Meddőség, vetélés, cisztás petefészek (PCOS) és a pajzsmirigybetegség kezelésnek új lehetőségei

A meddőségnek orvosi szempontból nagyon sok oka lehet, ugyanis általában több tényezős, ún. multifaktoriális problémáról van szó. Nincs nap, amikor ne keresne fel egy-egy pár azzal a kéréssel, hogy valamilyen ok miatt nem lehet gyermekük. Az utóbbi időben ezen a honlapon is sokat írtam erről a társadalmi gondról. Érthető, hogy világszerte komoly erőfeszítéseket tesznek ennek a kérdésnek a megoldására.  Most az késztetett ennek a rövid cikknek a megírására, hogy új lehetőség kínálkozik a betegek komplex kezelésére. Az történt ugyanis, hogy 6 hónappal ezelőtt egy fiatal házaspár elkeseredve keresett meg azzal a gonddal, hogy nem sikerült áldott állapotba kerülnie az ifjú hitvesnek, ill. korábban egy alkalommal a sikert sajnos vetélés követte.

Mi lehetett a baj?

Mindkettőjük gondos kikérdezése, majd fizikális és ezt követő eszközös, ill. laboratóriumi vizsgálata után kiderült, hogy a fiatalasszonynak a pajzsmirigye megnagyobbodott, autoimmun gyulladása van, ráadásul inzulin rezisztencia (amely nem ritkán társul ehhez a kórképhez) szintén fennállt. Az elkezdett hagyományos kezelés mellett a kombinált szelén-metionin és az utóbbi időben ismertté váló ún. mioinozitol kezelés után az elmúlt héten boldogan kerestek fel, hogy a terápia eredményes. Olyannyira, hogy bár már lombik programra (IVF-re) jegyezték őket elő, de erre már nem került sor, az áldott állapot spontán bekövetkezése miatt! A terhesség problémamentes volt, 3 havonta jelentkeztek kontrollra és egészséges gyermekük született, akinek a képe ma került fel arra a tablónkra, ahol azokat a babákat lehet megtekinteni, akiknek a megszületéséről orvosi okok miatt már lemondtak.  Ez az örömteli esemény késztett arra, hogy a sikert a kedves Olvasókkal megosszam.

A meddőségnek sok oka lehet, amelyek közül csak a legfontosabbakat emelem itt ki:
I. Cisztás petefészek (PCOS)

A PCOS jelentése policisztás (sokhólyagú) ovárium szindróma. Bár az elnevezés csupán a petefészek (ovarium) betegségére utal, mégis számos hormonális és anyagcsere eltérés is áll hátterében, melyek szerteágazó tüneteket produkálnak. A hormonrendszerben keletkező zavar jellemzően nem egyik pillanatról a másikra jelentkezik, a tünetek a legtöbbször hosszú időn át, folyamatosan alakulnak ki. Egyéntől függően előfordulhat az is, hogy nem az összes, csak egy-két tünet jelentkezik.

A PCOS tünetei:

·     Rendszertelen vagy hiányzó peteérés és menzesz
·     Meddőség
·     Sok, apró ciszta a petefészekben
·     Aknés, pattanásos bőr
·     Emelkedett inzulinszint a vérben, inzulinrezisztencia vagy lappangó diabétesz
·     Kifejezett férfias szőrzet az arcon hason, végtagokon („hirsutizmus”)
·     Hajhullás, esetleg férfias jellegű kopaszodás
·     Súlyproblémák, elhízás (vannak formák, amikor az elhízás nem jellemző!)

