Amikor anya a hisztis...

A gyerekvállalás előtt sokat tervezgetted, hogy milyen szülő leszel? 

Határozott elveid vannak a gyereknevelést illetően, például, hogy soha nem fogsz nyilvános helyen üvölteni a gyerekekkel, vagy például soha nem fogsz ráütni a kezére?

Az élet néha másképp hozza. Sokszor előfordul, hogy a drága kis csöppségek akaratos kishercegekké vagy kishercegnőkké változnak, akik bizony próbára teszik minden szülő türelmét. Ha ehhez még egyéb problémák, mint a munkahelyi gondok, párkapcsolati nézeteltérések vagy anyagi hullámvölgyek társulnak, akkor anya kiborulása rövidesen garantált.

Szabad ilyet tenni szülőként? Jogos, ha kiborulsz?

Teljesen jogos!

Ma már teljesen másképp élnek a családok, mint egy generációval ezelőtt. Sok családnak napjainkban szinte semmi segítsége nincs. A nagyszülők vagy dolgoznak, vagy távol élnek. A testvérek, unokatestvérek hasonló harcokat vívnak, így nem igazán van energiájuk besegíteni.

Marad szinte minden az anyukára. Apuka többnyire estig dolgozik, így anyának kell zsonglőrködnie az idővel, a feladatokkal, az elvárásokkal, a gyerekneveléssel kapcsolatos feladatok között. Ha nincs segítség, akkor előbb-utóbb kimerülés, kiborulás, hiszti és türelmetlenség lesz a vége.

Szülőként a legrosszabb megélni, hogy ennek a kiborulásnak általában a gyerekek az elszenvedői. Nem azért, mert csak rájuk haragszol, hanem inkább azért, mert az ő hisztijük az utolsó csepp a pohárban.
 

Mit tegyél, ha megtörtént a legrosszabb és a gyerek előtt hisztiztél?

A legrosszabb, hogy miután kiadtad a dühödet még csak nem is érezheted jobban magad.

Sőt!

A legtöbbször hatalmas bűntudattal és csalódással nézel szembe, mert tudatosul benned, hogy megdőltek a gyereknevelési elveid.

Vannak tippek, amelyeket érdemes megfogadni, hogy kisebb legyen a kiborulás utáni bűntudat:
 

1.Törekedj arra, hogy mindenki lehiggadjon, mielőtt elkezded nevelni a gyereket!

Piszkálja a konnektort? Kiszaladt az úttestre?

Ha elkapod és elhárítod a bajt, akkor teljesen felesleges egyből kiabálni a gyerekkel, hogy mit képzel, miért csinálta ezt. Ő is meg lesz ijedve és nem fog felfogni semmit abból, amit üvöltesz neki.

Hárítsd el a veszélyt, nyugodjatok meg, és akkor jöhet a beszélgetés. Akkor mondd el neki, amit szeretnél, hívd fel a veszélyekre a figyelmét, vagy pedig mondd el, hogy milyen következményekkel kell szembenéznie.

Ha nagyon dühös vagy, akkor nyugtasd meg magadat is. Ha azt veszed észre, hogy közel állsz ahhoz a bizonyos robbanáshoz, akkor vegyél erőt magadon, menj ki a fürdőszobába, és mosd meg az arcod hideg vízzel. Vegyél néhány mély lélegzetet, és miután kicsit megnyugodtál, menj vissza és mondd el a gyermeknek, hogy miért voltál dühös, miért borultál ki.
 

2. Keress rá lehetőséget, hogy kibeszéld magad!

A feszültség csak gyűlik, ha nem adod ki magadból, akkor egyszer biztosan robbanni fog. Hogy mi váltja ki ezt a robbanást, nem lehet előre tudni.

Előzd meg a dühkitörést és keress rá alkalmat, hogy kibeszéld, kipanaszkodhasd magad. Találj valakit, aki meghallgat, aki nem ítél el, csak figyel rád. Nem biztos, hogy a párod a legjobb erre a szerepre, mert ő nem pártatlan. Egy másik anyuka, aki hasonló gondokkal küzd, már jobb választás lehet. Időközönként üljetek össze, és beszéljétek ki magatokból a feszültséget.
 

3. Tudj bocsánatot kérni!

Hogyan várod el a gyermekedtől, hogy kérjen bocsánatot a testvérétől vagy tőled, ha ő soha nem lát téged bocsánatot kérni?

Ne gondold, hogy a bocsánatkéréssel csökken a tekintélyed. Sőt! Ha a gyermek azt látja, hogy be tudod látni a hibádat, bocsánatot tudsz kérni, akkor neki is természetes lesz ez a reakció. Ő abból tanul, ahogy te viselkedsz. Te mutatsz példát a számára.

Ha kiborultál és olyat mondtál a gyerekednek, amit megbántál, akkor őszintén mondd meg ezt neki. Vállald fel, hogy hibáztál, kérj érte bocsánatot, mondd el neki, hogy megbántad, hogy így szóltál hozzá. Meg fogsz lepődni, hogy milyen jó érzés lesz, amikor a gyermeked megölel és érezteti veled, hogy nem haragszik.

Kép forrása: Andrea Piacquadio fotója a Pexels oldaláról