Furcsa dolgok történnek a világban, s ki gondolná, hogy talán nem is véletlenek? Sőt, előre meg voltak írva. S talán még fülünket-farkunkat sem kell behúznunk ijedtünkben, lehet, hogy egy új királyság, egy új korszak veszi kezdetét hamarosan.

Ki ne ismerné a sztorit, miszerint Isten hat nap alatt teremtette a világot, a hetediken megpihent, s megszentelte azt. Csakhogy azt is megmondta hatezer évvel ezelőtt, hogy az emberiségre is vár egy hetedik nap, a nap, amelyen visszajön a Földre s megalapítja ezer éves királyságát. Az isteni időszámítás szerint ezer év egyetlen nappal egyenlő. Hatezer év telt el a súlyos szavak óta, éppen „hat nap”, s következik az a bizonyos hetedik…

Vessünk egy pillantást Izrael történetére. Mert Isten egy fügefához hasonlította, amely egy napon kivirágzik, s abból tudhatjuk, hogy Ő már itt van az ajtó előtt. Ez a nép kétezer évre kitiltatott a saját országából. Szétszóratott minden törzse a pogányok közé, s nem létezett többé az állam: Izrael. 1948-ban megtörtént a csoda, amelyet már minden prófécia előre megjövendölt: egy eltűnt nép, amely már úgy tűnt, örökre elveszett, visszakapta országát, s megalakult az állam. Izrael kivirágzott…

„Megelevenít minket két nap múlva, a harmadik napon feltámaszt minket, hogy éljünk az ő színe előtt”. 3 napon belül feltámad az emberi nép, ahogy Hóseás mondta. Körülbelül 2700 évvel, majdnem „3 nappal” ezelőtt…

„Felele Jézus és monda nékik: Rontsátok le a templomot, és három nap alatt megépítem azt.” A 3. nap hajnalán felépül a lerombolt jeruzsálemi templom, amely egy függöny mögött őrizte az Úr jelenlétét, s ez a függöny Jézus halálának napján kettészakadt. Akkor új templomot választott lakhelyül, az emberek testét, szellemét. S azóta is vár, hogy menyasszonya, az egyház elkészüljön, s elvihesse a menyegzőre a harmadik nap hajnalán. Körülbelül 2011 év telt el azóta. Két nap és egy kevés…a harmadik nap hajnalába léptünk…

De megjövendöltek a próféták jeleket és természeti katasztrófákat, melyekből tudhatjuk, hogy itt van az ajtó előtt. Ahogy az Írás mondja, sokan jönnek majd magukat a Megváltónak mondván, hamis Krisztusok támadnak és sokakat elhitetnek. És valóban, várunk már egy pár Messiást: a buddhisták Buddha visszatérését, újjászületését várják valakiben, a zsidók várnak egy Krisztust, de nem ismerik el, hogy azzal a bizonyos kereszten megfeszített Jézussal lenne azonos, valaki mást keresnek…

A Biblia szerint az evangélium, az üdvözülés és Isten országának eljövetele hirdettetni fog az egész világon. És valóban: mára a jó hír az egész világon mindenkihez eljut. Sokan jönnek ilyenkor Afrika vagy Ázsia példájával, de esetleg érdemes bekapcsolni a CNN-t és megnézni egy felvételt a többszázezer fős istentiszteletekről Afrika területein, rákeresni a világhálón Dél-Korea ötszázezres gyülekezeteire 87-ből, a legfélreesőbb és legszegényebb területeken virágzó kereszténységre, missziókra, a folyamatosan alakuló, tűzként terjedő, az egész világra kiterjedő gyülekezetekre. Mikor mondhatta ezt el magáról a világ korábban?

Hallunk majd háborúkról, háborúknak híreiről, éhségekről, járványokról; a víz megfertőződik, az állatok kihalnak, világvárosok dőlnek össze, földrengések, furcsa égi jelenségek: meteorok, napkitörések jönnek. Nos, talán nem árulok el nagy titkot azzal, ha azt mondom: ezek az események nem éppen ritkák mai világunkban. Kapcsoljuk be a BBC-t, a rádiót, nézzük meg a híreket, de talán elég egyszerűen tájékozottnak lenni a világban hosszú évek óta tartó állapotok terén, hogy meglássuk: másról sem szólnak a Föld napjai, mint ezekről a katasztrófákról. S ahogy Isten a folyamatosan sűrűsödő és erősödő szülési fájdalmakhoz hasonlítja a visszatérését megelőző jeleket,

úgy vehetünk észre egy, a tudósok által megerősített tendenciát a folyamatosan sűrűsödő és nagyobbodó földrengésekben. A háborúk hírei már szinte mindennapjaink részeivé váltak, természet-és dokumentumfilmek tucatjai beszélnek a folyamatos veszélyt jelentő égi katasztrófák lehetőségeiről. Újabb és újabb halálos áldozatokat követelő járványok törnek ki (ne menjünk messzire: H1N1, influenza), éhség szinte már mindenütt pusztít, a földrengések és iszapkatasztrófák Magyarországot is elérték, azokat a helyeket is, amelyeket eddig meg sem közelítettek. Talán már fel sem vesszük, annyira megszoktuk és elfogadtuk ezeket a rémhíreket. De végül is mért törvényszerűség az, hogy a világnak folyamatosan romlania kell? Véletlen lenne? Vagy kell, hogy legyen a Földbolygó és az emberiség egyenes ágú pusztulásának valahol egy vége?

És sokasodik majd a gonoszság, gyarapszik a hittől való elszakadás, megromlik az emberi jellem, a szeretet fogy, terjed az okkultizmus. A Biblia hosszasan fejti ki és prófétálja ennek a folyamatnak a megjelenését a Földön. És legyünk őszinték magunkhoz: valószínűleg kevesen állítják közülünk azt, hogy az emberi jellem, az erkölcs és a szeretet virágozna. Az emberi gonoszság, az erőszak, a varázslással, mágiával, boszorkánysággal foglalkozó embertípus, a romlás és a züllés olyan méretekben növekedett meg a Földön, hogy talán mélyebbre már nem igen tudnánk süllyedni. És felmerül itt is az a bizonyos kérdés: ennek mindenképpen így kell lennie? Mért épp a romló tendencia vált általánossá? Mitől leszünk egyre és egyre rosszabbak? Lesz valahol ennek vége? Mégis hová tartunk?

Ki tudja? Feltevések, elméletek, jóslatok, próféciák, hívők és hitetlenek…s egy világ, amely évezredek óta áll, még semmi sem tudta elpusztítani. Egy prófécia, amely kísérteties módon hasonlít mai világunk állapotához, s néhány jel, amely talán figyelmeztetés lehet, hogy hamarosan itt áll az ajtó előtt…ki tudja?