A módszer a nevét kifejlesztőjéről, Carl Henry Delacato neurológusról kapta, aki az Egyesült Államok-beli Philadelphiában a csoportjával párhuzamba állította törzsfejlődést és az egyedfejlődést, ahol az egyedfejlődés minden területen megismétli a törzsfejlődést.

A Delacato-módszer szerint a mozgás fejlődése és az idegrendszer érése között szoros összefüggés van, minden életszakaszban a mozgás és észlelés fejlődését a gyermek központi idegrendszerének egy-egy meghatározott területe irányítja. Amennyiben kimarad a mozgásfejlődés valamelyik szakasza, vagy nem rögzül be eléggé, akkor az ehhez kapcsolódó érzékelő- és irányítóközpontok nem fognak megfelelően kifejlődni, differenciálódni. Ha ez több területen is bekövetkezik, abban az esetben tanulási nehézséget, viselkedési és magatartászavart vonhat maga után, mivel az agyi rendszerek a mozgás által fejlődnek, így járódnak be az idegpályák. Az idegrendszer területeinek fejlettségét az alapvető mozgások alapján lehet felmérni, pl.: úszás, járás, kúszás, mászás, valamint a hason- és hátonfekve történő fej emelése.

A Delacato-módszer lényege, hogy a gyermekek mozgás szinten újraélhetnek az életükből egy korábbi szakaszt, ezáltal azok a területek, amelyek lemaradtak az érésben, így behozhatják a lemaradásukat. A program során szükség esetén a gyermekeket felnőttek segítették a mozgásban.

Az alapelv szerint csak úgy lehet sikeres egy terápia, ha nem a tünetek, hanem a kiváltó ok kezelésére összpontosít, pl. egy agysérült betegnél, akinek a sérülés kihat a látására, vagy hallására, nem az érzékszerv kezelése a megoldás, hanem az agyműködés helyreállítására kell irányulnia.

A Doman-módszer a szülő és a gyermek igényei szerint szabadon változtatható módszer. Mivel ez nem oktatás, itt nincsen diák, és tanár sincs. Ezzel a közel 50 éve létező, és világon több 10.000 szülő által alkalmazott módszerrel a gyerek játék közben fejlesztheti az értelmi és érzelmi intelligenciáját és játszva tanulhat, akár idegen nyelvet is. Napi 10 perc ráfordítással egy életre megszerettethető a tanulás. Az eredetileg angol nyelvű könyv már 22 nyelvre lefordítva érhető el és már több mint 5 millió példányt adtak el belőle.

Glenn Doman - a módszer kifejlesztője - a sérült gyerekek számára 1955-ben az Amerikai Egyesült Államokban létrehozott egy intézetet, ahol munkatársaival azt tűzte ki célul, hogy operáció helyett feltérképezzék az agy tényleges működését. Megállapították, hogy az alapvető mozgásformák, mint pl. a kúszás, mászás az egészséges gyerekek agyának fejlődése szempontjából is ugyanolyan létfontosságú, mint a sérült társaiké, így ezen mozgásformák elmaradása esetén mindannyiuk fejlődése lemarad, a későbbiekben pedig tanulási zavarok jelentkezhetnek náluk. Az intézetben kifejlesztett egyszerű módszerek alkalmazásával sikerült elérniük, hogy a sérült gyerekek fejlődésben utolérték, sőt, több esetben akár felülmúlták az egészséges társaikat. A program részeként a pici gyermeket olvasni is megtanítják.

Egy baba tanulási folyamata abban a pillanatban kezdődik el, amikor kibújik az édesanyja méhéből. Ezért ha hasznos tanulnivalót adunk neki, és a tanulási folyamatnak megfelelő keretet biztosítunk, akkor a tanulás szinte játékká válhat számára, ezzel megváltoztatva gyermekünk későbbi életét , iskolai előmenetelét, sőt még a szüleivel való kapcsolatát is A módszer megértéséhez szükséges az agy kifejlődésének ismerete. Az embrióban két nappal a fogantatás után különül el az agy, amelynek a növekedése nagyon nagy sebességgel indul el, majd fokozatosan lassul, a baba világra jöttekor az agyának a súlya eléri a teljes testömeg 11 %-át, ez az arány felnőtteknél 2 és fél %. Az agy növekedése a gyermek 5 éves korára éri el 80 %-át, a teljes fejlődés pedig 6 éves korában fejeződik be.

