A görcsös epizódok igen változatosak, egyes embereken csak az látható, hogy mereven bámulnak egy helyre néhány másodpercig, míg másoknál végtagrángásokkal járó rohamok jönnek létre.

Az USA-ban minden századik ember él át legalább egy (nem provokált) görcsrohamot életében. Egyetlen, nem ismétlődő roham megjelenése természetesen még nem jelent epilepsziát! A diagnózis kimondásához legalább két, nem provokált roham észlelése szükséges.

Még az enyhébb rohamok is kezelést igényelnek, mert veszélyes tevékenységek közben jöhetnek létre, pl. autóvezetés, gépkezelés, sport stb. A kezelés általában gyógyszeres, ritkábban műtéti, megszünteti vagy csökkenti a rohamok gyakoriságát, intenzitását. Gyermekkori epilepszia bizonyos esetei felnőttkorra megszűnnek.

Az epilepszia okai

Az esetek mintegy felében az epilepsziának nincsen meghatározható, azonosítható oka. Az esetek másik felében több tényező is hathat egyidejűleg.

Genetikai hatások. Egyes epilepsziatípusok esetén családi halmozódás észlelhető. A kutatások szerint mintegy 500 különböző gén kapcsolható (nem egyidejűleg) az epilepszia egyes típusaihoz. A legtöbb betegen azonban a genetika csak egy oki tényező a sok közül. Az is kiderült, hogy bizonyos gének hatása érzékennyé teszi a betegeket egyes ingerek esetén a roham kialakulására.

Fejsérülés. Autóbaleset, vagy egyéb baleset következtében is kialakulhat epilepszia.

Az agyat érintő állapotok, betegségek. Az agyban létrejövő stroke, vagy daganat is kiválthat epilepsziát, 35 év felett a stroke gyakrabban vezethet epilepsziás roham/ok kialakulásához.

Fertőző betegségek. Pl. agyhártyagyulladás, AIDS, vírusos agyvelőgyulladás is vezethet epilepszia kialakulásához.

Magzatkori károsodás. A terhesség alatt a magzat érzékeny az agykárosodásra, amelyet okozhat pl. anyai fertőzés, hiányos táplálkozás, oxigénhiány. Az így kialakuló agyi károsodás vezethet epilepsziához, vagy agyi eredetű bénuláshoz.

A fejlődés zavarai. Epilepszia időnként kapcsolódhat autizmussal, vagy az idegrendszer speciális, neurofibromatózisnak nevezett betegségével.

Tünetek

Mivel az epilepszia az abnormális agysejti (elektromos) aktivitás következménye, bármely agyi folyamatot, tevékenységet, működést érinthet. Lássunk néhány fontosabbat:

• Időszakos tudatzavar
• Beszédzavarok
• Kezek-lábak nem kontrollálható mozgásai, rángásai
• Figyelem- vagy tudatvesztés
• Pszichés tünetek

A tünetek a rohamtípustól függenek. Azonos betegen legtöbbször azonos/hasonló a rohamok zajlása, hasonló tünetekkel bármelyik epizód esetén.

Epilepsziás rohamtípusok

Fokális rohamok

Ha az agyi aktivitás rendellenessége csak egy agyterületre korlátozódik, azt nevezzük fokális/parciális rohamnak, ez is tovább csoportosítható:

• Egyszerű fokális roham. Itt nem alakul ki tudatvesztés. Érzések, érzelmek változhatnak, az illető másképpen érzékeli a látott, hallott dolgokat, szag- és ízérzékelési változás is kialakulhat. Akaratlan végtagmozgások jöhetnek létre, spontán érzészavarok: zsibbadás, szédülés, villódzó fények látása.
   
• Diszkognitív fokális roham. Változik az éberség és a tudat, időszakos figyelemzavara jöhet létre. E rohamtípus megjelenésekor a beteg tünetei: céltalan bámulás és céltalannak tűnő ismétlődő mozgások, pl. kezek összedörzsölése, rágó, nyelő mozdulatok, körkörös járkálás.

Generalizált rohamok

Itt az agyi aktivitás zavara a teljes agyterületre kiterjed, lássuk a főbb típusokat.

• Absence. Francia szó (kihagyás, kimaradás) régebbi nevén "petit mal" (kis baj). Jellemzője: a céltalan, merev bámulás és a fenti célvesztett mozgásformák. Időszakos éberségcsökkenés jöhet létre.
   
• Tónusos roham. Jellemzője az izommerevség "kimerevedés". Ezek a rohamok főleg a hát és a végtagok izmait érintik, eleséssel, földre zuhanással járhatnak.
   
• Klónusos roham. Ritmikus izomrángások, főként az arc, nyak és karok területén.
   
• Mioklónusos roham. Hirtelen, rövid ideig tartó izomrángások, a végtagok kifordulása jellemző.
   
• Atóniás roham. A test tónusvesztésével járó rohamok hirtelen összeesést okozhatnak.
   
• Tónusos-klónusos roham. Ez a klasszikusan "grand mal"-nak (nagy baj, nagyroham) nevezett rohamtípus.
  Jellemzői: tudatvesztés, izommerevség és rázkódás, esetleg a nyelv elharapása, a hólyag kontrolljának vesztése, bevizelés.

Diagnosztika

Az epilepszia diagnózisának felállításához először is a tünetek pontos körülírása szükséges, mert nyilvánvaló, hogy az orvos felkeresésekor nem fog a beteg direkt rohamot „produkálni”. Gyakori, hogy szülő, hozzátartozó, barát van éppen jelen, amikor kitör egy roham, tehát az ő beszámolója segíthet abban, mi történt pontosabban: mennyi ideig tart a roham, történt-e roham közben tudatvesztés stb.

Az orvos rákérdezhet az alábbiakra is:

• egyéb fennálló betegségek, panaszok,
• a múltban előfordult betegség, baleset, pl. fejsérülés, agyhártyagyulladás stb.,
• gyógyszerek, gyógytermékek rendszeres szedése,
• mikor, mely életkorban kezdődtek a rohamok,
• volt-e már a családban bárkinek epilepsziája.

Az orvos teljes körű fizikális vizsgálatot végez, beleértve a neurológiai vizsgálatokat is. Ez utóbbi arra is irányul, hogy bármi egyéb neurológiai eltérést feltérképezzen.

Az orvos végeztet még laboratóriumi vizsgálatokat, és EEG vizsgálatot is. Az EEG az agyi elektromos aktivitás kimutatására szolgáló vizsgáló eljárás. Általában egy órás időtartamú, teljesen fájdalommentes, nem invazív vizsgálat. A fejbőrre érzékelő elektródákat helyeznek fel, amely a regisztráló és jelátalakító készülékhez csatlakozik, ill. egy számítógépen jelenik meg a kép, a regisztrátum. A jobb felrögzíthetőség érdekében a vizsgálatot megelőző este célszerű hajat mosni a betegnek.

Elképzelhető ezen túl, hogy még speciális képalkotó vizsgálat szükséges, pl. agyi CT vagy MR felvétel.
Gyakran előfordul, hogy a vizsgálatok normális eredménnyel zárulnak, annak ellenére, hogy rohamok észlelhetőek. Az epilepsziabetegek mintegy fele ún. idiopátiás epilepsziában szenved, azaz nincsen kimutatható ok. A vizsgálatok mégsem feleslegesek, hiszen rávilágíthatnak egyéb neurológiai betegségek meglétére.

Az is előfordulhat, hogy a rohamok közötti időszakban a vizsgálatok normális eredményeket adnak, de roham idején (természetesen) eltérőek az eredmények. Ennek megoldására szolgál a hosszú távú, tehát egész éjszakás EEG vizsgálat, videofelvétellel kiegészítve. A video ugyanis rögzíti az esetleges, időközben fellépő rohamot is. Ennek áttekintése sokat segíthet az orvosnak a rohamok tipizálásában, és az annak megfelelő kezelés, gyógyszerelés rendelésében.

Az EEG eredményeit neurológus szakorvos értékeli, valamint ő állapítja meg a pontos diagnózist, és elrendeli az epilepszia típusának megfelelő gyógyszerelést is.

Az epilepszia kezelése

A megfelelő gyógyszerek segítségével az epilepsziabetegek rohamainak száma jól ellenőrizhető módon csökken, és folytathatják normális, mindennapi életüket.

A kezelés legfontosabb elemei az alábbiak:

• az előírt gyógyszereket az előírt mennyiségben és módon kell szedni, ezt a beteg önkényesen ne szakítsa meg,
   
• biztosítsa magának a rendszeres, kielégítő alvásritmust,
   
• törekedjék kiegyensúlyozott, egészséges életmódra,
   
• próbálja a stresszhelyzeteket kezelni,
   
• étkezése is legyen rendszeres és szabályos (gyakoribb lehet a rohamaktivitás, ha fokozódik az éhségérzet),
   
• találja meg, ha lehetséges, mi az a trigger, kiváltó ok, amitől beindul a roham, pl.: villódzó fények, videojátékok, gyorsan váltakozó napfény-árnyék hatások, és próbálja meg ezeket a hatásokat kerülni,
   
• nagy mennyiségű alkohol-, és koffeintartalmú készítmények kerülése,
   
• rendszeres vérképellenőrzés ajánlatos – ezt előírni az orvos feladata,
   
• tudni kell, hogy az epilepszia kezelésére alkalmazott szerek és egyéb gyógyszerek között, amit esetleg szed a beteg, kölcsönhatások lehetnek, pl. fogamzásgátlók, növényi eredetű gyógyszerek stb. minden új gyógyszer megkezdése előtt konzultálni kell az orvossal, és
   
• terhesség, vagy tervezett, várható terhesség előtt is be kell állítani újra a gyógyszerelést, valamint a terhesgondozás része kell legyen az epilepsziára való külön figyelem az orvos és a védőnő részéről is.

Ha az epilepsziabeteg autót vezet, fontos ezt megbeszélni az orvossal. Az orvos tanácsolhatja azt, hogy ameddig az epilepsziabetegség nincsen megfelelő ellenőrzés alatt – tehát a gyógyszerelés hatása beállt, valamint a rohamaktivitás is jól ellenőrizhetővé válik – addig a beteg ne vezessen, ne dolgozzon veszélyes gépen, munkakörben, illetve egyedül ne ússzon, ne űzzön extrém sportokat sem.

Szerző: dr. Székely Gábor
Forrás: Egészségkalauz
Fotó: David Castillo Dominici - FreeDigitalPhotos.net

Felhasznált linkek:
http://www.egeszsegkalauz.hu/keresok/betegseg-es-tunet/epilepszia-112999.html
http://www.egeszsegkalauz.hu/idegrendszeri-betegsegek/