Mérlegelünk: hány gyereket szerettünk volna, s hány született meg végül. A statisztika szerint Magyarországon a párok végül eggyel kevesebb gyereket vállalnak, mint amennyit elterveztek. Ismerhetünk olyan családokat, ahol anyagi okai vannak az „egykézésnek”, de akadnak olyanok is, akik maguk nagycsaládból érkezve saját korábbi tapasztalataik miatt akarnak csak egyet, hogy annak mindent megadhassanak. Ugyanakkor lehet a környezetünkben boldogan élő sokgyermekes házaspár, meg persze olyanok is, akik az utódokat elhanyagolják… Most úgy gondolom, a válságra adott válaszom ez a harmadik gyerek – lehet ezt ebben a világban is jól csinálni.

A döntés nem könnyű – gondolkodjunk együtt! Ha viccesen akarnék fogalmazni, én mint háromgyerekes, azt mondanám, többek között arra is kiváló ez az állapot, hogy jó ideig nem lesz problémám a szabadidő hasznos eltöltésével. Mert nem is lesz szabadidőm. Ötgyerekes ismerősöm azt mondta: nincs ideje megöregedni. S valóban, a különböző korú gyerekeimmel még sok mindent fogok átélni és megtanulni.

Másik nagycsaládos barátnőm ekként fogalmazott: „Valami mindig főjön! A mosógép mindig menjen! És te közben csinálj egy harmadik dolgot!” A nagymamám szerint az anyagiak miatt nem érdemes aggódni: „Ahol Isten báránykát ad, legelőt is ad hozzá.” Sokan persze haszonlesőnek tartják a nagycsaládosokat, az állam által nyújtott kedvezményekre utalva. Nem hiszem, hogy a legkisebb gyerekem tizennyolc éves koráig hasonló juttatásokat élvezhetnék, abban viszont biztos vagyok, hogy felnőtt korukban is a támogatásomra szorulnak majd – vagy legalábbis örülnek neki.

Biztos vagyok abban is, hogy van, akinek egy gyerek „való”. Így érzi kereknek az életét. De meg kell-e adni mindent a gyerekeknek? Az iskolások egy része mérhetetlenül elhanyagolt: a szülők reggeltől estig robotolnak, hogy meg tudják venni a… Mit is? Hát, legtöbbször olyan dolgokat, amik nélkül jól meg is lehetnének. A gyerek-témakörben: például a készségfejlesztő játékot. Mire is kell az a remek játék? Hát arra, hogy a csemete jól eltöltse az időt, amíg a szülei dolgoznak, és nincs idejük vele foglalkozni. Átlagosan naponta hét (!) perc jut egy gyerekre. Egy jól működő családban akár munka közben is játszanak, énekelnek a gyereknek, az meg jól elfoglalja magát az egyszerű, nem vagyonokba kerülő játékszerekkel is. Hajlamos vagyok azt gondolni, hogy a gyereknek is kell valami, ami után vágyakozhat.

S ha már a takarékosságnál tartunk: bizony, gazdaságos a több gyerek, ugyanis valamivel kevesebb hulladékot termelünk. Ugyan mosni többet kell, de világítani és fűteni ugyanannyit. Kevesebb élelmet is veszünk meg fölöslegesen, hiszen a hazahozott uzsonna még valakinek megtetszhet. A nagyok szinte használat nélkül kinőtt ruhái, holmijai még jó szolgálatot tehetnek a kisebbeknek, s ha nincsenek már kicsik, esetleg átforoghatnak a nagycsaládba, ha van, az egyesületbe. A több gyerek talán fogékonyabbá teszi az embert a takarékosságra és empátiára. Egy nagycsaládban mindig van, aki ráér, akitől meg lehet kérdezni ezt-azt, aki segítséget vagy vigasztalást tud nyújtani.

Tehát: lehet-e egy gyerekkel több?

A 2011. februári cikkíró pályázatra beküldött írás.