Jelentkeztem nevelőszülőnek a Bpesti Tegyesznél. felnőttek a gyermekeim, diplomások, külföldön dolgoznak, és nem is akarnak hazajönni később sem. nem lesz unokám, pedig nagyon gyerekszerető és család centrikus vagyok, nagyon hiányzik a gyerek, nincs kiről gondoskodni, szeretgetni. :-(
A Tegyeszben 1x faggatóztak rólam és a családomról, meg mindenről.
Olyan stílusban mintha kihallgatásos lenne valami bűncselekményről lenne szó.
Leültettek egy ablaktalan sötét folyosón a wc-vel szemben, ahol jöttek.mentek, a nyitott ajtón keresztül a killeganő meglehetősen nahgos arrogáns telefonbeszélgetése végig kihallatszott, egy tesztet kitölteni. Olyan gyenge fénymásolat volt, hogy a nő mellém ült elmondani hogy mit látok a rajzokon! Méltatlan bánásmód..
Végül a pszichilógusnő nevezzük Ágnesnek, úgy döntött hogy én alkalmatlan lennék nevelőszülőnek.
A miértre ilyeneket mondott idézem :
" A maga motivációja az hogy nincsen unokája! Egészen más lenne a helyzet ha nem lenne jövedelme, azért szeretne gyermeket. vagy ha nem lenne munkája és a nyugdíjhoz szükséges éveket gyújtené ilyen módon! " Idéztem!!!
Szóval, ha a gyereken élősködni akarok akkor kapnék gyereket, de ha tiszta szívvel, szeretetben nevelni, és talpra állítani , akkor nem kapok!
Még azt is hibának vélte hogy " túl határozott vagyok és magabiztos, és kevés bennem az alázat".
Alázat bizony kellett volna a véget nem érő szónoklatait a fentiek dagályos kifejtéséhez szó nélkül végighallgatni...
De belémfolytotta a szót, esélyem se volt megszólalni!
Tehát ha ostoba, és bizonytalan és primitív lennék, akkor az lenne a jó !
Akkor kapnék gyermeket!!!
Szóval ha hülye lennék, csóró, aki a gyerekből élnék, azt értékelné és mehetnék az iskolába a saját pénzemen tanulni !!!

Tegyesz - emberségből NULLA !

Sziasztok!
Szerintem mindannyian ritkán tudunk írni, mert ott vannak a gyermekek, velük kell foglalkoznunk és a háztartással. Kicsit csalódtam, mert azt gondoltam végre itt egy közsség ahol mi nevelőszülők megbeszélhetjük a problémáinkat, de nem nagyon jelentkeznek. Nekem az a tapasztalatom, hogy sok nevelőszülő "fél nyiltan" elmondani a gondjiat. De remélem fogunk gyarapodni.
Hát nekem is voltak gondjaim a vérszerinti szülőkkel. Apuka eléggé agresszív. Mindenkit életveszélyesen fenyegetett, köztük engem is, többen fel is jelentették. Végül odáig fajult a dolog, hogy én is feljelentettem, akkor amikor üzente a saját gyermekétől, eljön megver és elvágja a torkomat. Persze itt "bibi" volt, mert apukának bíróság által meg volt vonva a láthatás, de a gyámügyes hölgy odavitte apukát láthatásra, mikor én szültem. Sajnos a gyámügyes azt mondta minden jogilag rendben van, /teljesen hülyének nézett/ a gyermeknek meg rémálmai voltak, ezért magasabb fórumhoz fordultam kiis borult a bili. Anyuka pedig apuka mellett állt ki. Én azt gondolom van akivel lehet kommunikálni, és van akivel a legjobb jóindulattal sem. Én két év után adtam fel. Nekem is az volt a gondom, féltékenyek voltak a szülők, és azt gondolták ellenük nevelem. Nagyon oda kellett figyelnem láthatáskor is, mert az ember önkéntelenül is /hozzá tartozik az élethez/ megsimogatta a gyermek fejét, vagy megölelte, vagy hozzámbújt, már nem tetszett nekik. Pedig inkább példát vehettek volna. Én két évig próbálkoztam velük a viszonyt kialakítani. Mindig beszámoltam a gyermek fejlődéséről, hol voltunk, ha volt születésnap, névnap, stb..., ajándékot vittünk, de mindig csak a féltékenységet láttam, hogy én szeretetet adok a gyermekének, és elviszem oda ahova ők nem tudják, és megveszem neki azt amit ők nem tudnak, vagy nem tudtak. Az a baj, hogy hiába vigyázunk mi arra, hogy a gyermek ebből ne vegyen észre semmit, ők mégis tudják mi a helyzet. Nem értik miért nem szereti a vérszerinti szülő a nevelőszülőt, hiszen a nevelőszülőnél neki jó. A nevelőszülő őtet szereti, nem éhezik, van ruhája, elmegy kirándulni, stb. Sok nevelőszülő akit ismerek sajnos ilyen problémával küzd. Ha valakinek jó tapasztalata van, akkor mondja el.
Nekem az anyai nagyszülővel jó kapcsolatom van a mai napig is. Ő a saját lányának elmondta hol hibázott, hogyan kellett volna csinálnia ne vegyék el a gyermekeket, és mit tegyen, hogy visszakaphassa. Ő elmondta, jelenleg örüljön anyuka, hogy jó helyen van a gyermeke. Lehet, hogy a legnagyobb baj ott van, hogy a vérszerint szülő nem ismeri el hol hibázott, ezért mindenki az ő szemében bűnös?

