Az örökké lázadó másodszülött és az elbűvölő legkisebb - tényleg számít, hányadikként születünk a családba?

A második gyerek

A második gyerek általában már nyugodtabb közegbe érkezik, mint az elsőszülött. A szülők tapasztaltabbak, több rutinjuk van, nem izgulnak annyira egy kis hasfájás miatt, mint az elsőszülöttek esetében. Ugyanakkor a másodszülöttek már egy összeszokott csapatba érkeznek, ahol ki kell vívniuk a maguk helyét. Már van a családban egy szép, okos nagytesó, akihez képest neki mások az igényei és a képességei is. Viszont a másodszülött óriási előnye, hogy a nagyobbik már cipeli a szülők összes elvárását, így ő, a kisebb gondtalanabb és szabadabb lehet, nem nyomják annyira a szülői elvárások.

A másodszülöttre a legnagyobb hatással az elsőszülött van: ő a szerepmodell, aki okosabb, nagyobb, ügyesebb, így nem könnyű túlszárnyalni, ezért a második gyerek inkább más irányt szab magának. A hangsúly a „más”-on van. A lényeg, hogy eltérő legyen a nagytesótól, szembemenjen vele. Ha az elsőszülött okos, szorgalmas, a második gyerek mindent el fog követni, hogy a humorával, a bohóckodásával tűnjön ki. Ha az elsőszülött gyakran lázad a szülői tekintély ellen, nagy valószínűséggel a kistesó lesz a szolgálatkész mintagyerek. Éppen emiatt nem tudunk igazán általánosítani azzal kapcsolatban, hogy milyen a második gyerek. De egy biztos: nagyon más lesz, mint a nővére vagy a bátyja.
 

A lázadó másodszülött

Egy dolgot mégis el tudunk mondani a másodszülöttekről:  gyakrabban válnak inkább lázadóvá, mint szolgálatkész, engedelmes gyerekké. A másodszülött lesz az, aki kicsi, „aki még erre sem képes”, „akivel csak a baj van”. Sajnos gyakran válik bűnbakká, őt hibáztatják a család minden gondjáért, bajáért, és lássuk be, ezzel gyakran igen jó szolgálatot is tesz a családnak, hiszen a viselkedése mögé el lehet rejteni a család igazi gondjait. Amíg a kicsivel pörlekednek, nem kell azzal foglalkozni, hogy amúgy apa és anya már rég nem szeretik egymást. Emiatt aztán a másodszülöttek kamaszkorban valóban hajlamosak lesznek olyanokat művelni, amit egy elsőszülött soha nem tett volna: drogozni, csavarogni, nem tanulni, olyanokkal barátkozni, akiktől a szülőknek égnek áll a haja.

Mivel a családban nem feltétlenül érzi jól magát, ezért a családon kívül keres, és talál is jó kapcsolatokat. Több barátja van, mint az elsőszülöttnek, hűséges hozzájuk, és remekül kijön velük. Remek diplomáciai érzéke van, igazi békéltető, mert képes a problémákat több nézőpontból is látni.
 

A középső gyerek

Általában a középső gyerekre jut a legkevesebb figyelem, mert ő nem is az első, de nem is a legkisebb. Éppen ezért mindent elkövet, hogy egy kis figyelemhez jusson. Szeret szerepelni, produkálni magát, bohóckodik, vagy éppen hisztizik. A kutatások azt mutatják, hogy a középső gyerekek a legtitkolózóbbak mind közül. Mivel nehezebb figyelmet kicsikarnia, így idővel zárkózottabbá válhat, mint a testvérei. Rendszerint csak keveseknek szavaz bizalmat. A középső gyerekek kérnek a legritkábban segítséget, mert félnek kiadni magukat. Ugyanakkor a középsők számítanak a legmonogámabb házastársaknak, ami nem meglepő, hiszen egész életükben azt érezték, nem illenek igazán a családba, ezért amikor családot alapítanak, különösen motiváltak abban, hogy jól működjön a házasságuk.

(Kapcsolódó cikkünk: "KÖZÉPSŐ GYEREK" Szindróma)
 

Így bánj szülőként a másodszülöttel és a középsővel!

Nagyon fontos, hogy ne hasonlítgasd a másodszülöttet a nagyobb testvéréhez, mert nagyon fájó lehet neki azt hallgatni, hogy „nézd meg, a bátyód milyen szépen felöltözik, te meg még a zoknidat sem tudod felhúzni!”. Ezekben az összehasonlításokban ő rendre alul fog maradni, ami nem a fejlődésre, hanem a rivalizálásra fogja motiválni. Fontos, hogy szülőként elismerjük a kisebb és középső gyerekünk sikereit is! Persze, már a másodiknál nem akkora kaland, hogy lábra állt, vagy először megy iskolába. Mi ezt már átéltük a nagyobbikkal. De a kicsinek ez az első tapasztalata, és amíg a nagytesónak ezért járt a taps meg a tűzijáték, a kisebbnek csak megveregetjük a vállát, és továbblépünk.

