Megéri egymást bántani? A mom-shaming jelensége

Jött a másik lehurrogása, hogy miért csak a negatív dolgokat mondja el, mert ez milyen káros és hogy az egész az ő hibája, mert bezzeg, ha azonnal hívott volna egy szoptatási tanácsadót, akkor nem lett volna ilyen gondja, meg amúgy is rosszul szoptatta a gyereket, különben még csak véletlenül sem sebesedhetett volna ki a melle... És ezek után még bimbóvédőt és cumit is mert használni? Máglyára vele...

Egyszerűen rosszul vagyok a sok rosszindulatú, unatkozó anyukától, akik minden frusztrációjukat abban élik ki, hogy más anyukáknak beszólnak, okoskodnak és mindent jobban tudnak. Most épp a szoptatást emeltem ki, de igazából bármi mást is említhettem volna, mert mindenről mindenkinek van nagyon határozott véleménye, amiből nem hajlandó semennyit engedni, és más elveit, élményeit, döntéseit meg végképp nem tudja/akarja elfogadni.

Most nem akarok úgy csinálni, mintha nekem nem lenne egy vesszőparipám, amivel ellenkező vagy velem nem egyező álláspontot tuti biztos, hogy sosem fogok elfogadni, és igenis felelőtlennek fogom azt az anyukát tartani (de nem szólok érte, csak gondolom!), ez pedig nem más, mint a gyerekek egészséges táplálása, pontosabban ennek a hiánya.

Aki olvassa az írásaimat vagy ismer személyesen is, az pontosan tisztában lehet ezzel. Azt, hogy 1 évesen a gyerek csiricsáré emeletes csupa csokitortát kap a szülinapjára, és 10 hónaposan a bolti, cukros gyümölcsleveket issza, azt sosem fogom elfogadni, bárki bármit mondjon, de ezt a témát leszámítva nekem kb. mindent meg lehet magyarázni, hogy miért tartja valaki jónak az álláspontját. Maximum nem értek magamban egyet, de akkor sem bántanék a véleménye miatt mást. Legalábbis szánt szándékkal sosem.
Nem azért, mert ennyire konfliktuskerülő vagyok, mert egyáltalán nem vagyok az, hanem mert nem az az életcélom, hogy másnak fájdalmat okozzak. Márpedig pont az anyasággal kapcsolatos dolgokkal, az anyai képességek kétségbe vonásával lehet a legtöbb rossz érzést okozni a másiknak. Az nem baj, ha megvan a véleményünk valamiről, de azt hiszem, lehet ezt intelligens emberek módjára tálalni. De hogy mik is a kedvenc témáim, amikkel állandóan beleállnak az anyukák egymásba, gyakorlatilag az összes közösségi platformon (főleg a Facebookon)? Nézzük is meg, miket látok a leggyakrabban:

1. Hozzátáplálás megkezdésének időpontja

Vannak, akik már a szülés pillanatától azt várják, hogy elkezdhessék hozzátáplálni a kicsikéjüket, és vannak, akik szerint még 1 évesen is bőven ráér, ha szinte csak szopizik. Nyilván mind a kettő egy végletes dolog, és 6 hónapos kor előtt nem ajánlott szilárd étel adása egy ciciző gyereknek (tápszeresnél 4-5 hónaposan), úgy az se oké, ha 1 éves korig szinte mást nem eszik. DE! Ez nagyrészt választás kérdése. Ha felelősen, odafigyelve, a gyermekorvos és védőnő folyamatos kontrollja mellett is megfelelően fejlődik a gyerek, akkor nagy baj egyikből sincs, szóval csináld úgy, ahogy ők ajánlják és jónak érzed. Egyszerűen csak figyelni kell a gyermek testi jelzéseit és alkalmazkodni hozzájuk. Csakis az alapján nem lesz senki sem rossz anya, hogy mikor kezdi el hozzátáplálni a gyermekét. Attól lesz az, ha a saját makacs, rossz meggyőződése miatt kárt szenved a gyermeke egészsége.

2. Mosható pelus kontra eldobható pelus

Teljesen választás kérdése, hogy kinek mi a kényelmes. Ha nem akarod, hogy minden nap a gyerek kakis pelusait kelljen mosnod, az teljesen okés és érthető, de ha a környezetet szeretnéd ezáltal is védeni és olcsóbbnak is véled, hogy mosipelusosak vagytok, az is teljesen okés. Ezért kár egymásnak feszülni. Csinálja mindenki úgy, ahogy jónak látja. Mind a két típus mellett van pro és kontra, mérlegelj belátásod szerint. Ezt a témát nem is firtatnám jobban.

