Az én férjem ha látni akarom, előveszem a régi fényképeket. Az életünk együtt, két részre osztható.Amikor még volt férjem, és akkor talán a két fiammal is könnyebb volt,és és amikor teljességgel kivonúlt a családi problémákból, mondván, hogy ő rettenetesen fáradt és nem érdeklik az itthoni csip-csup ügyek.Közben én megbetegedtem, de mindent magam csináltam betegen is, itt főleg a gyerekek, ill a már nagyfiúk kordában tartása jelentett főleg iszonyatos energiák befektetését. Nem is jól írom mert amíg a kisebbik egy aranyos szívjóság ,igaz támaszom, addig a nagyobbikkal mindenen keresztűl mentem és mentettem ami menthető.Mindene a pénz, mindenre képes érte, csak dolgozni nem, esetleg néha néha.Ha az apjával találkozik az első, hogy megvágja, ő meg ad neki ,csakhogy békén hagyja.Miután én le vagyok százalékolva, így nem sok pénzt hozok a házhoz, így egy lusta disznó, büdös kurva vagyok, de nem részletezem a cifraságait, mert még ettől is megalázóbb.Az ordítozásáért ha nem adtam neki pénzt, a szomszédok is feljelentettek, és a férjem , szó szerint mellé áll, és az a válasza, hogy ne hergeljem.Lassan minden elmúlik belőlem, pedig iszonyatosan vágyok társra aki meghallgat és a segitségemre van. A hívatalos ügyeket is én intézem, mert a férjem dolgozik, és már a teljes összeomlás szélén állok.A kisebbik fiam tartja bennem az erőt és segít még a bevásárlásban és a lelkiekben is. Teljesen kiuttalannak látom a házasságom, és egyáltalán az életem, mert én biztos nem fogok se elválni, sem megcsalni a férjem. Nekem az ő segítsége kéne, úgy mint rég, megértem hogy a mai gazdasági helyzet családokat tesz tönkre, de ez nem ok arra, hogy egy felnőtt férfit, ne tegyen ki a lakásból, vagylegalább közölje vele a feltételeit az itthon lakásának. hát ennyi röviden.Azt hittem hogy királyfiakat szűltem, tán úgy is bántam velük, sokak szerint ez lett a vesztem. aranykata

Az én férjem mondjuk nem sosincs, de keveset van itthon! Általában Este ért haza és "összeesett" és egy hétvégi napot töltött velünk! Munkahelyet váltott hál Istennek és mostmár senki nincs kikészülve! Se a gyerekek se én se ő! nekem ez az időszak nagyon fájt! Nagyon sajnálom azokat akiknek még ennyi se jut!De mondjuk lennének pozitív tippjeim, ha valakit érdekel!

Sziasztok! Örülök, hogy írtatok. 38 éves anyuka vagyok, és két gyermekem van. A férjem munkamániás. Sosincs itthon. Vállalkozó, és most jelenleg külföldön dolgozik. Mindent megad nekünk, csak épp sosem látjuk. Nagyon rossz ez így. Sokat vagyok egyedül a gyerekekkel.

én követhettem, vele tarthattam...neked vannak gyerekeid ezekszerint?Megszabad kérdeznem:MIÉRT HOVÁ JÁR?Dolgozni és a barátokkal csavarog, vagy, mit kell ezalatt érteni?

Ezeket a dolgokat ismernem, ismernünk kell ahhoz, hogy tudjunk felelősséggel bármit is mondani.......

Kedves édesanya!Már gondolkoztam, mit is írjak neked...?Mi az idén voltunk 21 éves házasok, a szavazásaimnál tettem be kérdést a hisztis férjekről...és ha ritkán is ment el-katonának tanult-de bezzeg a honvédségi iszomok...de drága tündérkéinkkel meg szinte mindig én mentem csak...jó,néha moziba eljött velünk, de a színházi programokra, a koncertekre nem igazán, mert Ő MONDVÁN:OTTHONŰLŐ..........
Mesélj magatokról bátran, nefélj!Aztán jönni fognak még asszonykák, beszélgetni fognak, megnyílni velünk...Mert nem minden arany ám, ami fénylik.....Hány éves házasok vagytok?Gyerek, gyerekek?Mindenről mesélj !Én mindennap jövök!