„Mindazt az értéket és szépséget, amit évmilliókon át a természet ránk hagyott, feladatunk megőrizni, védeni. Eközben kötelességünk fejlődni, az életünket jobbá tenni, a gazdálkodásunkat, a környezetünk védelmét és a másokért érzett felelősségünket egyszerre megvalósítani. Ez a fenntartható fejlődés. Ezt azonban magunknak is nap, mint nap tanulnunk kell, és annak érdekében, hogy a jövőben is így legyen, meg kell tanítanunk erre a gyermekeinket is. Minél előbb, annál jobb, és annál eredményesebb ez a törekvésünk. Most kell elkezdeni, hogy tudásunkat, félelmeinket, vágyainkat, akár a legkisebbeknek is átadva, környezettudatos felnőttekké neveljük őket.” (Ezek a Fürkész óvodai környezetvédelmi nevelési program bevezető gondolatai).

Meg fogtok lepődni, Kedves Szülők, a környezettudatos magatartás kezdetben nem is annyira tudatos a gyermeknél, inkább ösztönös. Gondolom, megfigyeltétek, amikor úgy másfél, kétéves kor körül a kis tipegő manócska mindent felszedett, amit a földön talált és kidobta a szemétbe, rendszeresen becsukta a nyitva hagyott ajtókat, vitte a papucsot apának, amikor hazajött a munkából, szeretett „rendet tenni” a fiókokban.
A pici ilyenkor még csak utánoz minket, nem tudja igazán, miért is hajt végre egy cselekvést, egyszerűen tőlünk látja. Úgy tűnik, a kisgyermek sokkal szervesebb kapcsolatban áll a természettel, mint a felnőttek, ösztönösen igyekszik alkalmazkodni hozzá.
Amikor kirándultunk, elég könnyen meg lehetett értetni óvodás korú gyermekeimmel, hogy ne tépjék le a virágokat, ne hozzák haza emlékbe, mert otthon csak elhervadnak, itt pedig még hetekig díszítik a rétet, a fákat. Amikor kisfiam percekig pancsolt a kagylóban és élvezte, hogy egyedül használja a vízcsapot, meg lehetett neki magyarázni, hogy ne pocsékolja a vizet, mert, ha egyszer elfogy a Földön az ivóvízkészlet és ő szomjas lesz, nem lesz mit innia.
 
4-6 éves korban a gyerekek már erősen érdeklődnek a természeti jelenségek iránt. Gyorsan felfogják a víz körforgását, hogyan keletkezik a zivatar, miért vannak éjszakák és nappalok, hogyan termelődik az elektromos áram. Szívesen néznek természetfilmeket, már érdeklik őket az emberi test működését bemutató filmek is.  

Amikor óvodás lesz a csemeténk, már könnyebb dolgunk van, hiszen a nevelési program már tartalmazza a természetes környezet iránti felelősség alapjainak kialakítását. A gyermekek tavasszal babot és más magvakat csíráztatnak, vetnek el. Locsolják a csoportszobában a növényeket, palántákat ültetnek el, gondozzák a kertben létesített kis virágágyat. Nyáron sok időt töltenek a szabadban, megfigyelik, hogyan érnek be a gyümölcsök, - amennyiben vannak - az óvoda udvarán. Egyes intézményekben már próbálkoznak a szelektív szemétgyűjtéssel, gyűjtőtartályt is helyeztek el a kimerült elemek, akumlátorok részére. Ősszel az ovisok segítenek leszedni a gyümölcsöt, összesöpörni a lombot. Terméseket gyűjtenek (városban ezt a szülők hozzák be), képeket, figurákat készítenek az ősz kincseiből.
Télen rajzolnak, hajtogatnak, ragasztanak mindenféle csodákat. A legolcsóbb és legkedveltebb óvodai „taneszköz” a papír, amely szintén környezetkímélő megoldás. A gyermekek természethez való kötődésének kialakításakor az óvónénik a zenét, irodalmat is segítségül hívják. A gyermekek megzenésített verseket hallgatnak, mozgásos játékokhoz dalokat énekelnek állatokról, növényekről, verseket tanulnak meg, és a témába vágó meséket hallgatnak meg pl. a délutáni csendespihenő alkalmával.

