Amennyiben elmulasztjuk a megfigyelést és az elemzést, rejtve marad számunkra, hogy milyen segítséget adhat a térképünk. Nem, vagy csak igen nehezen, sőt talán túl későn vesszük észre a korlátainkat, legfőképpen ezek legyőzését jelentő lehetőségeinket.

Tetteinket és álmainkat végtelenül befolyásolja, mit hiszünk az életünk értelméről, céljáról, hogyan gondolunk magunkra, mi a helyes és az elítélendő, mit jelent egyszerűen embernek, más szóval anyának, apának, vezetőnek lenni, hogyan kéne szerintünk élni, mit jelent boldognak lenni.
Nem a világot kell testre szabnunk, hanem a gondolkodásmódunkat, azaz a módot, ahogy látjuk azt.

Kétségtelenül és meglepően nagy kihívás, hogyan, miképpen értsük a minket körülvevő folyamatokat, a jól ismert mintázatokat.
Barátságos sormintáink - melyek vitathatatlanul szépek, hisz mi rajzoltuk őket, vagy örökbe kaptuk a szüleinktől, ajándékba  a tanárainktól - a beidegződésszerű cselekedeteink ismerősek, átláthatóak, kevesebb odafigyelést igényelnek, egyszóval veszélyesen kényelmesek.
A biztonságot jelentő szokásaink, a cselekvéseink egy bizonyos módja, „ahogy szoktuk” típusú megoldásaink láthatatlan pókfonállal szőnek be minket és előbb-utóbb elkerülhetetlenül fogságba ejtenek. Nagyon is belátható következményei vannak, ha öntudatlanul úgy csináljuk a dolgokat, ahogy eddig, függetlenül attól, hogy már nem elég adekvát, nem jelentenek elegendően jó megoldást. Az ebből következő torzulások, hibák, csapdák olyan aprók, amit egyik napról a másikra észre sem veszünk. Ezek a szokások visszatartanak minket attól, hogy az egyébként gyermekkorunktól dédelgetett álmunk szerint hitelesen és lehető legteljesebben éljük az életünket.
Egy rendszer (család, párkapcsolatban élők, szinglik és bármilyen szervezet) változatlanságát paradox módon a benne végbemenő változások idézik elő. A változások elmaradása miatt az adott szerveződés összeomolhat, éppen emiatt a benne cselekvő ágensek akaratával szöges ellentétben a működés mégis megváltozhat. Az állandóságra való törekvés a változás legfőbb motorjává válik. És fordítva is igaz: a rendszeren belüli változtatásokra irányuló szándékok az adott szisztéma változatlanságának, rugalmatlanságának elsődleges okai lehetnek.

Mindaddig, míg az ontológiai coaching humorral, iróniával, játékkal, könnyedséggel át-átszőtt gondolkodásmódja nem működik számunkra, kezdjük azzal, hogy minél többször és alaposabban elképzeljük a szóban forgó kihívást mint egy váralan kalandot. Eközben alaposan megfigyeljük, milyen érzéseket és hangulatokat, testi változásokat azonosíthatunk. Lássunk hozzá most!

Milyen előkészületeket teszünk egy kalandhoz? Hogyan, kivel, mikor kezdjük a tervezgetést? Hol találunk egy átgondolásra alkalmas helyet? (Ez pontosan hol van? A lakásodban? Ülj oda most!) Mit veszünk? Mit és hogyan készítünk elő? Kiket hívunk meg? Mi a szerepük?
Milyen előkészületeket teszünk egy kalandhoz? Hová indulunk (hegyekbe, tengerpartra, dzsungelbe... miért éppen oda? Mi szól mellette? Milyen vágyad teljesül ezáltal?) Hogyan, kivel, mikor kezdjük a tervezgetést? Hol találunk egy átgondolásra alkalmas helyet? (Ez pontosan hol van? A lakásodban? Ülj oda most!) Mit veszünk? Mit és hogyan készítünk elő? Ki(ke)t hívunk meg? Mi a szerepük?
Hogy vagy most? Nézd meg, hogy ülsz/állsz ebben a pillanatban? Hogy tartod a kezed? Milyen szapora a lélegzeted? Mit jelenthet mindez? Hogyan szereztél örömet magadnak? Mit jelentett ebben az esetben az öröm számodra? Mikor okoztál magadnak legutoljára örömet? És a partnerednek? A párod visszajelezte, hogy örül, vagy te gondoltad úgy? Hasonlított az az öröm ahhoz, amit a feladat kapcsán most éreztél?
Ha ezekre a kérdésekre válaszoltunk, folytassuk!
Milyen előkészületeket teszünk egy önismereti felfedezéshez, akár egy intellektuális kalandhoz? Hogyan, kivel, mikor kezdjük a tervezgetést (kit hívsz segítségül)? Hol találunk egy átgondolásra alkalmas helyet? (Ez pontosan hol van? A lakásodban? Ülj oda most!) Mit veszünk (jelentkezel egy tanfolyamra, vásárolsz néhány értelmes könyvet ebben a témába, stb.)? Mit és hogyan készítünk elő? Kiket hívunk meg...?

Az coaching-üléseken (és a coaching-oktatásunkban) három területet veszünk célba: test (élettan, testtartás), hangulat (érzelmek) és legfőképpen a nyelv (beszélgetések). Az általunk használt nyelv a testünk és az érzelmeink felelős kommunikátora. A nyelvünk használata kiemelt szerepet kap az ontológiai coachingban, hiszen a megfigyeléseinket és észrevételeinket a nyelvünk segítségével igyekszünk világossá tenni és értelmezni, ezzel az eszközzel érjük tetten, hogy állunk önmagunkkal ebben a pillanatban.
Beszélgetés során - elsősorban a fogalmi metaforák segítségével - megragadjuk a téves heurisztikáinkat (ártó ökölszabályok, automatizmusok), a változást és változás elfogadását gátló erős ontológiánkat (Az „ontológia” kifejezés a görög on (létezés/lét) és a logos (tudomány) szavak összekapcsolásából származik. Ontológia: a létről, a lét legáltalánosabb törvényeiről szól, tehát jelenti mindazt, ami van, ami körülvesz bennünket, ami szabályozza a működésünket, ami alakítja az érzéseinket).
A coaching segítségével megtanuljuk, hogyan kell használni a nyelvünket, mellyel legmélyebb szándékainkat, vágyainkat, álmainkat azonosíthatjuk és ezáltal hétmérföldes lépést tehessünk meg annak érdekében, hogy meg is valósítsuk azokat.
A társalgáls logikájának, azaz a Grice-maximák megtartásával, vagy éppen a kreatív megsértésével új és újabb módon, más-más kameraállásból  vizsgáljuk a helyzetünket, ezáltal teret nyerünk a kreatív destrukció (építő rombolás) folyamatához. Óvatosan lebontjuk a megtépázott, esőázott régit. Finoman érintjük a falakat, hogy a használható építőelemeket még összegyűjthessük egy szebb, élhetőbb épülethez. Ahogy elkészült a házad - amit átmeneti, vagy inkubátor otológiáknak nevezünk -, segítünk belakni azt úgy, hogy a tapétádat, a bútoraidat magad választhatod, a tárgyaidat veled együtt a vállunkra kapjuk és ide-oda tologatjuk, hogy a legnagyszerűbbet alakíthasd ki. Mi, vagy más (a szomszédod, a főnököd, az anyád) hogyan is tudhatnánk, mire van szükséged, mire vágysz? A saját életed legjobb szakértője éppen te magad vagy. Nincs királyi út, de neked csak egy szavadba kerül. Nem kell felfedned a rejtőzködő arcképedet, csak egy szavadra vágyunk. Szavadon fogunk. Új szavakat tanulunk, friss szótárat írunk, ne félj, néha csak cserélgetjük a lapjaidat. Olyan új fogalmi keret létrehozására törekszünk veled együtt, amely lehetővé teszi a rendszerből való kilépés katartikus élményének átélését: az attitűdváltást.

Ontológiai coaching módszertanának és eredményeinek elfogadásával egyre erősebbé válunk, jobb megfigyelői leszünk önmagunknak és másoknak, így helyesebben mérjük fel a lehetőségeinket, valamint a megoldási alternatíváinkat, ezáltal egy(re) jobb jövőt alakíthatunk ki magunknak.  Arra koncentrálunk, hogy kívánatos módon befolyásoljuk a jövőt a jelenben megteremtett feltételek és a rendelkezésre álló kompetenciáink célba fogásával.

A múlt elmúlt, a jövő még nincsen-azt kell megtervezni ma. Az ontológiai coaching a jövőtervezés mesteriskolája.

Dr. Kollár József- Déri Kriszti
ontológiai coachok
a Magyar Coachszövetség KA alapító tagjai
http://www.szervezetepites.hu
Tel. 06 30 33 11 878