A gyerek fejlődése szempontjából nagyon fontos az első néhány év. A szülők általában csak a gyermekük alapvető ellátására figyelnek, pl. táplálkozás, tisztaság, megfelelő körülmények, míg a felfedezésre, tapasztalatszerzésre, mozgásigényük kielégítésére csak kevesen biztosítanak lehetőséget. Pedig a gyermekek agya ebben az időszakban úgy működik mint egy szivacs, minden kapott információt magába szív, ha hagyják neki, felfedezi a világot. Tény, hogy a gyerekkori tapasztalok hatására dől el, hogy mire lesz képes mind fizikálisan, mind mentálisan a későbbi élete során. Ezután elvesszük a kedvét a tanulástól: 6 évesen beíratjuk az iskolába.

A módszer Celestin Freinet-ről kapta nevét. Bár Freinet neve nem igazán ismert hazánkban, az általa bevezetett pedagógiai eszközök közül néhány szinte minden iskolában megtalálható, ezek közül legismertebb a faliújságok, illetve a kiselőadások. Az I. világháborúban életveszélyes sebesülést szerzett Freinet célja egy humánus szellemű tanítás bevezetése volt, mert szerinte a háborúkért az oktatási rendszer is felelőssé tehető, mivel "az agyakat a háborús revans gondolatával igyekeznek megtölteni".

A pedagógiai módszer újításai főleg abból erednek, hogy Freinet sebesülései következtében kevesebbet tudott beszélni, így a tanítványaival a környék felfedezésére és a környezet megismerésére helyezte a hangsúlyt, miközben növényeket és állatokat gondoztak, majd a tapasztalataikat egy nyomdagép segítségével dokumentálták.

A módszert használó óvodákban a gyerekek a világgal aktív kapcsolatot teremtenek, valódi edényekben, valódi összetevőkkel főznek, növényt, állatot gondoznak, kísérleteznek, nyomdáznak. Ők maguk dönthetnek, hogy aznap mit szeretnének csinálni. Számtalan magyar pedagógiai intézményben már óvodás kortól használják a módszert.

A Freinet-módszer célja az önkifejezés, önismeret, tolerancia és az önállóság fejlesztése már egészen kicsi kortól. Az óvodákban az önkifejezés több féle szabad technikával valósul meg, ilyen pl. a szabad rajz vagy a kötetlen beszélgetés, zene, színpadi produkció, idősebbeknél a fogalmazás, vagy a technikai és audiovizuális alkotás. A pedagógusok folyamatosan feljegyzéseket írnak minden gyerek fejlődéséről, annak érdekében, hogy az oktatási folyamatot minél jobban az egyéni érdeklődéshez, képességekhez lehessen alakítani.

Magyarországon csupán elenyésző számú oktatási intézetben működik olyan csoport, ahol Freinet szemlélete szerinti oktatás folyik, és a módszerhez tartozó kommunikációs technikák, úgymint iskolai újság szerkesztése és nyomtatása, iskolarádió, iskolák közötti levelezés sem terjedtek még el.

Több mint 40 évvel ezelőtt egy amerikai pszichológus, Thomas Gordon rájött, hogy a szülőknek is megtanítható, hogyan beszélgethetnek a gyermekeikkek, hogy azoknak ugyanúgy legyen kedvük mesélni, mintha egy pszichoterapeutával beszélgetnének. Ezt a módszert azóta a világ számos országában, több mint 20 nyelven tanítják a szülőknek.

