Meddőség testben, lélekben vagy szellemben?

Január 1-én fogadalmat tettem, hogy visszaveszek az őrült tempómból. Eddig jól is megy. Ebben a lelassult állapotban azért sok új területre próbálok bekukucskálni, így érthetően saját magamban is új dolgokkal találkozom.

Ilyen élményem volt, hogy a napokban megjelent egy régebbi meditatív állapotban nyert belső képem, amit a kettes, vagyis "piros" metrón éltem át. Jó-jó, ez az élmény nem volt új, hiszen majd 20 éve éltem meg, de megerősített abban, amiben egyre erősebben hiszek, amiért egyre többet próbálok hozzá tenni terápiás munkámhoz.

Még kiskölyök voltam, amikor első menstruációm jelentkezett. Ahogy az lenni szokott, rém banális volt a szituáció. Sajnos nem állt mögöttem az anyám, aznap az apai nagymamám vigyázott ránk. Annyira vártam azt a napot, hogy igazi nő legyek. Aztán annyira utáltam azokat az időszakokat, mert valami iszonyat fájdalmakat éltem át. A körmömmel képes lettem volna levakarni a panelfalról akár 10 réteg tapétát, csak enyhüljenek görcseim.

Nem vett komolyan a környezetem. Elég zűrös időszak volt...

Az orvosi kivizsgálásokig hosszú idő vezetett. Ám ez se volt kéjutazás, sőt. Elképzelhető, hogy kezdő kamaszlányként milyen érzés orvosok tucatjai előtt lemeztelenítve feküdni, akik érthetetlenül állnak a történetem előtt. Merthogy akkoriban az endometriosis nem volt ilyen "népszerű" ismert betegség, sőt. Leginkább az volt a gond, hogy túl fiatalnak ítéltek e kórhoz. Így vagy fél évet tanakodtak azon, hogy egyáltalán adhatnak-e nekem, tininek erről diagnózist. Ebben úgy bíztam, mint a megváltóban, pedig csak eztán jött az igazi döbbenet.

Az első "nagyon" professzor hormonkészítményekkel bombázott. A második már műtétekkel akart rajtam gyógyerőként nyomot hagyni. Amikor naiv fejjel megkérdeztem, hogy felébreszt-e az eljárás közben (melynek célja a probléma nagyságának laparoszkópiás feltérképezése lett volna), hogy megkérdezzen engem, ki akarom-e műttetni nőiségemet, akkor felháborodva mordult rám: "Nincs nekem két altatásra időm, el tudom dönteni, hogy mit kell tennem!"

Ez, mint hideg zuhany dermesztett jéggé. Mi van? Hogy én nem dönthetek a saját testem fölött? Hogy más, egy idegen akarja megmondani, hogy a petefészkemet, ill. a méhemet ki akarom-e műtetni? NA EZT NEM!!!!

Tomboltam magamban. Hisz megoldást nem kaptam, gyógyír a bajomra már évek óta nem volt. A Nos-pa és Algopyrin tablettákat már levélszám ettem, sőt volt olyan, hogy ampullából egy az egyben megittam olyan fájdalmaim voltak.

Miután a műtéteket lemondtam, mert nem vállaltam a kockázatot, a véletlen folytán akadtam egy természetgyógyászati rendelőre. Itt találkoztam először a természetfelettinek gondolt, ma már részemről, transzperszonális szemléletű gyógyítással. Hamar rátaláltam magamban a bajok forrására, és segítőm közreműködésével testileg pár hét alatt meggyógyultam.

Ennek az útnak volt része egy ellazult állapotban lévő kép behívása, melyet már bevezetőmben említettem. Egyik terápia után épp a munkahelyemre metróztam, amikor is az út ideje alatt behívtam méhem képét, ami egy narancs formájában jelent meg. A narancs téli "díszben" pompázott, szegfűszegekkel volt tarkítva. E belső mentális képernyőmön megjelenő dísznarancsból egyesével húzogattam ki a fűszereket, jó sokat. Nagyon életszerű volt, még ma is megborzongok, és emlékszem napokig eme alig 10 perces belső meditatív állapot hatása alatt voltam.

Később egy íriszdiagnosztikus a betegséget ismét kiolvasta pilláim közül. Megdöbbentett, de a szememben látott kép alapján, ő is azt javasolta, hogy ne hagyjam meg a belső női szerveimet, nem lesznek működőképesek!!! Majd felkészített arra, hogy gyermekeim se fognak természetesen foganni, oly nagy a "baj", leginkább a jobb oldali petefészkemet vélte elveszettnek. Igencsak csodálkoztam, de eszem ágában sem volt ezzel a témával foglalkozni, gyermekáldás ügyében nem kívántam még állást foglalni. Mondjuk leginkább megnyugodtam, hogy egyszerre két problémával kevesebb, hiszen így a fogamzásgátlás sem gond.

Nos, meghazudtolva az sok-sok tudomány képviselőjét, egy görögországi nyaralás ellazult pillanatai között fogant meg a nem várt, első gyermekem. Forgott velem világom a csodálkozástól, hogy ez nekem, a majdnem lemeddőzött nőnek, csak így "akarás" nélkül, mindenféle baljós jóslat ellenére sikerült.

Azóta sem hiszek másban, mint abban, hogy a teremtő erő energiáját kihagyni vétek bármiből. Hiszem azt, hogy nem lehet mindent akarni, van egy magasabb rendű cél, aminek időnként jóval nagyobb a hatása felettünk.

Hiszen miért van az, hogy egy arra elszánt nő és férfi legegészségesebb sejtjeit az orvosok kiválasztják, azokat a világ legmodernebb eszközeinek segítségével összeengedik, majd a megtermékenyült petesejtet mesterséges úton a nő méhébe visszahelyezve nem sikerül a fogantatás? Se egyszer, se kétszer, se százszor... Pedig minden a legideálisabb volt, és még sem. Hol lehet elásva a probléma gyökere? A testben, a lélekben, a szellemben?

A válasz abban van, aki ezt a problémát kapta. Hogy mit kezd vele, már az ő saját egyéni döntése, de kár feledni: "A fájdalom elkerülhetetlen. A szenvedés választás dolga." (Buddhista közmondás)

Fotó: tanakawho:Calla lily in sepia

Meddőség: áldatlan állapot vagy termékeny időszak?
Meddőség: áldatlan állapot vagy termékeny időszak? Tiéd a választás! - 1. rész
Meddőség: áldatlan állapot vagy termékeny időszak? Tiéd a választás! - 2. rész
Meddőség: áldatlan állapot vagy termékeny időszak? Tiéd a választás! - 3. rész