Az általános iskolák nemzeti alaptantervében célkitűzésként szerepel a gyermekek környezettudatos nevelése, hiszen a fenntartható fejlődés a jövő generáció kezében van. Mi már annyira elrontottuk a Földanyánk kínálta életfeltételeinket, hogy a pusztulási folyamat szerintem csak akkor állítható meg, ha az egyes ember szintjén megváltozik a közvetlen és tágabb környezetünkhöz való viszonyulás, és az egyes ember konkrét cselekedeteiből kiindulva képes lesz levonni azok bioszférára gyakorolt hatását.  
Ezek tehát a NAT célkitűzései:

„A tanulók váljanak érzékennyé környezetük állapota iránt. Legyenek képesek a környezet sajátosságainak, minőségi változásainak megismerésére és értékelésére”; a természet és ember alkotta értékek megőrzésére; a környezettel kapcsolatos állampolgári kötelességeik felismerésére, jogaik gyakorlására; alakuljon ki bennük vonzó jövőkép, amely elősegíti a környezeti harmónia létrejöttéhez szükséges életvitel, szokások kialakulását és a környezet iránti pozitív érzelmi viszonyulások megerősödését. A környezet ismeretén, személyes felelősségen alapuló környezetkímélő magatartás egyéni és közösségi szinten is legyen a tanulók életvitelét meghatározó erkölcsi alapelv.”

A kisiskolások órarendjében szerepel a természetismeret tantárgy, ahol tovább folytathatják a pedagógusok a természetes és épített környezet iránti felelősségérzet kialakítását, az ismeretek elmélyítésével, valamint sok-sok gyakorlati példa és tevékenység segítségével a kisdiákok körében. Rajzversenyeket rendeznek, ahol pl. a gyermekek, bemutatják lakókörnyezetüket, gyümölcsöt, zöldséget visznek az órára, ahol megbeszélik mikor, hol terem, milyen fajta termés milyen vitamint tartalmaz, milyen formában fogyasztható. Az egészséges életmódhoz is adnak tanácsot a tanítónénik. Szinte minden iskola szervez nyári táborokat, a tanévben pedig erdei iskolát. Ezek az alkalmak a természeti környezet játékos megismerésén túl erősítik az osztályközösséget is.

Léteznek ma már ún. ökoiskolák is, ezek hangsúlyozottabban törekszenek a környezetkímélő működés megvalósítására. Különféle környezetvédelmi tevékenységeket folytatnak, projektekben vesznek részt - akár a szülők bevonásával is.
Ilyen tevékenységek a szelektív hulladékgyűjtés, komposztálás, tankert kialakítása, kirándulások szervezése a természeti környezet jobb megismerésére, állatvédelmi akciók, stb.

Némely iskolákban felső tagozaton beépítik az egyes tantárgyakba a környezetvédelmet és az egészséges életmódra nevelést. Van példa arra is, hogy a diákokat elviszik egy csomagoló üzembe, ahol megnézhetik, mi készül a szelektíven gyűjtött hulladékból. A diákok környezetvédelmi vetélkedőkön is részt vehetnek. Egyes intézmények felső tagozatán környezetvédelmi oktatást is építettek be az órarendbe.

A középiskolákban célszerű lenne, ha tudnák követni az alábbiakban ismertetett modellt:
A jó gyakorlatot a Than Károly Gimnázium, Szakközépiskola és Szakiskola valósította meg:

• Tanári munkaközösséget alakítottak a környezeti nevelés megvalósítására.
• Sok tanórán kívüli szabadidős programot szerveznek a természetben.
• Elnyerték az ökoiskola címet.
• A tananyag feldolgozása során érintik annak természeti, környezeti vonatkozásait. Kémia órán tanítják a diákoknak az egyes anyagok környezetkárosító hatását, megmutatják a természetes anyagok jelentőségét. A biológia órákon kiemelt szerepet kap az egészséges életmód. Matematikában számos gyakorlati életből vett feladatot oldanak meg.
• Táblákon figyelmeztetik a diákokat, hogy az osztályokban oltsák le a villanyt, csukják be az ablakokat.
• Lombot komposztálnak, madáretetőket helyeztek ki.
• Önkéntes tevékenységeket vállalnak a diákok állatmenhelyeken.
• Csökkentették a papírfelhasználást a számítógépes adatfeldolgozással.
• Megemlékeznek a környezetvédelmi világnapokról.
• A diákok parkrendezésben is részt vesznek.
• A környezeti problémák megoldásába a szülőkkel együttesen kapcsolódnak be a tanulók.
• Rendszeresen mérik a levegő és a víz minőségét környezetükben.
• Az iskola egészségnapoknak is otthont ad.
• Környezetvédelmi versenyeket rendeznek a környék általános iskolásai részére, ezzel is a környezet iránti felelősségre nevelve a kisebbeket.

Jóllehet, minden középiskolának megvan a maga profilja, és korlátozottak a lehetőségeik. Mégis, ha csak a felét megvalósítanák a felsorolt módszereknek, máris környezettudatosabb szemléletű, jövőjükkel sokkal többet törődő felnőttek válnának diákjaikból.

A második részben a környezettudatos családi nevelésről lesz szó.