A szülőknek szóló tréninget nemsokkal később követte a tanároknak szóló, ezután következett egy tinik számára kifejlesztett program, végül egy nők számára készült hatékonysági tréning. Ezeknek a tanfolyamoknak a hossza 30 óra.

A Gordon-módszer rövid összefoglalása

Hogy mit is nyújt a hazánkban több mint 20 éve ismert Gordon-módszer azoknak, akik nem szeretnék huszonéves korukban abbahagyni a személyiségfejlődésüket?

Az alapjában véve gyereknevelésre kidolgozott módszer sikeresen alkalmazható felnőttek esetében is az emberi kapcsolati nehézségeink megértéséhez és megoldásához. Ehhez kapunk egy eszközt, ami megtanítja a három alaphelyzet felismerését. Ezek közül az első, amikor nincsenen problémáink, ezeket az időszakokat kihasználhatjuk a kapcsolataink mélyítésére, ápolására. A másik két alaphelyzetre (ha problémád van, vagy nekem van problémám) pedig a tréning kínál megoldást. Ha valaki hozzánk fordul a problémájával, általában ellátjuk a saját nézőpontunk szerinti jótanácsokkal, ezzel átvéve a beszélgetés irányítását és ez csak a probléma mélyítéséhez vezet, ezen változtat a Gordon-tréning, ami szerint ilyen esetben akkor cselekszünk helyesen, ha tanácsadással nem tereljük el a személy figyelmét, hanem végighallgatjuk, ezzel ösztönözve arra, hogy szembenézve a problémájával önmaga próbáljon rájönni a megoldásra.

Ugyanez a helyzet abban az esetben, amikor nekünk kell szembenéznünk valamilyen konfliktussal, ilyenkor könnyen abba a hibába eshetünk, hogy a másik felet kezdjük el hibáztatni. De erre a helyzetre is kínál megoldást a Gordon-módszer: ha ítélkezés helyett kifejtjük, hogy miért vált ki belőlünk rossz érzést a másik cselekedete.

A Gordon-tréning nemcsak a konfliktuskezelő beszélgetési technikára tanítja meg a résztvevőket, hanem az egész szemléletmódot megváltoztatja olyan irányban, ami a negatív érzelmek (harag, düh, sértettség) felszámolásához vezet, így az élet bármely területén (család, munka, hivatalos ügyek) esetlegesen bekövetkező összeütközéseinkből mindkét fél nyertesen kerül ki.

A Hippoterápia, más néven Lovas terápia egy összetett kezelési módszer, amely egyszerre hat több területen is, ezek:

• neuromotoros terület, (a ló mozgásimpulzusai segítségével az idegrendszer stimulációja)
• szenzomotoros terület, (a következő érzékelő pályák stimulálása: látás, hallás, szaglás, tapintás, mélyérzékelés)
• pszichomotoros terület (a pszichére ható élmények: a természet közelsége, sikerélmény a mozgásban, önbizalom növelés, a ló mint társ)

A terápia összetettsége ellenére legtöbbször kiegészítő társterápiára is szükség lehet.

A lehetséges társterápiák, melyek hatékonysága eredményesen növelhető a hippoterápiával való kiegészítéssel:

• logopédia
• ergoterápia
• neuropszichológia
• hidroterápia
• klasszikus gyógytorna

A hippoterápia kezeléseket a többi gyógytornakezelésekhez hasonlóan kell alkalmazni. A kezéseket (hippoterápiában járatos) szakorvossal kell feliratni, a felírt kezelések száma és gyakorisága elsősorban a kezelendő betegségtől függ, így az alkalmazás lehet:

• kúraszerű (15 alkalom, hetente 2-3 kezelés)
• folyamatos (állapotfenntartásként hete 1-2 kezelés)

Mindenképpen szükséges a megfelő kiegészítő terápia alkalmazása.