Sziasztok!
Hát én is elég ritkán tudok írni.Nekem a gondom a vérszerinti szülővel, hogy nem partner. Szerintem fél attól, hogy a gyerek jobban fog hozzám ragzkodni, mint hozzá.5 éves a fiamés nem tudom, hogy hogyan kéne igazán jól elmagyarázni neki a helyzetét. Az apa már mondogatja neki, hogy mi csak navalőszülők vagyunk.Azt mi elmondtuk neki, hogy mi nem az édesszülei vagyunk és, hogy mi a különbség a kető között.

Bocsánat a hallgatásért, de a mai gazdasági helyzetben a gyerekek mellett dolgoznom is kell, igy kevés a szabadidőm.Kisancsa nagyon jó ötletet adott, miről is beszélgessünk.Én a saját példámat tudom felhozni,Én nagyon jóban vagyok a vér szerinti anyával, de inkább a nagyszülőkkel.Az apát nem tudjuk hol van, nem jelemtkezik.Nálunk a gyerekek 2-3 hetente mennek a nagyszülőkhöz.Ez azért jó,mert kapcsolatban vannak a vér szerinti ??szülővel?? s nem azt érzik, hogy eldobták maguktól Őket.Boldogok, hogy mehetnek, de boldogan jönnek Haza is.Azt hiszem, nekem szerencsés a helyzetem, mivel másfél évig mint helyettes szülő,gondoztam Őket, utána lettem nevelőszülő.Az én gondozásomban már 14 gyerek volt, rövidebb-hosszabb ideig.De mig a többi gyerek visszakerült a szülőhöz, ez a három gyerek nem kellett az anyának, s nem engedtem volna őket nevelö otthonban viszontlátni, igy nevelöanyjuk lettem.Sokat tudnék mesélni, ha valaki beszélgetni szeretne velem, a klara20101@hotmail.com emailon szivesen beszélgetek.

Sziasztok!
Sajnos nem nagyon gyarapodunk. Nem hiszem, hogy nem olvassák nevelőszülők ezt az oldalt.Kérek mindenkit, hogy regisztráljon. Engem például érdekel, hogy mi késztetett benneteket arra az elhatározásra, hogy nevelőszülők legyetek.
Adjatok tanácsot a vérszerinti szülő kapcsolatra, ha nektek volt. Számomra ez a része nehéz.

