Canossa járás (Cikkíró pályázatra beküldött írás)

Friss anyukaként azt se tudtam mihez kezdjek, mikor megláttam a pubertás korú gyerekek arcbőrét meghazudtolóan pöttyös gyermekem arcát. Bár Áron az első gyermekem, ettől függetlenül nem vagyok egy parázós anyuka, így első körben gondoltam megfigyelem mi lesz ebből. Ha elkezd nőni a bajsza, akkor valószínűleg hamar elértük a tinédzser kort. Ha eltűnnek a pöttyök, akkor úgysics tennivaló vele, ha maradnak, meglátjuk, úgyis hamarosan menni kell a dokihoz egészséges rendelésre, majd ott rákérdezek. Eljött a másnap. Hát az álla még nem pelyhedzett, és a pöttyök sem tűntek el. Nem változtak. Hát ha holnap is így marad, akkor mégiscsak meg kell mutatnom egy dokinak. Szerencsémre összefutottam vele séta közben. Pár pillantást vetett pöttyös-labdához hasonló képű magzatomra, majd utasított, hogy ne csináljak semmit. De tényleg semmit. Legfőképp ne borogassam, ecseteljem kamillával. Jó. Ez a legegyszerűbb. A következő pár napban sem javult a helyzet és eljött az egészséges rendelés napja, ahol a gyerekorvos inkább attól esett pánikba, hogy sárga a gyermekem bőre, nem attól, hogy tiszta piros pötty, pedig nem is ettem Túró Rudit, azt a bizonyost. El is kellett még azon melegében rohannunk a Gyermekkórházba, ahol vért vettek, majd ennek eredménye alapján 10 napra eltiltott a szoptatástól.  Ki hallott még ilyet? A mai világban pont azt szajkózza minden és mindenki, hogy nincs annál fontosabb, hogy szoptass! És akkor most 6 hetesen hagyjam abba? Mi lesz a gyermekemmel? Mit fog enni? Tápszeres baba lesz? És mégis a pöttyök mitől vannak?? Ezernyi kérdés kavargott a fejemben, de nem estem kétségbe. Még azon melegében körbetelefonáltam az összes kisbabás barátom, ismerősöm, náluk volt e hasonló és mit tettek. A tanácsokat összegyűjtöttem, majd magamban meg hánytam-vettettem a dolgot és bekéredzkedtem a gyerekklinikára egy doktornőhöz, aki már másnak is segített hasonló esetben. Még 3 napot kellett várnom a vizsgálatig, addig természetesen szoptattam tovább a gyerekem. A pöttyök pedig csak nem múltak.

 És a gyerekklinikán robbant a bomba egy gyönyörű májusi reggelen. Fiam ugyan sárga, de nincs semmi egyéb teendő ezzel, mert kinövi, mire 3 hónapos lesz. Viszont az arcán a pöttyök... hát igen... magyarázkodhattam miatta. Vaknak néztek, hogy eddig nem tettem vele semmit, pedig hát tényleg még a vak is látja milyen csúnya ekcémás a gyermek bőre. Kaptam rá kenőcsöt és egy diagnózist: tejallergia!

Na és ezzel most mit kezdjek? Azt persze senki nem mondta, sőt azt se, hogy ne egyek semmilyen tejterméket. Még egy hét telt el, mire a kenőcstől még sárgább, de már gyönyörű, bársonyos bőrű csecsemőm lett.  Viszont elfogyott a krém, kellett újabb recept. Az orvos ekkor közölte, hogy jobb, ha semmilyen tejterméket nem fogyasztok, akkor elmúlik az ekcéma. Hogy meddig? Hát amíg szoptatok. Na itt jön a neheze. Sajnos nem minden termékre van feltüntetve, mit tartalmaz és a legtöbb élelmiszer valamilyen tejszármazékot tartalmaz. Lassan, de biztosan beszűkült a táplálkozásom, ami jót tett a kilóimnak, de a lelkemnek egyre kevésbé, ahogy haladtunk az időben előre.

Eltelt 8 hónap. Fiam már egész szépen evett minden mást is, amit a hozzá hasonló 10 hónapos babák is esznek, kivéve, persze, amiben tejtermék van. Viszont mi lesz vele, ha ez így marad? Biztos ez a tejérzékenység? Sokszor akkor is kiütéses lesz, mikor semmi olyat nem eszem, ami gondot okozhatna. Újra ezernyi kérdés kavargott bennem. Mire elvittem őt egy magánklinikára egy gasztroenterológushoz. Ugyan vizsgálja már meg valaki, mert anno is csak ránézésre sütötték rá a tejallergiát. Persze azért ezt néhány dolog és tapasztalat alátámasztotta később. Ami az utóbbi két hónapban azért el kezdett inogni. Elbizonytalanodtam, és mint mindig most is a megérzéseimre hagyatkoztam. Kaptunk időpontot, sok pénzzel a zsebünkbe nekivágtunk.

 A következő bomba itt robbant!
"Anyuka! Egy tejallergiás gyerek nem így néz ki. Az Ön gyereke, szép, egészséges és értelmes. Jól néz ki!2 - itt valószínűleg kisfiam gömbölyded alakjára tett célzást- ’ami nem baj ebben a korban.’
"Akkor most mit csináljak, doktor úr? Most feleslegesen tartottam a tejmentes diétát?"
Kissé elkeseredtem, de örültem is, mert mégiscsak van Isten és nincs baja a fiamnak. Nem fogják a gyerekek kiközösíteni a bölcsiből, nem fogják csúfolni az oviban, hogy milyen pöttyös. És persze könnyebb és nem utolsó sorban olcsóbb is az élet, ha az ember gyereke egészséges. De persze a pöttyök még megvannak.

Jelen pillanatban terhelnem kell. Feldolgozott Tejterméket kell „ennie”, ami azt jelenti, hogy én fogyasztok tejtermékeket,  ő nem, mivel még szopizik. Ha nincs változás, akkor folytathatjuk utunkat a pöttyökkel a bőrgyógyászaton, ha rosszabbodik a helyzet, akkor mégiscsak van tejallergiája a fiamnak. Ha az utóbbi eshetőség áll fent, akkor kezdhetjük elölről a tejmentes diétát, majd két hónap múlva újra terhelhető. Valamikor csak kinövi.
Úgy látszik mindig fizetnem, kell ha szeretném, hogy foglalkozzanak velünk és érdemi információt kapjak a helyzetről. Évek óta nem változik a helyzet sőt rosszabb lesz. Már annyi helyen jártam, annyi orvos véleményét kikértem, hogy lassan diplomát szerezhetnék a gasztroenterológia ezen ágából. Viszont megoldás még mindig nincs. Én pedig szakértek. Akinek hasonló problémája van, annak próbálok segíteni, hogy ne kelljen végigjárnia azt az utat, amit nekünk. Nem jó az senkinek, se az anyának, se a gyereknek.

Időt és pénzt nem kímélve hamarosan remélem pont kerül a történet végére. És a pöttyök eltűnnek csak az a pont marad a mondat végén.