3. Tápszer kontra szoptatás

Mind tudjuk, hogy a legjobb egy babának az anyatej és a szopizás, DE! Van, amikor ez nem jön össze. Kb. 1 millió ok miatt megtörténhet és én még sosem hallottam egyetlen anyukától sem, hogy "én azért nem szoptatok, mert lusta vagyok és rosszat akarok a gyerekemnek." Nyilván, mivel ilyen szerintem nem nagyon létezik. Akik végül tápszerre kényszerülnek, általában ők is először küzdenek a szoptatásért, csak valami félremegy. Épp elég baj ez annak az anyának, szóval nem kell megszólni érte. Viszont mostanában ellentámadásnak hallottam már tápszeresektől, hogy a tápszer ugyanolyan jó, ha nem jobb a gyereknek, és hogy túl van tolva ez a szoptatásos dolog. Na azért ezt se erőltessük. Úgy, ahogy a tápszeresek nem érdemlik meg a bántást, úgy azért a szoptatós anyukáknak se kelljen már elszégyellniük magukat, amiért nekik sikerül szoptatni.

4. Rövid ideig tartó szoptatás kontra hosszan tartó szoptatás

Megint csak magánügy. Az biztos, hogy a hosszantartó szoptatásnak vannak élettanilag bizonyított pozitívumai, viszont nem minden nőnek akkora élmény a szoptatás, mint egyes anyukáknak. Így döntse el mindenki maga, hogy meddig kényelmes neki és a gyermekének is a szopizás, mivel ez egy csapatmunka. Mindenkinek jónak kell lennie az élménynek. Persze azért természetesen ajánlják a legalább 1 éves korig szopizást, de ez megint csak olyan, hogy "ha valami nagyon nem megy, akkor azt nem szabad erőltetni".
Arról most nem beszélnék, hogy lehet bármeddig erőltetni a szoptatást, ha a gyerek úgy dönt, hogy elválasztja magát, akkor abba aztán nem lehet beleszólása senkinek. Amúgy nálunk is ez történt. 1,5 éves korától egyre kevesebbszer volt hajlandó Izabella szopizni. Voltak napok, amikor teljesen elutasította, aztán egyszer csak többet nem volt hajlandó cicizni. Nekem hiába lett volna még tejem is elegendő, meg kedvem is hozzá, erőszakkal nem tömhettem meg, ha ő már nem igényelte tovább. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy nem látunk be senkihez a 4 fal közé, hogy mi történik, szóval ne akarjuk megmondani másnak a tutit.

5. Ősanya kontra laza anya

Ez az egyik kedvenc vitatémám... Mikor anyukák arra büszkék, hogy ők nem tökéletesek (azért szerintem érdemes törekedni rá), de legalább nem vérben forgó szemű "ősanyák", akik mindenben tökéletesek (legalábbis annak akarnak látszódni), mindenhez értenek, mindent tudnak, a gyereknevelés is csípőből jön, soha semmi gond nincs. Ezt a dolgot egyébként annyira nem értem. Miért kell valakit azért megszólni, mert egy átlag anyukánál jobban ért az anyasághoz? Nem vagyunk egyformák és igenis tényleg vannak jobb anyák meg vannak olyanok is, akiknek kár volt gyereket vállalni. Ezt el kell fogadni.
Ez az egész dolog csak az irigységből fakad. Én mondjuk nagyon messze állok a tökéletes anya típustól, de törekszem egyre jobb lenni. Ezzel szemben azért a másik oldalnak is megvan a véleménye és ők is simán lehurrogják azt, aki "olyan lusta, hogy a gyermeknek még farsangra se képes jelmezt varrni, hanem a boltban veszi meg". Azért ez is elrugaszkodott dolog. Na nem a jelmezvarrás, hanem mást megszólni, mert nem vesz minden dolgot halálosan komolyan a gyereknevelésben. Kell néha hibázni is, hogy a gyerekeink lássák, hogy a szülője hogyan oldja meg az adott helyzetet. Ebből tanulnak. Szóval se "ősanyának" nem kell lenned, se túl lazának, csak a gyereked legjobbra törekvő anyjának, akitől nem azt hallja állandóan, hogy a többi ember miért hülye.

