Taníthat akármit az iskola, az nem válik teljesen hitelessé, ha a családban, az életvitelben, az iskolán kívüli tevékenységekben ezt a felnőttek nem valósítják meg.

Gondoltátok volna, hogy Magyarországon a lakosság alig egyharmada viselkedik környezettudatosan? Legalább 5-6 millió ember tudná szelektíven gyűjteni a hulladékot, ezzel szemben csak 1,5 millióan teszik ezt meg.

A fiatalok inkább érzelmi síkon reagálnak a környezeti problémákra.
A német fiatalok körében a munkavállalás, és képzési lehetőségek miatti aggodalom után harmadik helyen következik a környezet féltése. Szoronganak a környezetet érintő változásoktól, dühösek a környezeti károk okozóira, a politikusokra és egyáltalában a felnőttekre. De ennek ellenére sem befolyásolja különösebben az érintettség a tényleges cselekvést.

Milyen következtetéseket vonhatunk le ezekből a megállapításokból magunkra nézve?

A környezettudatosság fogalmának sokrétű vetülete van, és sokféleképpen lehet definiálni, mit is értünk alatta.
Aki tudatában van a környezetkárosító folyamatoknak, hatásoknak, még nem feltétlenül fog környezetbarát módon cselekedni.
Sok gyermek fél a környezet pusztulásától.
A környezettudatosság három alkotóeleme: az ismeret, beállítódás, magatartás.

A mi feladatunk tehát, hogy ezt a három aspektust közelebb hozzuk a gyermekeinkhez. Érdemes folyamatosan képben lennünk a környezetkímélő megoldások terén. Ezeket az ismereteket adjuk át a gyermekeknek is, amit lehet, valósítsunk meg a gyakorlatban. Az óvodások, iskolások hazahozzák a tudásukat, amit jól lehet ötvözni a mienkkel, mi is nyugodtan tanulhatunk a gyerekektől ez nem szégyen.

Fontos, hogy legyünk állandó párbeszédben a gyermekeinkkel, beszéljük meg velük a környezetre vonatkozó saját elképzeléseinket, érzéseinket, értékeinket. A gyermeket ez motiválni fogja, ő is nyíltan beszéljen a saját érzéseiről.
A környezet pusztulásáért agggódó palántákat ne hagyjuk egyedül félelmeikkel, mert azok általános szorongássá válhatnak benne.
Ezeket a félelmeket nem szabad sem bagatelizálni, sem tagadni. Beszéljünk velük ezekről és keressünk közösen kiutakat. A családban lehet olyan szabályokat lefektetni, amelyek meghatározzák a mindennapi környezetkímélő cselekedeteket.

A környezettudatos magatartást lehet különféle nehézségi fokok szerint differenciálni:
Sok ember nyilvánvalóan könnyebben megy bevásárolni magával vitt szatyorral, szívesebben gyűjt papírt, mintsem lemondjon az autóval való munkába járás kényelméről.
Szerencsés helyzetben vannak azok, akik biciklivel járhatnak munkába, vagy olyan jó a tömegközlekedés, hogy nem mennek el órák az életükből a munkahely- vagy iskola és az otthon közötti pendlizéssel. Ez nagyvárosi viszonylatban úgy néz ki, hogy vagy félórát kell várni a buszra, vagy ha autóval mész, dugóba kerülsz és akkor mindegy, mi miatt késel el. Az autózás igen költséges, a tömegközlekedés pedig színvonalához képest meglehetősen drága, nem feltétlenül kifizetődő alternatíva.

A környezettudatos magatartás különféle cselekvési területekre is felosztható:

• közlekedési,
• vásárlási,
• energiagazdálkodási
• és szemétkezelési szokások

A környezettudatos magatartásnak 4 alapvető motívuma van:

• A személyes jó közérzet,
• Az életvezetési stílusok,
• Anyagi természetű motiváció (a ráfordítás és a hasznosság mérlegelése),
• A környezet védelmére irányuló motiváció.

A jelenlegi fogyasztásorientált társadalomban nagyon sokan vannak, akik az életstílusukban nem az ésszerűséget, hanem a divatot követik - már akik ezt anyagilag megtehetik. Azok a családok is, akik ezt valójában nem engedhetnék meg maguknak, sajnos gyakran erőn felül költekeznek, hitelből vásárolnak. Fő az élvezet, sokan az életstílusban látják az önmegvalósítás egyik formáját. Az embernek szinte létformája lett a „szerzés”, ez az őskori gyűjtögető életmód egyik eltorzult változata, amikor minden felesleges holmit összevásárolunk hogy aztán napok múlva a szemétben, landoljon, mert olcsó és gagyi vagy, mert meguntuk.

Az egyes családtagok cselekvési lehetőségeiket különböző szokásokká alakítják.
Megvizsgálják, kit, mi motivál a környezetvédő magatartásra, ki-ki mivel tudna hozzájárulni a család környezetkímélő életmódjához.
Kritikával kezelik saját életstílusukat.
A reflexiókat arra használják, hogy egymás között kialakítsanak egy szokásrendszert.