Lényeges, hogy az egyes tényezők összefüggenek és ok-okozati viszonyban is vannak egymással. Ugyanis az elhízás nem csak a PCOS következménye, de egyben kiváltó oka is lehet. Az elhízás gyakran jár együtt a ”metabolikus szindrómának” nevezett kórképpel. A „metabolikus szindróma” jelei a magas koleszterin, megnövekedett vérzsír- és vércukorértékek, magas vérnyomás. Ez is mutatja, hogy a zsírszövet nem egyszerűen energiaraktár, hanem fontos endokrin szerv. Az utóbbi évek kutatásai felhívták figyelmünket arra is, hogy a PCOS-s betegek egy részében a rendelkezésre álló érzékeny ultrahangvizsgálat sem tud cisztát kimutatni! Ez is azt mutatja, hogy a ciszta csak egy kóros folyamat eredménye és nem okozója. A PCOS kialakulása általában már a pubertás előtt megindul, létrejöttében számos bonyolult mechanizmus játszik szerepet, amelynek részletezésébe azért nem kezdek, mert attól tartok, hogy ez a megértést inkább gátolná, mint elősegítené. A lényeg leegyszerűsítve az, hogy hyperandrogén (férfias) típusú hormonális változások jönnek létre.

Diagnózis: A PCOS diagnózisa a Rotterdami kritériumok (2003) alapján történik. A diagnózis akkor állapítható meg, ha

két tünet jelen van a következő háromból:
a. szabálytalan vagy hiányzó peteérés, 
b. androgén túlsúly klinikai és/vagy laboratóriumi jelei,
c. ultrahanggal igazolt PCOS és  inzulin rezisztencia.

A beteg vizsgálata: A beteg kikérdezése és vizsgálata alapvető fontosságú (ne előzze meg a hormonális vizsgálatokat!).
PCOS kezelése: rendkívül összetett feladat és gyakran eltérő, mivel a kiváltó okok is különbözőek!

A kezelés elvi céljai:

- a hyperandrogen állapot csökkentése,
- a meddőség kezelése,
- a diabétesz, a kardiovaszkuláris betegségek kezelése.

A fentebb vázolt önerősítési körök magyarázzák, hogy különböző módokon lehet a PCOS-t okilag kezelni. Ezek:

1. Az inzulin szint csökkentése (életmódi kezelés, inzulin-érzékenyítő gyógyszerek).
2. A nemi hormon hatások normalizálása.

A kezelési mód megválasztását az elődleges cél is befolyásolja, ami legtöbbször a hyperandrogen bőrtünetek és/vagy társuló vérzészavar és/vagy a meddőség kezelése. Tekintettel arra, hogy a PCOS progresszív betegségnek tekinthető, hosszú távú következményekkel, a kezelés nemcsak átmeneti javulást eredményezhet, hanem a progressziót megállítva, gyógyulást hozhat.

Kezelési formák:

• Életmódi kezelés, étrendi kezelés célja az inzulin rezisztencia csökkentése, fogyás.
• A PCO gyógyszeres kezelésének sok formája ismert, ezekről a korábbiak során már írtam.

II. Pajzsmirigy autoimmun gyulladásai

Az utóbbi időben derült csak ki, hogy teljesen ép pajzsmirigy (normális TSH) mellett is kialakulhat a meddőség és a korai vetélés, ha autoimmun gyulladás áll fenn.  Ezt leginkább a TPO enzim elleni antitest jelenléte mutatja, ugyanis ezeknek az antitesteknek szerepük van:

Meddőségben, mert

• a meddő nőkben a TPO elleni antitest 31.8%, a fertilis, egészséges populációban 4.6% volt kimutatható (Cubillos J és mtsai, 2009),
• a TPO elleni antitest pozitívakban akkor is szignifikánsan nagyobb volt az infertilisek aránya, ha a hormon értékeik (TSH, FT3, FT4) (hypophysis és perifériás hormonok) élettani tartományban voltak! (Wilson R és mtsai, 2009).

Vetélésekben (Bussen S és mtsai. 2008), mert

• a TPO elleni antitest pozitívakban a spontán vetélések száma jelentősen magasabb, mint az antitest negatívakban (32% v.s. 6%),
• a 3-szor vagy több alkalommal vetéltek között a magas TPO elleni antitest titerüek száma kétszer nagyobb.

Magzati fejlődésben, mert

• a magzat fizikai fejlődése (érése) 19.3%-ban gátolt a TPO elleni antitest pozitív anyákban (Ilijama T és mtsai, 2009),
• a szellemi fejlődés, az IQ érték 10,5 ponttal alacsonyabb a TPO elleni antitest jelenlétében (Pop VJ és mtsai, 2005).

Mi tulajdonképpen a TPO elleni antitest?

Az antitestekről általában azt gondolják, ill. vélik, hogy károsító hatásúak. A helyzet az, hogy éppen az autoimmun pajzsmirigybetegségek bizonyítják, hogy ez nem így van. Az antitesteknek azonban több típusa van:

• A védelmet szolgálják: pl. a kórokozók elleni antitestek egyes típusai (oltások után ezek megjelennek és hosszabb- rövidebb ideig védik a szervezetet).
• Autoimmun antitesteknek is több típusa van:
  • Sejtkárosítók, toxikusak, ezek a sejtek membránját bombázzák és elpusztítják a sejteket
  • Stimulálók: ezek egy-egy sejt működését fokozzák, ilyenek a Basedow kóros betegekben lévő TSH-receptor elleni stimuláló antitestek, amelyek a pajzsmirigy túlműködéséért felelőek
  • Neutrális, ill. közömbös antitestek, amelyek nem hatnak a sejtek működésére, de szabályozzák az imunrendszer működését

A TPO elleni antitestekről fontos tudni, hogy egy csoportot képeznek. Ez azt jelenti, hogy a méréseink során az antitestek teljes mennyiségét határozzuk meg (azaz a toxikus, a stimuláló és neutrális antitesteket is). Ezért van az, hogy az antitestek szintjének változása nem feltétlen függ össze a pajzsmirigy állapotával! Ennek eldöntése a vizsgálatokat végző orvos feladata, amely adott esetben további vizsgálatokat is igényelhet.

A kezelés két célt szolgál: a csökkent pajzsmirigy működés megszüntetését (rendszerint a hiányzó hormon bevitelével) és az autoimmun gyulladás gátlását, megszüntetését hatásos szelén készítménnyel. Erről a kérdésről korábban már írtam és azok ismétlését el kívánom kerülni.

Mio-Inizitol és folsav

A folsav jelentőségét már régen sikerült kimutatni, ezért a legtöbb „magzatvédő vitaminnak” a fő komponensét képezte.  A mio-inozitol jelentőségére az utóbbi időben derült fény.  A mio-inozitol a B-vitamin családba tartozó vegyület, amelyik a természetben széles körben megtalálható: friss gyümölcsökben, magvakban. Kiderült korábban, hogy előnyös a cukorbetegség kezelésében, csökkenti az inzulin rezisztenciát és valószínűleg ez az egyik oka annak, hogy az alkalmazása során javult a menstruációs ciklus, könnyebben következett be terhesség. Másrészt a szerves kötésben levő szelénnel együtt adva a pajzsmirigygyulladás is lényegesen csökkent.

Melyek fontosabb hatásai:

• Normalizálja menstruációs ciklusokat (1. ábra)
• Növeli a fertilizációs rátát, a termékenységet (2. ábra)
• Csökkenti a tesztoszteron és az LH szinteket
• Megfelelő dózisban csökkenti az inzulin választ, az inzulin rezisztenciát
• Növeli a progeszteron szintet
• Javítja a petesejtek minőségét és az IVF sikerességét

1. ábra: A Mio-inozitol + Folsav kezelés lényegesen nagyobb mértékben javította a menstruáció ciklust 14 hetes kezelés után, mint a folsav önmagában

2. ábra: A Mio-inozitol + Folsav jelentősen növelte a megtermékenyülés rátáját a csak Folsavval kezeltekhez hasonlítva

Mio-inozitol és a szelén kezelés kombinálása

További meglepő eredményt kaptak, amikor a Mio-inozitol és a szelén kezelés hatását vizsgálták. Kiderült, hogy a szelénnel együtt adva a gyulladás mértéke, a TPO elleni antitestek szintje jelentősebb mértékben csökkent és a fogantatás mértéke tovább javult!(Nordio M, Pajalich: J Thyroid Research 2013 May 8. Combined treatment with Myoinositol and Selenium ensures euthyroidism in subclinical hypothyroidism patients with autoimmune thyroiditis).

Összegezve: az új kezelési eljárások lényegesen nagyobb esélyt kínálnak a meddő házaspárok számára. Az alapos kivizsgálás után alkalmazott célzott és új oki kezelés biztató eredményekkel kecsegtet.