Fontos, hogy a kezelést végző hippoterapeuta rendelkezzen a megfelelő lovas képzettséggel, mivel neki kell felelősséget vállalnia a terápia biztonságosságáért, irányítania, fegyelmeznie kell az állatot, továbbá az ő feladata eldönteni, hogy melyik ló alkalmas a terápiában való részvételre. A ló mozgásának és annak hatásainak ismeretében tudnia kell felmérni a kezelt személynek a ló mozdulataira adható válaszreakcióit. Ezen mozgások irányítása és tanítása a hippoterápia.

A Hocus-Lotus módszert Prof. Traute Taeschner, a római La Sapiensa egyetem pszichológus professzor asszonya dolgozta ki 3-8 éves gyerekek számára idegennyelv-tanuláshoz. Az elmélet alapját egy pszichológiai, pszicholingvisztikai és a kétnyelvűség kutatásával foglalkozó csoport kutatási eredményei képezik.

A módszer lényege, hogy a tananyaggal olyan környezetet teremt az idegen nyelv tanuláshoz, amelyben a gyerekek szívesen használják a számukra idegen nyelvet.

A tananyag lényegében egy fantázia-szülte varázslatos mesevilág, melynek két főszereplője, Hocus és Lotus, a két kicsi dinokrok (félig dinoszaurusz, félig krokodil). A történet Hocus tojásból való kikelésekor kezdődik, a két mesehős a gyerekek szemszögéből fedezik fel a világot és ismerkednek meg a természeti jelenségekkel. Kalandjaik során bolondoznak, barátkoznak, összevesznek és kibékülnek. A gyerekek ebbe a kalandos történetbe kapcsolódhatnak be az idegen nyelv használatával, így eljátszhatják, újraélhetik a két kedves lény kalandjait.

Hogyan zajlik a korai fejlesztő foglalkozás?

A gyerekek a pedagógus segítségével, valamint mimika és mozgás használatával eljátszák az adott történetet, melynek így egyszerre mesélőivé és szereplőivé válnak, ebben a fantáziaszülte mesevilágvan kizárólag csak az idegen nyelvet használhatják. Ezután a történetet szintén a mozdulatok és gesztusok használatával eléneklik mini-musical változatban, amelyhez segítségükre van a CD, ezt követően a CD-hez mellékelt könyvecskében elolvashatják az adott történetet, illetve a kisebbek nézegethetik a képeket, amelyekről beszélgethetnek. Hocus és Lotus világához alkotó tevékenységek is kapcsolódnak, az angol nyelvű munkafüzet segítségével színezheznek, vághatnak, ragaszthatnak. Ezt követően rajzfilm formájában is megnézhetik az 5 perces történetet DVD-ről.

A módszer jelenleg öt nyelven (angol, német, francia, olasz, spanyol) öt évnyi korai tanításhoz (3-8 éves kor) elegendő tananyaggal rendelkezik, minden szint tananyaga hat történetet foglal magába, így összesen 30 rövid történet van, melyek nyelvi szintje fokozatosan nehezedve épül egymásra, minden egyes történettel kb. 15 alkalommal foglalkoznak a csoport tagjai. A történek több formátumban is rendelkezésre állnak a gyerekek, szülők és pedagógusok számára: CD-n mini-musicalként, DVD-n rajzfilmként, illetve egy kis könyvecskében nyomtatott formában, képekkel illusztrálva. A foglalkozások idején mindenki ugyanolyan pólót visel.

A módszer használata ajánlott minden 3-8 éves korú gyermeknek, szüleiknek és pedagógusaiknak, akik értékéket akarnak adni és kapni, mert:

1. A gyermekek játszva tanulnak, mert saját maguktól addig ismételgetik a történeteket, amíg kívűlről nem tudják.
2. A két kedves főhős Hocus és Lotus remek zenével kísért történeit a gyermekek és a felnőttek is hamar a szívükbe zárják.
3. A gyerekek a mozgás, beszéd, ének, gesztus, mimika, érzemi kötődés együttesen kifejtett hatására az idegen nyelvet az anyalvükhöz hasonlóan fogják megtanulni, így ezzel a módszerrel természetes módon válhatnak kétnyelvűvé.
4. A rajzfilmek és mini-musical hanganyaga révén otthon, családi körben is feleleveníthetik a korábban átélt élményt.