Következzék néhány példa, arra, hogyan működhetnek együtt a szülők és gyermekek  

Közlekedési szokások:

• Autóhasználat: mikor, ki, mire, miért?
• Más alternatívák: tömegközlekedés, bicikli, gyaloglás, telekocsi.

Vásárlási szokások:

• Részesítsük előnyben a piacot, a hentest, a bio-boltokat.
• Legyen fontos az élelmiszer forrása: pl. tömegtermelésből vagy egészséges háztáji gazdálkodásból származzon!
• Gondosan olvassuk át a címkét, milyen adalékanyagokat tartalmaz az adott élelmiszer, legyünk tisztában a fontosabb E-értékekkel!
• Figyeljünk rá, milyen anyagba csomagolják az árut, miből van a külső csomagoló réteg?
• Részesítsük előnyben az újra hasznosított papírt, a természetes - lehetőleg hazai anyagokat!
• A konyhagépeket, használati tárgyakat, játékokat a minőségük, áruk, környezetkímélő jellegük, egészségügyi vonatkozásaik szerint válasszuk meg!
• Lehetőleg használjunk környezetbarát tisztítószereket, kozmetikumokat, növényvédő szereket!

Energiafelhasználás:

• Elmagyarázhatjuk a gyermeknek, melyik fűtésmegoldás a gazdaságosabb, hogyan lehet vele takarékoskodni.
• Használjunk energiatakarékos izzót, háztartási gépeket,
• mutassuk meg a gyermeknek, hogyan lehet energiatakarékosan mosni, főzni, mosogatni, hogyan spóroljunk a vízzel.

Szemétkezelés:

• Legyünk a gyermek számára példamutatók a szemétmennyiség csökkentésében! Ha van rá lehetőség, inkább visszaváltható üveges üdítőt, csomagolatlan árut vegyünk, használjunk tartós tároló edényeket!
• Ismertessük meg a gyermekkel a szelektív gyűjtés előnyeit, hátrányait! Menjünk el együtt a konténerekhez, hagyjuk, hogy a csemeténk dobálja be, Szorgalmazzuk a papírgyűjtést, a fémhulladékot vigyük el vele az átvevő helyekre, látogassuk közösen a hulladékgyűjtő udvarokat. A megunt játékot nem kell kidobni, be lehet vinni az óvodába, iskolába, kitűnő zsákbamacska lehet a rendezvényeken.
• Magyarázzuk el a gyermeknek a komposztálás folyamatát, jelentőségét, esetleges hátrányos velejáróit. Ha van kert, vezessük be a gyakorlatba.
• Amikor elromlik a számítógép, háztartási gép, szórakoztatóelektronikai berendezés, ne csak azt mondjuk, azért javíttatjuk, mert nincs pénzünk új eszköz vásárlására, hanem azért is, mert így kevesebb hulladék kerül ki a környezetbe. Ezek a berendezések ráadásul rengeteg egészségre ártalmas vegyi anyagot, alkatrészt tartalmaznak, többségük nem bomlik le, egy részük újra hasznosítható.

Mindegyik típusú környezetvédő magatartásformára érvényes, hogy mindig aktualizálnunk kell ismereteinket. A könyvtárban lehet szakirodalmat kölcsönözni, természetvédelmi folyóiratokat olvashatunk, az internet segítségével folyamatosan tájékozódhatunk. A gyermekek kicserélhetik tapasztalataikat hasonló korú ismerőseikkel, de szakemberekhez is fordulhat a család.

A legfontosabb lépés, amit tehetünk, hogy támogatjuk egymást a környezettudatos magatartásban. Saját tapasztalatból tudjuk, hogy egy berögződött rossz szokástól milyen nehezen lehet megszabadulni. A családtagok közös hozzáállásának megváltoztatása önfegyelmet igényel. A fiatalabb gyermekek kifejezetten nyitottak az új családi gyakorlatok bevezetésére és azokat sokkal következetesebben hajtják végre, mint az idősebbek, vagy a felnőttek.
A szülőknek itt az a feladata, hogy gyermekeikkel közösen magatartási szabályokat állítsanak fel és ezekre kritikus szemmel is legyenek képesek reflektálni.

A család szövetségesei

A pedagógusok be tudják vonni a családokat is az iskolai környezetvédelmi akciókba.
A baráti családok közösen is részt vehetnek pl. figyelemfelkeltő akciókban (Critical mas), környezetvédelmi akciókban: pl. üdítős doboz gyűjtés, vagy szervezett erdőtisztítás.
Minden a természetvédelem területén tevékenykedő szakember, akik nyitottak a gyermekek tájékoztatására. (Nemzeti parkok, arborétumok, állatkertek dolgozói).

Összegzésként megállapíthatjuk: a környezettudatos családi nevelés feltételei a hitelesség, nyitottság, közös gondolkodás, cselekvés, felelősségtudat, önreflexió.

Ha a család, mint a társadalom legkisebb egysége környezettudatosan fog élni, a „jó gyakorlatok” lassan de biztosan el fognak terjedni. Gondoljunk unokáinkra, ne fosszuk ki a Földet, sőt biztosítsunk számukra sokkal jobb életfeltételeket, mint amelyek között mi élünk!