A szülő új párkapcsolata

A legújabb statisztikák szerint Magyarországon a megkötött házasságok közel fele válással végződik. Ebből kifolyólag a család fogalma átértelmeződik. Sokan kötnek új házasságot, vállalnak közös gyereket, vagy nevelik társuk előző házasságából származó gyerekeit. Ezeket a családokat a rendszerszemléletű pszichológia mozaikcsaládnak nevezi.

Milyen a jó mozaikcsalád?

Olyan, ahol hagynak időt mindenre!

Ha egy családban válásra kerül a sor, a gyermekek felé a változásokat fokozatosan érdemes kommunikálni. Igaz ez a szülő új párkapcsolatára is. Amikor bemutatásra kerül a sor, jobb ha először külső, semleges helyen történik a találkozás. El lehet menni egy közös programra, játszótérre vagy akár egy étterembe. Sokan ilyenkor még csak új barátként emlegetik a párkapcsolatot, de idővel „be kell vallani” az igazságot. Akárcsak a válás esetében, ilyenkor is legyünk őszinték a gyerekkel, megelőzve ezzel a találgatásokat. Idővel eljöhet a partner a közös lakásba, egy-egy vacsorára vagy programra, így az összeköltözés egy folyamat része. Tapasztalataim azt mutatják, hogy a gyerekek így jobban elfogadják az új partnert, és hamarabb tudnak egy idegen felnőtthöz kötődni. Több szülő is beszámolt azonban róla, hogy az idő múlásával megváltozik a gyerek, mégsem fogadja olyan jól az új párt. Általában ez az időszak az összeköltözés után néhány hónappal jelentkezik, és kicsit az óvodai beszoktatás ritmusához hasonlítható. Néhány hét/hónap után realizálódik ugyanis a gyermekben, hogy ez az állapot most már így marad. Megértően és türelmesen kell ilyenkor a gyermekek felé fordulni.

Mire figyeljünk?

• Nem szerencsés egy gyermeknek megadni azt a hatalmat, hogy ő döntse el, kivel éljen együtt a szülő! A gyerek idővel kirepül a családi fészekből, és a szülő egyedül marad. Elkerülhetetlen az a helyzet, hogy akarva akaratlanul számon legyen kérve a döntésért. Miatta marad idős korára egyedül a szülő!?
• Ugyanakkor a gyermek nem egy cipelhető csomag, amit egyik kapcsolatból a másikba lehet citálni. Komoly feladata a szülőnek eldönteni, ki az, akinek bemutatható a gyermek, és ki az, akivel közös életet alakítanának ki.
• Nem reális elvárás a gyermek irányába, hogy feltétel nélkül szeresse az új párt. Még csak jópofát sem kell vágnia hozzá! Csak az várható el tőle, hogy elfogadja, mint a szülő új partnerét.
• Nem szabad hagyni, hogy a gyermek apának vagy anyának nevezze a szülő új párját!
• A gyermekkel kapcsolatos nevelési feladatok mindig a vér szerinti szülőt terhelik. Az új partner és a gyermek kapcsolatát komolyan megterheli a nevelő szerep. Arról nem is beszélve, hogy a gyermek számára nem hiteles.
• Egy gyermek a nevelőszülőhöz is kötődik! Ha 10 év után véget ér a kapcsolat, ugyanúgy kommunikálni kell a gyermek felé és lehetőség szerint fokozatosan lezárni, meghagyva a lehetőséget, hogy tarthassa a kapcsolatot a volt partnerrel.

Végezetül pedig, ha a nevelőszülőnek van tekintélye, hallgatni is fog rá a gyerek. Az új partner feladata, hogy támogassa a szülőt a nevelési kérdésekben úgy, hogy ő maga nem kap irányító szerepet. Erre egy példa: „Anyád dönti el és mondja meg, hányra gyere haza, de jó lenne, ha 9-re itthon lennél”