Sokat tehetünk a kisebb gyerekért úgy is, hogy vele is töltünk időt kettesben, amikor csak rá figyelünk, és olyan dologgal foglalkozunk, ami neki fontos. Ilyenkor ő is értékesnek, megbecsültnek érzi magát, az önbecsülését és az intimitásra való képességét növeljük. Figyeljünk arra is, hogy a kicsik is kapjanak új ruhákat, játékokat, és ne mindig csak a nagyobbtól megörökölt cuccaik legyenek! És ami nagyon fontos: készüljön róluk is legalább annyi kép, mint a nagytesóról!
 

Amikor megszületik a legkisebb

A legkisebb gyerek születésekor a szülők már nagyon lazák: nem törekednek arra, hogy mindent tökéletesen csináljanak, és nem esnek kétségbe egy kis hisztitől. Sokkal gyakorlottabbak, magabiztosabbak, mint a nagyobbak esetében voltak. Gyakran már engedékenyebbek is, nem tartják olyan szigorúan a rendet, a legkisebbnek sokkal több mindent szabad, mint a nagyobbaknak lehetett az ő korukban. A kicsik ki is használják ezt a lazaságot, és ahol lehet, kihúzzák magukat a feladatok alól. Így aztán a legkisebbnek gyakran nincs is kötelező feladata, hiszen ő még kicsi, és úgyis csak elrontaná a dolgokat. Gyakori, hogy a legkisebb elveszi vagy tönkreteszi a nagyok dolgait, mindezt persze úgy, hogy a szülők ne lássák meg. A szülők gyakran már csak a kicsik visítását hallják, amikor a nagyobb odacsap nekik, mire ők árulkodva szaladnak a szülőhöz, aki megbünteti a nagyot azzal a felkiáltással, hogy „te vagy a nagyobb, engedj neki, hiszen több eszed van!”. Ezzel a szülő már el is vetette a testvérviszály magjait.
 

Az elbűvölő legkisebb

Mivel a kicsi a legtöbb esetben elnyomva érzi magát, óhatatlanul azzal a belső késztetéssel nő fel, hogy egyszer majd megmutatja a testvéreinek, hogy ő is viszi valamire. Addig is ötletes trükkökkel szereli le a nagyobbakat: árulkodik, bohóckodik, manipulál. A legifjabbak a családban tipikusan a társaság mókamesterei és elbűvölő manipulátorok. Emellett szívélyesek, gondtalanok, és néha kissé szórakozottak. Ők azok, akik felemás zokniban és félregombolt ingben jelennek meg a tanévnyitón. A legkisebb tehát gyakran gondtalan, eleven, igazi társasági lény, aki minden bohóckodása ellenére meglehetősen népszerű. Ugyanakkor cipelik azt a terhet is, hogy mivel ők a legkisebbek, senki nem veszi őket komolyan, és fájón tudatában vannak annak, hogy ők a legkisebbek, leggyengébbek és legkevésbé felkészültek arra, hogy megállják a helyüket. Erre az érzésre gyakran ráerősítenek a nagyobb testvérek és szülők is, akik kinevetik, vagy éppen számon kérik rajtuk az ügyetlenségüket. Így aztán a legkisebb gyerekben hamar kialakul, hogy „majd én megmutatom nekik”. És tényleg képesek elképesztő kitartással dolgozni azon, hogy túlszárnyalják a nagyobbakat. Ennek a hátulütője azonban, hogy gyakran felnőttként is versengők maradnak, és nehezen küzdenek meg a kudarccal.
 

Tanácsok szülőknek a legkisebbekhez

Mivel a legkisebbet sok bántás érheti a nagyobb testvérek részéről, egy testvérviszály esetén érdemes a kicsit is meghallgatni, és a gyerekekkel közösen megtalálni a megoldást a konfliktusra.

Bízzunk a kicsire is olyan feladatokat, amelyek a korának megfelelőek, hiszen ezáltal fejlődhet, önállóságra szoktathatjuk őt, és erősödhet az önbizalma is. Ha folyton kimentjük egy-egy feladat alól, vagy megcsináljuk helyette a munkát, akkor önállótlanná tesszük, és mindez rontja az önképét, önbecsülését is.

Természetesen a fentiek általánosítások, és a testvérsorrend hatásai mellett számos tényező hat a személyiségfejlődésünkre. Mégis azt gondolom, hogy nem árt tudni, hogy hol állunk a születési rangsorban, és mi ennek a következménye a mindennapi életünkben. Szülőként pedig érdemes tisztában lenni azzal, hogy mi fáj a kicsinek, mi bántja a középsőt, és mitől szorong a legnagyobb, mert csak így tudjuk enyhíteni a félelmeiket.

Olvasd el ezt is: Megbízható elsőszülöttek és maximalista egykék

Fotó: john lewis / FREEIMAGES