"Nem kell játék, se új ruha, csak a mosolygós anyukánk!" - A nők munkába állása nagy sebeket ejt a gyerekek érzelmi világán
"Gyere Anya, dobjunk be pénzt a beteg gyerekeknek!" - húz Fanni a daganatos betegségekkel küzdő gyerekek megsegítésére felállított adománygyűjtőláda felé.
"Én ennek a kislánynak küldöm a pénzt! Ugye meg fog gyógyulni?" - néz rám Fanni reménykedve.
Annyira büszke vagyok rá! Öt és fél évesen több együttérzésről és társadalmi felelősségvállalásról tesz tanúbizonyságot, mint sok felnőtt. Rendszeresen szól, hogy dobjunk be pénzt a beteg vagy rászoruló gyerekeknek és nem feledkezik meg a menhelyek támogatásáról sem.
Természetesen nem magától lett ilyen érzékeny, a példát tőlünk látta. Számomra nagyon fontos mások segítése, így szívemen viseltem, hogy Fanninak is megtanítsam a jótékonykodást.
Ezért is volt olyan fontos számomra, hogy ameddig csak lehet, otthoni környezetben nevelődjön. Az együtt töltött három és fél év alatt próbáltam neki minél többet átadni a világszemléletemből. Az első néhány év ugyanis meghatározó egy gyerek életében. Amit akkor megtapasztal, egy éltre beleég.
Sok társadalomban idejekorán, néhány hónaposan elválasztják a gyereket a családjától. Az ottani nők nem is lázadnak ellene, természetesnek fogadják el, hogy a gyermeküket 2-3 hónaposan idegen kezekbe adják. A magyar nyelv azonban szépen visszaadja az első év lényegét. Az egy év alatti gyermek csecsemő, akinek az anyja keblén (vagy legalábbis a karjában) a helye.
A mai társadalom nem kedvez a gyermekeknek. Sok édesanya, bár szeretne otthon maradni, kénytelen munkába állni és a gyerekét bölcsődébe adni.
Nemrég olvastam Popper Péter egy érdekes írását az érzelmileg kiéheztetett gyerekekről. A nők munkába állása hatalmas sebeket ejt a felnövekvő generáció érzelmi világán. A gyerekek ugyanis azzal védekeznek az érzelmi elhanyagoltság ellen, hogy maguk is elhidegülnek. Ha nem vágyódsz a szeretet és gondoskodás után, nem fáj annyira a hiánya.
A cikket olvasva megértettem a minket körülvevő világot. Megértettem miért van olyan sok érzéketlen ember, miért van annyi válás és miért jelent problémát az idősek gondozása.
Sokan érzelmi elhanyagoltságban nőnek fel. A szülők éjjel-nappal dolgoznak, estére pedig annyira fáradtak, hogy nem marad energiájuk szeretni a gyerekeiket. Az érzelmi űrt tárgyakkal próbálják kitölteni.
Ez azonban hiábavaló próbálkozás. A szeretetet és gondoskodást semmi sem pótolhatja. Egy ismerősöm gyerekei sírva könyörögnek az anyjuknak, hogy ne menjen vissza dolgozni. Azt mondják, nem kell nekik se új játék se új ruha, csak a kiegyensúlyozott, mosolygós anyukájuk. Korábban ugyanis már megtapasztalták milyen, ha anya dolgozik: mindig fáradt és ingerült volt velük.
Azt mondják a sors az egyik kezével ad, a másikkal elvesz. Azon gondolkozom, milyen igaz ez a társadalmunkra! A gyerekek többsége kényelemben, csodálatos játékokkal és csodakütyükkel elhalmozva nő fel. Cserébe viszont nagy árat fizetnek. A munkahelye által kizsigerelt anyát és apát kapnak a nap végén, aki a statisztika szerint átlagosan 7 perc figyelmet tud szentelni a gyerekének.
7 perc törődés és odafigyelés. Azt hiszem, ez a szám magáért beszél.
Forrás: Lányomnak az életről
Fotó: abeer_almshrafi / pixabax
Kérjük, támogasd munkánkat!
Ha szeretsz minket olvasni, ha csaltunk már mosolyt az arcodra, ha segített már neked valamelyik szakértõnk, vagy ha egyszerûen Te is fontosnak tartod, amit csinálunk, kérjük, támogasd munkánkat!
Banki átutalással:
Magnet Bank 16200106-11697987
Kedvezményezett: Családi Háló Közhasznú Alapítvány
Közlemény: Média támogatás
Vagy bankkártyás fizetés Simplepay-el az alábbi gombra kattintva:
Közösségi hozzászólások: