Az óvodás kor elérése nagyon fontos állomás a gyermek életében, hiszen ezzel bekerül a közoktatási rendszerbe, melynek részese lesz általában 18 éves koráig. 
Az óvoda a közoktatási rendszer szakmailag önálló nevelési intézménye, a családi nevelés kiegészítője, a gyermek harmadik életévétől az iskolába lépésig. Az óvoda funkciói: óvó-védő, szociális, nevelő-személyiségfejlesztő funkció. Az óvodai nevelés célja az, hogy az óvodások sokoldalú, harmonikus fejlődését, a gyermeki személyiség kibontakoztatását elősegítse, az életkori és egyéni sajátosságok és az eltérő fejlődési ütem figyelembevételével (ideértve a különleges gondozást igénylő gyermek ellátását is).

Milyen alapelvek vezérlik az óvodát?

Elsősorban a gyermeki személyiség tisztelete, elfogadása, a kicsi szeretete és megbecsülése. Az óvodai nevelés, mely kifejezetten sajátos, lehetővé teszi és segíti a gyermek személyiségfejlődését, a gyermek egyéni képességeinek kibontakoztatását. Az óvodának gondoskodnia kell arról, hogy érzelmi biztonságot nyújtó derűs, szeretetteljes légkört teremtsen. Úgy kell megteremtenie a feltételeket, hogy azok a testi, a szociális és az értelmi képességek egyéni és életkor-specifikus mivoltát tekintetbe vegyék. Az óvoda arra való, hogy gyermeki közösségben sokszínű, az életkornak és fejlettségnek megfelelő tevékenységet végezzenek a gyerekek, különös tekintettel a mással nem helyettesíthető játékra. S e játéktevékenység közben azért az életkornak megfelelő műveltségtartalmakat is  közvetít.

A közoktatási rendszerben természetesen az óvoda az, mely a családi neveléssel együtt, azt kiegészítve szolgálja a gyermek fejlődését. Ennek alapvető feltétele a családdal való szoros együttműködés. Az együttműködés formái igen változatosak. Közéjük tartozik a személyes kapcsolat, a különböző rendezvények. Az óvoda kapcsolatrendszerébe tartoznak a küldő, majd a fogadó intézmények, azaz a bölcsőde, nevelőotthon), az óvodai élet alatt a pedagógiai szakszolgálat intézményei, közművelődési intézmények és az iskola. Az az optimális, ha e téren az óvoda nyitott és kezdeményező. Ebben különben a szülőknek is nagy szerepe van.

Tanítson vagy játszani engedjen?

Sok vita van arról, hogy feltétlenül „miniiskolának” kell-e lennie az óvodának? Akik az „igen” mellett érvelnek, azt veszik tekintetbe, hogy a teljesítménykényszer hamar elkezdődik (ez, sajnos, igaz) jobb arra időben felkészíteni a gyereket, hogy ne legyen törés az iskolába kerülés. Mások azonban tiltakoznak ez ellen, mondván, ennek a korosztálynak a játék a lételeme… Az igazság talán valahol középen van, ezért az óvodában a tanulás folyamatos, jelentős részben utánzásos, spontán tevékenység, amely nem szűkül le az ismeretszerzésre, az egész óvodai nap folyamán adódó helyzetekben, természetes és szimulált környezetben, kirándulásokon, az óvodapedagógus által kezdeményezett foglalkozásokon és időkeretekben valósul meg. Ennek a fajta tanulásnak feltétele a gyermek cselekvő aktivitása, a közvetlen, sok érzékszervét foglalkoztató tapasztalás lehetőségének biztosítása. Az óvodában eltöltött szinte egész nap alkalmas a hasznos szokások észrevétlen kialakítására, a spontán játékos tapasztalatszerzésre, a gyermeki érdeklődésre, természetes kíváncsiságra  épülő ismeretszerzésre.
Az első három életévnek kulcsfontosságú szerepe van. 
Ebben az életkorban rögzülnek be olyan automatizmusok, amelyek az egész későbbi életét alapvetően meghatározzák. Olyan alapvető funkciók szilárdulnak meg, mint a mozgás és a beszéd.

Állandóan izegnek-mozognak

Indexkép: www.flickr.com