Jelek, melyek arra utalhatnak, hogy hipotón a babád (ha ezeket észleled, gyermeked korai fejlesztést igényelhet)

Mit takar a hipotónia kifejezés?

A hipotónia egy izomtónus-gyengeséget jelent, melyet jó esetben a védőnő illetve a gyerekorvos már az első időkben hamar diagnosztizálhat. A hipotón babák tartása kevésbé tónusos, inkább „tészta-szerű”, valamint az első legszembetűnőbb jellemző, hogy náluk nagyon gyakran szoptatási problémák jelentkeznek. Ezek a csecsemők nem képesek olyan erőkifejtésre, mint kortársaik, izomzatuk jellemzően a nyaki és válli területen gyengébb, valamint az ajak és nyelv sem képes a szoptatáshoz megfelelő munkára.

Mitől alakulhat ki hipotónia?

Nagyon gyakori, hogy a szülés körülményei később hipotóniát eredményeznek. Előfordul, hogy a szülők nem is sejtenek semmit, hiszen egy apró oxigénhiány is okozhat később izomtónus-zavart a gyerekeknél. Vákuummal megsegített szülés, sürgősségi császármetszés, korai lepényleválás esetén azonban mindenképp érdemes figyelni az újszülöttet, hogy mihamarabb megfelelő fejlesztéshez jusson. Ritka, de szintén előfordul a genetikai öröklődés is, ha valakinél tudva levő, hogy gyermekkorában „mindent később csinált”, gondok voltak a szoptatással stb.,  szintén érdemes résen lenni. Súlyosabb esetben bizonyos genetikai megbetegedések is jellemzően hipotóniával járnak, ha nagyon nagy eltérést tapasztalunk, érdemes lehet akár egy gyermekneurológust is felkeresni.

Mik a hipotónia legfőbb ismérvei?

Érdemes tehát figyelni az első időkben a szülés körülményeire valamint a szoptatás eredményességére (jellemző védőnői kérdések: mennyi idő alatt lakik jól a baba? Gyakran belealszik-e az evésbe?). Később, 1-2 hónapos korban: át tudja-e fordítani a fejét egyik oldalról a másikra? Ülésbe felhúzva megtartja-e a fejét? Nagyon jellemző, hogy a hipotón babáknak a kezdetektől fogva nehézséget okoz a hason fekvés, később az alkartámasz, ezek a gyerekek tipikusan „repülőzni” szoktak (kezüket a törzsük mellett hátrafeszítik, ahelyett, hogy megtámaszkodnának és megtartva a fejüket kinyomnák a mellkasukat). Az előzőekből következik, hogy a forgás, kúszás-mászás is később következik be, sőt, bizonyos stációk a felsoroltak közül ki is maradhatnak. Ezek a babák járni is később, akár 15-18 hónaposan tanulnak meg, és az összes mozgásformájukat meghatározza, hogy ízületeik általában testszerte nagyon lazák (a hipotón gyerekek képesek hosszasan spárgában ülni, vagy akár az olyan megerőltető formák, mint a gátülés, számukra teljesen kényelmesek lehetnek).

Miért fontos a fejlesztés?

Mivel a hipotón babák általában lemaradnak a mozgásfejlődésben, vagy bizonyos mozgásformákat rendellenesen végeznek, gyakran egyéb, akár kognitív területen is elmaradások jelentkezhetnek. Mivel a mozgás és az agyi érés szorosan összekapcsolódnak, fontos, hogy a csecsemőt mihamarabb diagnosztizálják, és fejlesztést kapjon. Érdekes, hogy a laza izomzat akár egy életen át megmaradhat: megfelelő erősítés mellett remek tornász válhat egy hipotón gyerekből. A sport területén is fontos a tudatosság: bármilyen mozgásformát választ később a gyermek, fontos, hogy a sérülések elkerülése érdekében mindig megfelelően megerősítse izomzatát.

Hová forduljak?

Természetesen fontos, hogy először a védőnő illetve a gyerekorvos lássa a babát.  Gyanú esetén érdemes felkeresni egy szakembert a Dévény Anna Alapítványnál, aki egy felmérő foglalkozás után megállapítja, milyen hosszú és milyen gyakori kezelés szükséges.  További szaksegítséget nyújthatnak a Korai Fejlesztő Központok, ahol egyéb célzott terápiák közül válogathatunk (TSMT, babaúszás, kiropraktőr stb.) Ha komolyabb elmaradást észlelünk, mindenképp kérjünk beutalót egy gyermekneurológushoz!

Nagyon fontos azonban, hogy bármilyen rendellenességet tapasztalunk, ne essünk kétségbe! A hipotónia gyakoribb, mint gondolnánk. Nem betegség, megfelelő fejlesztéssel pedig a gyermek 1 éves kora után nyoma sem lesz a mozgáselmaradásnak.