A Montessori módszer Maria Montessori, az első olasz orvosnő nevéhez fűződik. Az oktatási módszer használata több mint 90 évvel ezelőtt kezdődött kísérleti jelleggel Rómában a Casa Dei Bambini nevű intézetben. Azóta ez a módszer meghódította Nyugat-Európát, a Távol-Keletet és Amerikát is, mindenhol alkalmazkodva az adott ország szokásaihoz, kultúrájához.

A módszer mottója: „Segíts, hogy magam csinálhassam”. A pedagógia célja, hogy már kisgyerekkorban minél nagyobb önállóságra, egymás segítésére, és a segítség elfogadására nevelje a gyermekeket. A gyerekek így saját tapasztalataikra építve fokozatosan ismerjék meg az őket körülvevő világot, és játékosan tegyenek szert problémamegoldó képességre, aminek későbbi életük során nagy hasznát fogják venni. A módszerhez hozzátartoznak az óvodában használt játékok, taneszközök is, melyek kizárólag természetes anyagból készülnek szigorú, tudományos előírásoknak megfelelve, nagy gondossággal elkészítve. Ezáltal csak olyan olyan eszköz kerülhet a gyermekek kezébe, ami biztonságos, és számukra a legjobb.

Fontos, hogy a gyermeket körülvevő eszközök, és a számukra készült használati tárgyak méretükben is igazodjanak a gyermekhez így a legkisebbek kivételével külső segítség nélkül ki tudják szolgálni magukat, amit ebben a korban örömként élnek meg.

A Shichida egy japán fejlesztőprogram, amely több mint 40 éve működik Japánban. Működési elve alapján nagyon hasonlít a Doman módszerhez. A nevét alapítója,Makoto Shichida professzor után kapta. A professzor Glenn Doman-hez hasonlóan úgy véli, csak tőlünk függ, hogy egy baba mennyire tudja kihasználni agykapacitását. A Shichida módszer - Amit szoktak „Jobb Agyfélteke Tréningnek” is nevezni - lényege, hogy az agy két félteke különböző képességekkel rendelkezik, a jobb agyfélteke felelős például azért, hogy a rövid ideig látott tárgyak képét eltárolja a memóriában, emellett a vizualizálást (képek felidézését) és a képek fizikai megvalósítását is a jobb agyfélteke irányítja. Ezzel a vizualizáló képességgel a legtöbb tehetséges ember rendelkezik, attól függetlenül, hogy az élet mely területén tehetségek. A jobb agyfélteke végzi a látott képek szavakká, számokká és szimbólumokká történő alakítását, illetve visszafelé is. Emellett az idegen nyelvek könnyű tanulásáért, a gyors „foto-olvasás”-ért is a jobb agyfélteke a „felelős”. Viszont ezeket a képességeket a bal agyfélteke fejlődése miatt fokozatosan egyre nehezebb lesz kihasználni, az agy teljes kifejlődésének végeztével - ami kb. 6 éves korban következik be - szinte lehetetlenné válik.

A módszer nem korlátozódik kizárólag az olvasás „tanítására”, idetartozik a mennyiséglátás fejlesztése is, de különböző képek mutogatásával játékosan fejleszthető a gyermek általános műveltsége, illetve az idegen nyelv tanulásához is felhasználhatóak.

A komplex fejlesztő program kifejlesztője Brigitte Sindelar osztrák pszichológus és pszichoterapeuta. A program célja, hogy megelőzze az idegi eredetű tanulási és magatartási zavarokat, illetve azok elmélyülését megakadályozza.

A módszer alapján mindig a legalacsonyabb szinten kell kezdeni a gyakorlást, ahol még megfelelően működik a kognitív képesség, még abban az esetben is, amikor ez a szint a gyermek életkorához viszonyítva alacsony.

