Meddőség férfi módra

Bizonyos nézőpontból az alábbi férfi szerepek teszik egész személyiséggé az erősebbik nem képviselőit:

• király szerep,
• katona szerep,
• lovag szerep,
• pap szerep,
• Casanova szerep
• apa szerep.

Részletesebben itt olvashatsz erről:
http://www.mentsukmegaferfiakat.hu/index.php?pg=sub_18

Mindegyik szerep egy adott életkorhoz köthető, és van benne egy bizonyos folyamatos haladás. Nem szerencsés, ha egy-egy szakasz kimarad, vagy elnyomásba kerül, mert így a fejlődésben vakfolt jön létre. Ugyanígy problémás, ha valaki elakad egy adott szinten.

Miért is fontos mindez a férfi meddőség szempontjából?

Úgy gondolom, akkor válhat valakiből önmagával megelégedett férfiember, ha mindegyik szakaszban képes volt a neki megfelelő mennyiségű töltekezésre. Így az élete folyamán megélheti a kiteljesedést, és olyan egész integrált személyiségként tud létezni, amelyben képes a folyamatosan váltakozó pillanatokban a megfelelő szerepet működtetni. Hiszen a magasabban működő szerepek nem nyomják el az előzőt. Az összesnek élőnek maradnia.

Meglátásom, ha valakit például nem tudott az édesanyja a király szerepben feltölteni, akkor nagyon sokáig (esetleg a problémája felismeréséig) képes csak ezért élni. Semmi más nem érdekli, csak az, hogy ő a király legyen, nem képes a továbblépésre, esetlegesen a többi szerep fel sem merül benne. És hogy is lenne képes az ilyen ember arra, hogy önmagának igényeit (ha csak időlegesen), de felfüggessze? Mert bárki mondhat bármit, a szülőség önátadással és időnként teljes önfeladással jár. Hogy lenne képes erre az az ember, aki még ott tart személyiségfejlődésének a legelején? Aki még saját maga akarja a király szerepet megélni? Lehet, hogy arra is képes ugyanez az ember, hogy lefogja, mintegy meddővé téve önmagát?

Persze a szakaszok alul- vagy elégtelen működése nem zárja ki azt, hogy valaki apa legyen. Ám meglátásom, hogy egész addig problémás lehet a viszonya a külvilág szereplőivel, amíg ezek az életszakaszok zavarosak, alul töltöttek, kielégítetlenek.

Miért van az, hogy párok tucatjai küzdenek a gyermektelenséggel? Éveket áldoznak arra, hogy családdá váljanak. Nagy nehézségek árán meg is születik, vagy születnek (nem ritka az ikerterhesség) a gyermekek, majd valami történik, és a párkapcsolatnak befellegzett. Hiszen korunkban igen magas a válások aránya, és ez alól az a párkapcsolat sem kivétel, amiben megküzdöttek az utódok megszületéséért…

Ha az apa szerep ijesztő...
De vegyünk egy egészséges személyiségszerkezetű férfit, aki eléri a Casanova szintet, ki is éli, majd lecsendesedik, kiválasztja élete párját. Elérkezettnek látják az időt, hogy egy szinttel feljebb ugorjanak és családdá nőjék ki magukat, így a férfi bevállalná a következőt, az apa szerepet. Társával 2 év próbálkozás után megkapják a stigmát: férfi meddő, mivel az ondósejtjei "nem működnek megfelelően";. Felkeresik az ilyen esetben szükséges orvosokat, érdeklődnek, milyen megoldások jöhetnek szóba. Mérlegelnek, és belátják, hogy mind emberileg, mind anyagilag roppantul megterhelő életszakasznak néznek elébe. A feleség ötlete, hogy keressenek lelkileg is támaszt, mert látja a környezetében milyen nehézségekkel teli időszak következhet. Ezen a ponton kerestek fel engem.

Amikor beszélgetni kezdtünk, viszonylag hamar kirajzolódott, hogy a férj valójában fél attól, hogy gyermeke legyen, mert nem érzete magában az erőt, hogy képes lenne egy olyan szerepet bevállalni, amihez nem volt igazán jó mintája. Azon túl, hogy apjával rém rossz viszonyban voltak, azt is látta maga körül, mennyi minden megváltozott a barátaik életében azzal, hogy szülők lettek. Ehhez társult az, hogy a reklámipar rózsaszín fátyolba burkolt üzeneteitől kiverte a víz. Nem bírta magát elképzelni, ahogy majd eljön az idő, amikor ő sütit süt a lánykájával, vagy vacsorát varázsol a mini csemetéjével. Nem hogy a konyhatündér szerepét nem tudta magára venni, még a férfi szereppel, az apa státusszal is nehezen tudott megbarátkozni.

E meddő férfival a terápiás találkozások sokkal inkább hasonlítottak filozofikus beszélgetésekre, és csak később merültünk a mélylélektan rejtett habjai közé. Közös munkák eredményeként a házaspár kapcsolatában felszínre kerültek a szőnyeg alá söpört konfliktusok is. Mindketten belátták, hogy házasságuk a gyermekkoruktól hordozott illúzióik szerint működött, és idővel egész új dolgokat láttak meg saját életükből. Sikerült sok problémát átértelmezni, és kicsit reálisabban, talán emberibben kezdték egymást szemlélni, azaz levetkőzték illúzióikat a házasságról, és hús-vér emberi kapcsolatba kerültek.

Terápiás munkánk legvégső állomása az volt, hogy egy házastársi alkotmányt hoztak létre, melyben megállapodtak olyan pontokban, ami előreláthatólag segítette a szülői státusz szerepeivel való megbarátkozást is. Akkor váltunk el, amikor a feleség állapotos lett, és később örömmel értesítettek, hogy egészséges gyermekük született.

Nekünk, nőknek igen nagy az előnyünk, hiszen már kisgyermekkortól készülünk az anyaság szerepére. A férfiaknak ez nem adatik meg. Bár nem szabad általánosítani, de a férfiak nagyobb hányada leginkább a gyermek 2,5-3 éves korától kezd ráérezni azokra a helyzetekre, melyben apa szerepében kiteljesedve érzi magát. Ezek a férfiak, míg kisebb korú a gyermek, nehezebben találják meg a közös hangot csemetéjükkel. Persze, mint minden, ez is tanulható. Van olyan férfi ismerősöm, aki az első gyermekével 3 éves koráig semmit nem tudott kezdeni, nem volt hozzá belső lelki eszköze, így kudarcokkal teli éveket élt meg. A második csemetével kissé előbb találták meg a közös hangot, a harmadik gyerkőccel viszont a második évben már ő maradt otthon, és ő igényelte a gyedet. Ennek a férfinak 3 gyermek és 10 év kellett, hogy megérjen az apa szerepre.


Meddőség: áldatlan állapot vagy termékeny időszak?
Meddőség: áldatlan állapot vagy termékeny időszak? Tiéd a választás! - 1. rész
Meddőség: áldatlan állapot vagy termékeny időszak? Tiéd a választás! - 3. rész
Meddőség: áldatlan állapot vagy termékeny időszak? Tiéd a választás! - 4. rész

Fotó: tanakawho:Calla lily in sepia