Üdv Anikó

Sziasztok!
Nekem van 3 saját gyermekem, Levente 12 éves, Ivett 2 éves, Rita 8 hónapos. Nevelőszülő 2006-ban lettem, mert úgy gondoltam már nem lesz másik gyermekem, de az élet rácáfolt. 2006-ban egy testvérpárt kaptam, 11 éves lányt, és 12 éves fiút. Apuka nagyon verte őket, ezért kerültek el otthonról. A fiúról fél év után sajnos le kellett mondanom, mert nagyon agresszív volt, elkerült a nagymamahához aki egy hónapig bírta a viselkedését, majd intézetbe került. Sokáig lelkiismeret furdalásom volt, de muszály volt a másik két gyermek érdeke miatt, mert verte őket. A kislányt tavaly ősszel három és fél év után költöztettem haza anyukához. Ő döntötte el, hogy ad még egy esély anyukájának. Apuka börtönbe került kiskorú veszélyeztetettség és testi fenyítés miatt. Jelenleg mivel kicsik a saját gyermekeim, kértem egy kis szüneteltetést a központtól. A kislány mikor hozzám került, olyan volt mint egy "ázott veréb". Bizalmatlan, rosszkedvű, begubódzó, nem mosolygó. Mikor elment olyan volt mint egy rózsa ami kinyílt. Mosolygós, nyitott a világra, sajnos a bizalmatlansága nagy részben megmaradt. Érdemes nevelőszülőnek lenni, mindenkit csak biztatni tudok aki egy kicsit is érez elhivatottságot.
Sziasztok: Anita

Sziasztok!Először is bocsánatot kérek a hallgatásért, de egy kicsit elúsztam a mindennapok forgatagában.Sok szeretettel köszöntelek benneteket a közösségemben.Örülök, hogy csatlakoztatok hozzám.Sokszor érzem azt, hogy nincs kivel megbeszélni a problémákat.Meséljetek, hozzátok hogy kerültek a gyerekek?Nekem a legnagyobb fájdalmam az, hogy nem tudok még legalább 2-3 gyereket magamhoz vennem, mert a"Törvény" maximum 4 gyereket enged.Az Én saját gyerekeim is felnőttek, kirepültek,29,és 21 éves fiaim vannak.Volt egy kislányom,11 éve autóbalesetben meghalt, akkor volt 14-éves.Nehéz volt feldolgozni, de mióta a három csibém itt van velem,Ők feledtetni tudtak mindent.Boldog vagyok, hogy Ők vannak nekem.Nagyon jó hogy állandó csicsergés van a házban.Sokszor még arról is elfelejtkezem, hogy vér szerint nem az enyémek.Most egyenlőre ennyit, várom torténeteiteket.Sziasztok Klarissza

Szervusztok! Örülök, hogy rátok találtam.Sopronban élek Van 3 saját gyermekem 19, 24, és 29 évesek. Mindhárman még velünk élnek. Rajtuk kivül még 3 gyermeket nevelünk a férjemmel. 4. 9, és 13 évesek. 9 éve vagyunk nevelőszülők. Röviden most csak ennyit. Sziasztok Danuta.

Örülök ennek a fórumnak, mert nagyon sokszor nincs is kivel megbeszélni a problémákat, a nevelőszülők és a gyermekek érdekeiket sem védi senki.
Remélem sokan fognak még csatlakozni. Nagy kihívás nevelőszülőnek lenni, de sokan azt hiszik, hogy pénzért teszik ezt az emberek. Pedig erre azt gondolom elhivatottságnak kell lenni, és nem is egyszerű.

Szia!
Mi Budapesten lakunk. Nekem is jó, hogy lesz kivel megbeszélni az esetleges kételyeimet gondjaimat.A gyerkőc nekünk is nagyon sok örömet szerez. A saját gyermekeim már nagyok, 15 és 20 évesek.