Amikor másképp bővül a család (Cikkíró pályázatra beküldött írás)

Régóta tudjuk, hogy a társadalom legjobb működéséhez a családi forma fenntartása a megfelelő eszköz. Felcseperedünk, társat találunk, összeházasodunk és jöhetnek a gyerekek.

De mi van, ha mégsem jönnek? Kétségbe esünk, környezetünk szintén. Nekiállunk próbálkozni, utánaolvasunk, kérdezősködünk, interneten böngészünk és kipróbálunk milliónyi „jó tanácsot”, ötletet. Ha továbbra sem jön össze a baba, sovány vigasz, hogy legalább feldobtuk egy kicsit a nemi életünket :)

Vannak, akik ilyenkor lombikozni kezdenek, mások feladják, hobbiállatot vásárolnak, az érintettek egy része pedig az örökbefogadást választja.

Amikor meghozzuk a döntést, hogy örökbe szeretnénk fogadni, sokféle kérdés vetődhet fel bennünk. Amikor közvetlen családtagjainkkal is megosztjuk az elképzelésünket, érveket-ellenérveket hallgatunk végig és rádöbbenünk, hogy elhatározásunkkal szüleinknek sem könnyű szembenézni.

Örökbefogadás révén nagyszülővé válni szokatlan dolog. A leendő nagymama, nagypapa félti a fiatalokat az ismeretlentől, aggódik, hogy milyen lesz a csemete. Talán rossz érzéssel tölti el, hogy nem találgathat, kire fog hasonlítani a baba, melyik tulajdonságát kitől örökölhette. Igen, a genetika és a „vér szava” itt elveszti fontosságát. Egy hirtelen itt termett kis csomagot kell szeretni, őszintén és lehetőleg minél hamarabb. Mert a kisbaba valószínűleg nehéz időszakon van túl, sok esetben stresszes, titkolt terhességből született, átérzi, megéli az elválást és vágyik arra, hogy mihamarabb tartozzon valahová. Ölelő karokra, békés, nyugodt környezetre van szüksége. Szülei mellé nagymamát kíván, aki kényezteti, nagypapát, aki lovagoltatja és bohóckodik vele. Milyen boldog lesz a kisbaba, ha teljes családot kap! Megfelelő hozzáállás mellett a nagyszülők is maradéktalanul boldoggá válhatnak, hiszen ki ne vágyna unokára, ki ne vágyna arra, hogy boldognak lássa a gyermekét is azáltal, hogy szülővé lett?! Nagymamák, nagypapák, segítsetek az első időszakokban is! Ti tudjátok legjobban, milyen nehéz a megfelelő nevelési elvek kialakítása, aztán azok módszeres megszegése. Milyen egy gyermeksírástól átvirrasztott éjszaka, mennyi gondot okozhat a tapasztalatlanság! Szükség van nyugodtságotokra, bölcsességetekre, megszerzett tapasztalatokra – adjátok ezt tovább nekünk, mi is ilyen nagyszülők szeretnénk majd lenni!