A Sindelar-program részei:

• feltáró, illetve a terápiás tervet kijelölő vizsgálóeljárás.
• A fejlesztési periódus.
• A hatékonyságot ellenőrző ismételt vizsgálat.

A vizsgálati rész

A vizsgálat nem csak a hibás funkciókra koncentrál, hanem az összes többi képesség megismerésére is törekszik.

A korai fejlesztés

A napi max. 10 percet igénylő foglalkozáson a szülő is aktívan részt vesz a pedagógussal együtt. A fejlődés első jelei már 3 hónap után érezhetőek. Lehetőség van a terápiával egyszerre több képesség fejlesztésére is, annyi megkötéssel, hogy egy napon csak egy képesség fejlesztésével lehet foglalkozni, és a ráfordított idő nem lehet hosszabb max. 10 percnél. A teljes kognitív terápia időtartama minimum 6-8 hónap, ahol legfontosabb a folyamatosság, tehát egy nap sem szabad kihagyni a foglalkozást.

A programok gyakorlatai kombinálhatóak egyéb fejlesztő eljárással is.

A fejlesztés az ismeretszerzés legfontosabb területeit érinti, melyek a következők:

• Figyelem
• Észlelés
• Észlelési területek összekapcsolása (Intermodális kódolás)
• Memória
• Sorrendiség (szerialitás)
• Tájékozódás térben

Az elvégzendő feladatok kijelölése és a tréninganyag elkészítése havi rendszerességgel történik, amit a terápiát meghatározó szakember bocsát a szülők rendelkezésére, vagy annak a személynek, aki a terápiát végzi.

Összehasonlító vizsgálat

Az eredményességet a program kezdetén illetve befejezésekor készített felmérések összevetésével lehet legjobban alátámasztani.

Mely korosztályoknak ajánlott?

A Sindelar-program két korcsoportnak ajánlható:

• óvodásoknak (5 éves kortól)
• általános iskolásoknak.

A Zsolnai-féle alternatív pedagógiai módszert ismerhetjük még Értékközvetítő és Képességfejlesztő Program (ÉKP) néven is. azok a gyerekek, akik a módszer használatával oktató intézetbe járnak, a megszokott általános tantárgyak mellett számos olyan kultúrához kapcsolódó tantárggyal is találkozhatnak, amelyeknek az adott életkorban képességfejlesztő hatása van, mivel alapvetően a gyermeki kivácsiságra és fogékonyságra építenek. Az oktatás viszonylag tág tevékenységi körrel kezdődik: zene, tánc, színjátszás, kézműves foglalkozások, így a gyerekek sok mindenben kipróbálhatják magukat. Ezáltal az iskolához való pozitív viszonyulás alakítható ki gyerekekben.

Alsó tagozat oktatása úgynevezett iskolaotthonos módszerrel történik, délután is vannak foglalkozások, a két napszak között kétórás szünet van. Az oktatás tevékenységcentrikus és változatos mert az intellektuális képességeket fejlesztő órák váltakoznak a kötetlenebb szabadidős jellegű programokkal, úgymint könyvtár- színház- és múzeumlátogatás.

A módszer tevékenységosztályokra osztja a tanterv részét képező tanulási tartalmakat, és harmónikusan elosztja a gyermekekre nehezedő, fizikai és szellemi terhelést, ezzel is elkerülve az esetleges túlterhelést. A pedagógiai módszer igazodik az egyéni képességekhez azáltal, hogy a tanulókat kisebb csoportokra bontja. Emellet az önálló tanulásra, ismeretszerzésre ösztönzi a gyerekeket.

Az egészséges életvitel kialakítására nevelő ismeretanyag több tantárgyblokkban is megtalálható, mivel a képesség- és tehetségfejlesztés egyik legfontosabb részét képezi.

Ezáltal a program megteremti az egészséges életmód korai elsajátításához szükséges feltételeket. A tevékenységcentrikus oktatáshoz jól illeszkedő testnevelés órákat délutáni sport tevékenységgel egészitik ki.