíteni!Így a húginak jó,mert közel lakom és ingyen bébiszitter vagyok.

pussz

igen kicsim, hiszen törlik a tagságomat:KIDOBNAK......és köszi....

Ez azt jelenti, hogy nem írhatsz semmit?