Eldobható társadalomban élünk...

Gyerekkoromban még nem volt így. Nekem eszembe se jutott, hogy nem akarok betegen pár napot otthon maradni, mert akkor mire visszamegyek a suliba a barátnőm már rám se fog nézni. Amikor ezt hallottam ismerős kislányoktól kicsit kétkedtem. Hiszen mi történhet pár nap alatt, ami miatt egy barátság kiüresedik?

Aztán a sors úgy hozta, hogy saját bőrünkön kellett megtapasztalnunk, hogy egy barátság valóban egyik pillanatról a másikra eldobható, lecserélhető. Néhány hete még azt mondta Fanninak a kis barátnője, hogy a világon mindenkinél jobban szereti és elválaszthatatlan barátok voltak. Az óvó nénink is azt mondta, reméli, hogy ez a barátság az ovi után is megmarad, mivel ritka az ilyen szoros szövetség ebben a korban. Én is azt terveztem, hogy megőrizzük ezt a szép barátságot.

Aztán egy pénteken arra mentünk be, hogy Fanni barátnője összenőtt egy kisfiúval. Azóta szinte rá sem néz Fannira, ma reggel a köszönését sem fogadta. 
Fanni szíve meghasadt. Ő tényleg komolyan vette ezt a barátságot. Amikor otthon szívettépően zokogott, vele zokogtam én is.

A legnehezebb, hogy ezúttal nem tudom elmagyarázni neki miért történt mindez. Mivel én sem értem. Elképzelni sem tudom mi történt abban a fél órában, amivel később értünk be azon a pénteken. Hiszen csütörtökön még örök barátok voltak.

Az ismerős kislányok szavait viszont már értem. Értem miért nem akarnak kimaradni a barátságból egy percre sem. A mai világban úgy látszik röpke fél óra is elég ahhoz, hogy egy barátság csúfos véget érjen.

Forrás: Lányomnak az életről
Kép: MariangelaCastro / Pixabay