6. Természetes szülés kontra császármetszés

A mai világban, mikor már egy csomóan szülnek császármetszéssel, érthetetlen ez az ellentét. Legtöbbször nem a fene nagy jókedvükből szülnek így a nők, hanem a gyerek és a saját egészségük védelme miatt. Mégis egyesek képesek azt mondani, hogy akkor te nem is szültél. Teljesen érthetetlen. Akkor eszerint még az is jobb lett volna, ha esetleg valami baj történik, csak mindenképp a hüvelyből jöjjön ki a gyerek?
Ezek a viták egyébként  tapasztalatom szerint általában egyoldalúak szoktak lenni. Olyat még nem hallottam (de javítsatok ki, ha ti tapasztaltatok ilyet), hogy egy császármetszéssel szült anyuka lefitymálóan kérdezte volna egy természetes úton szült anyukát, hogy te így szültél? Mondjuk ebben az egészben csak azt nem értem, hogy egyáltalán miért foglalkozunk azzal, hogy ki milyen módon szült? Legyen az természetes vagy császár. Én sose szoktam senkitől megkérdezni, hogy "na, mi lett a végeredmény?" Egyszerűen nem érdekel, csak az számít, hogy teljesen mindegy, milyen úton-módon, de baba és mama is egészségesen távozzanak a kórházból.

7. Cumiutálók kontra cumit használók

Még egy heves érzelmeket kiváltó téma. Igazából nem tudom, hogy egyesek miért érzik ezt az amúgy teljesen jelentéktelen témát kardinális fontosságúnak, de mégis így van. Mondják, hogy a cumi csúnya a gyerek szájában. Vagy hogy a cumi miatt nem tud majd szopni a gyerek. Meg hogy csúnyák lesznek a fogai.
Más nevében nem nyilatkozhatok, de szerintem a cumi egyáltalán nem csúnya, hisz a legtöbb szép, színes, cuki mintás. Nálunk (csakis saját nevemben mondom) ugyan semmilyen zavart nem okozott, pedig kezdetektől cumizott és mégis 1,5 éves koráig ment a szopizás hiba nélkül. A fogai pedig gyönyörű, fehér, szabályos gyöngyfogak. Mondjuk azért amikor rá van írva a cumira, hogy fogszabályzós cumi, akkor hajlamos vagyok azt feltételezni, hogy nem valami ördögi terv részeként írják rá ezt a gyártók, hogy így tegyék tönkre a gyerekek fogait. Ennek ellenére mi lassan 2 hónapja leszoktunk a cumiról, mert úgy gondoltam, már nagylány hozzá. Ha újra lehetne kezdeni, nem tudom, hogy adnék-e neki cumit, de az biztos, hogy senkinek nem tennék megjegyzést se azért, hogy miért nem dugsz az ordibáló gyereked szájába cumit? Se azért, hogy milyen szép gyerek, csak a cumi elrondítja (igaz történet alapján...).

Elsőre ezek jutottak az eszembe. Tudom, hogy vannak még sarkalatos témák, mint a hordozni-nem hordozni, együtt aludni-külön szobában aludni, igány szerint szoptatni-időre szoptatni és gyakorlatilag napestig lehetne sorolni a témákat. Ezt pedig most nem akaródzik megtenni, úgyhogy csak ezeket említettem meg. ;) Senkit sem célom megsérteni, csak azt szeretném elérni, hogy mindenki gondolkodjon már egy kicsit, mikor szemtől szemben vagy épp az internet édes takarásában elkezd embereket sértegetni, mert nem tudhatjuk, hogy azt a másik embert mi vezérli. Legyünk egy kicsit türelmesebbek és elfogadóbbak anyukatársainkkal, mivel ők se életük legkönnyebb időszakán mennek keresztül, és nem tudhatod, hogy melyik mondatod az, amelyik igazán mélyre megy. Ha gyakrabban szeretnél rólam hallani, akkor keress Instagramon @mommy.fit.diary néven.
 

Forrás: Mommy Fit Diary

Kapcsolódó cikkeink:

• 5 hasznos ötlet, hogy a szülés után formába lendülj
• Így válhatsz 10 lépésben idegesítő Facebook anyukává
• "9 éves koráig szoptattam a lányomat, de még folytattam volna, ha szeretné"
• Császárral SZÜLTEM és rohadtul nem volt könnyebb így!

Kép: luisfrps / pixabay