Napközi: a nevelés legszélesebb területe, vagy gyermekmegőrző?
A napközi 2013 óta kötelező - ilyen is lehetne
2013 szeptemberében vezették be Magyarországon a délután négyig tartó iskolai foglalkoztatás kötelezettségét, amihez még egy óra foglalkoztatás nélküli felügyelet társul, ha a szülő erre igényt tart. A kötelező foglalkoztatás alól a szülő jó okkal felmentést kérhet az intézményvezetőtől egyesületi sporttevékenység, zeneiskolai tevékenység, speciális iskolán kívüli fejlesztés vagy hasonló jellegű, jól megindokolt elfoglaltságok miatt, a napközi ezek híján kötelező.
A köznevelési törvény hátterében a jogalkotó szándéka az esélyegyenlőség kialakítása és megtartása volt, abban a meggyőződésben, hogy a napközi csodálatos és széleskörű pedagógiai színtér lehet arra, hogy olyan tevékenységi formáknak adjon lehetőséget, amelyek nem kimondottan tantárgyi jellegűek. A kevésbé kötött, rugalmasabb keretű délutáni elfoglaltság alkalmas a közösség megerősítésére, az egészséges életmódra nevelésre, kommunikációs stratégiák tanulására, önismeretre, sportra, művészeti nevelésre, és még számtalan olyan tevékenységre, melyet közösségben lehet végezni.
A gyermeki közösségek kialakítása, működtetése rendkívül fontos azok között a kihívások között, melyben ma egy gyermek az iskolai életét éli. A közösség lehet óriási megtartó erő, ellenkező esetben viszont a napközi rugalmas kerete félelmet kelthet a félénkebb gyerekekben. Az iskolai bántalmazás, vagy a közösségi felületek használata érzékeny területe a gyermeki létnek, ezeknek felismerése, kezelése olyan fontos terület, melynek segítésére jó háttér lehetne a napközi.
Az egész napos iskola hatása lehet a gyermekek közötti esetleges hátrányok megszüntetése, és hosszú távon a tanulók megtartása a tanulási színtéren. Ennek a szép tervnek a megvalósulásához szükséges lenne, hogy az egész iskolai nap egyetlen egységet alkosson, a tanóra és a délutáni tevékenység egymásra épüljön, egy irányba tartson, egységes célja legyen – hogy a gyermek az itt szerzett munícióval később megtalálja helyét a világban.
A valóságban azonban így telik
A valóság azonban inkább jellemzően az, hogy a napközi a délelőtti tevékenység alárendeltje és kiszolgálója. Nem azokat a tevékenységeket szervezik meg a napköziben, amelyekre lényegénél fogva alkalmas lenne, hanem tranzitként működik a különböző szakkörökre járó gyermekek őrzésére és irányítására. A napközi nem vált önálló tevékenységi formává, hanem alárendelt szerepből kiegészítő, megerősítő funkciókat tölt be, kiszolgálja a tanrendet. Kevés jó ajánlás és terv létezik ennek az időnek a hasznos eltöltéséhez, pedig a délutáni foglalkozás ennél többre hivatott is lehetne.
A napközis nevelés nem külön szak az egyetemen, pedig széleskörű ismeretet, kreativitást igényel a nevelőtől egy sajátos, kevésbé szabályozott színtéren, ami a pedagógus számára inkább nehezítő tényező. A napközis tanár gyakran alárendelt szerepbe kerül a délelőtti tanítóval-tanárral szemben, és az érdemi, közös, együttes tervezés helyett formai kapcsolatban vannak, a délutáni nevelő „elkéri” a tanmenetet, vagy egymástól függetlenül tervezik meg a napok tartalmát. Gyakran előfordul az is, hogy a napközi egyetlen valódi tartalmi eleme a házi feladat elkészítése.
Az iskolák többsége sokoldalú programlehetőséget kínál délutánra, de ezeknek a foglalkozásoknak a nagy része önköltséges. Így az esélyegyenlőség megteremtése helyett pont az a helyzet áll elő, amit az egész napos iskola gondolata el akart kerülni:
a tehetősebb szülők gyermekei nívós sportfoglalkozásokon és művészeti képzéseken vesznek részt, míg a kevésbé tehetős családok gyermekei napi tíz-tizenkét órát töltenek el ugyanabban a tanteremben, és érzelmi életük ahelyett, hogy gazdagodna, soha nem tapasztalt mélységbe bukik.
A mindennapos testnevelés bevezetése a gyakorlatban sok nehézségbe ütközött. A tanórai elmaradásokat, tanulmányi versenyekre való felkészítést, felzárkóztatásokat gyakran a testnevelés óra rovására szervezik meg, így gyakran a heti öt foglalkozásból kettő-három órát tart meg valójában az iskola. A jó elképzelés megvalósításának szintén lehetne színtere a napközi. A délutáni sportolás lehetősége viszont sajnos kevés iskolában valósul meg, hiszen többnyire bérbe adják a tornatermet, és az új műfüves kültéri pályát csak tönkretenné a barbár helyi gyermekinvázió. Délutánonként a tornatermi eszközök is bezárva pihennek a szertárban…
A napközi jelenleg a kiaknázatlan eszközök és lehetőségek tárháza
Bár minden lehetősége megvan, hogy a tárgyi tudás mellett élhető eszközöket is adjon a gyerekek kezébe, melyeket csak közösségben tudnak megkapni, valahogy mégsem teszi. Számtalan jó kezdeményezés létezik – mint például a színházi nevelés, a drámapedagógia, a természetsarok kialakítása, a tudáskínáló szövegek rajzos jegyzetelésének tanítása, kézművesség, és még sok egyéb közösségi tevékenység –, a napközi mégis sokszor egy fárasztó, időkitöltő nyűg marad mind a gyermek, mind az iskola számára.
A pedagógiai kultúra mostohagyermeke a napközi? Változnia kell a pedagógiai kultúrának? Induljon külön szak az egyetemen? Nincs egy olyan terep, mely a gyereknevelés jelenlegi kihívásaira válasz lehet, ahol a gyermek megfelelő eszközöket kaphat nemcsak a tantárgy, de a közösségi élet kérdéseire is? Ahol nemcsak tudást, de életstratégiát is beszerezhet?
Indexkép: Depositphotos.com
Kérjük, támogasd munkánkat!
Ha szeretsz minket olvasni, ha csaltunk már mosolyt az arcodra, ha segített már neked valamelyik szakértõnk, vagy ha egyszerûen Te is fontosnak tartod, amit csinálunk, kérjük, támogasd munkánkat!
Banki átutalással:
Magnet Bank 16200106-11697987
Kedvezményezett: Családi Háló Közhasznú Alapítvány
Közlemény: Média támogatás
Vagy bankkártyás fizetés Simplepay-el az alábbi gombra kattintva:
Közösségi hozzászólások: