Először is, az, hogy akar-e szoptatni vagy sem, az az ő lelkének a döntése, amit tiszteletben tartok. Minden bizonnyal oka van rá. Övé a döntés, és a következményeket is ő viseli - nincs jogom hirtelen ítélkezni. Az, hogy valaki nem akar szoptatni, az egy tünet, nyilvánvalóan félelem, szorongás, bizonytalanság áll a háttérben. Ezt csak felerősíti az erőltetés, az ítélkezés, a bűntudatkeltés. A segítő szakember, jelen esetben a védőnő, vagy a segítő szándékú barátnő, ismerős, családtag leginkább indirekt módon segíthet: információadással, illetve támogató, pozitív légkör kialakításával.

Másrészt, családállítóként úgy látom, a szoptatással kapcsolatos problémák általában az anyai vonal sérüléséből eredhetnek. Ilyenkor a családállítás segíthet a kismamának, hogy megkapja az anyai erőt, hogy aztán azt tovább is tudja adni. Ez csak annyira "merénylet", mint egy simogatás, vagy egy jó szó - amelyek egyébként néha többet érnek bármilyen terápiánál. A nagyobb védettség kedvéért várandós kismama esetében talán ajánlatosabb egy egyéni családállítást igénybe venni. Természetesen ez is csak úgy működik, ha ő maga kéri ezt, és nem egy aggódó kívülálló próbál neki "segíteni".