Így jártam Szófiával: Az első karácsony
Szófia és a fényfüzér
A karácsonyi készülődés minden évben ugyanúgy kezdődik: leküzdve a magasságtól való félelmemet, felrakom a szokásos ünnepi díszkivilágításunkat a házunkra: egyetlen LED szalagot. Ez nem különösebben erős ellenfele a szomszédunknak, aki már szeptemberben felrak egy fény télapót, három világító fenyőfát, néhány plüsstélapót, plusz annyi LED szalagot a házára (és hagyja ott májusig), amitől eddig egy MALÉV, és néhány Wizz-air gép pilótája hitte, hogy megérkezett a Budapest Airportra: és megpróbálta a leszállást.
A LED szalagot egyébként mindössze kétszer kapcsoltam fel három hét alatt. Szófia – a délutáni alvása után – ahogy meglátta a szokatlan színes kivilágítást, pillanatok alatt extázisba került, azonnal az ablakra tapadt, és babanyelven magyarázott a fényszalagnak (a szomszédét pillantásra sem méltatta). Büszke apai szívem hevesen vert, még egy csoda, amit én mutathatok meg a lányomnak, ám 3 órával később a francba kívántam az egészet, amikor még mindig az ablaknál álltam, kezemben a kilenchónapossal (hívhatjuk nyolckilósnak is), aki extázisban rúgkapált: és ha csak egy icipicit jobbra, vagy balra fordítottam, sírt, mert nem látta elég jól a szalagot. Mivel másnap pontosan ugyanez történt (a jobb kezem körtérfogata 2 centivel nőtt), inkább soha többé nem kapcsoltam fel a szalagot.
Egyébként egy rövid ideig úgy tűnt, Szófiát érdekli a karácsony, mert amikor angyalokról és a Jézuskáról beszéltem neki, először komolyan rám nézett, elmosolyodott, és az arcom felé nyúlt. Elérzékenyültem, hogy meg akar simogatni, büszkén néztem rá, hogy milyen okos - de Szófia csak a szemüvegemre hajtott: egyetlen pillanat alatt megszerezte, és máris négykézláb (kezében a szemüvegemmel) szaladt a Tanulókutya és a Vakond felé.
Karácsony, ami majdnem elmaradt
Többször gondoltam azt, hogy az idei karácsonyt feladom. Például akkor, amikor a halért álltam sorba: miközben előttem legalább 70 méternyi, Erzsébet utalványos nyugdíjas tanakodott, hogy ponty, vagy harcsa a legjobb választás. Vagy akkor, amikor Szófia – már nem beteg – anyukájának 1 óra alatt kellett megtalálnom azt az emlékezetes karácsonyi ajándékot, ami jelképezi azt, hogy újjászületett, mert a műtét sikeres volt. Voltak percek, amikor azt éreztem, nem kell ez a karácsony, mert hiányzik minden, amit elterveztünk: az, ahogy beülünk egy brutál drága olyan kávéra, ami attól karácsonyi, hogy ráírták, vagy rálöttyintettek egy kis karamellt. Az, hogy sétálgatunk, és ajándékot keresünk az első karácsonyosunknak. Hiányzott a hó. A karácsonyi vásár. A hangulat: tulajdonképpen minden, ami karácsony. Aztán elhatároztuk, hogy legyen bármi, ez lesz életünk legszebb karácsonya.
A fa és a szaloncukor: mindkettőből csak a legjobbat
Nagypapám évtizeddel ezelőtt hagyott minket itt, de pontosan emlékszem a nála töltött karácsonyokra. Nagypapa fura volt: a MÁV-tól ment nyugdíjba, ezért ingyen utazott, így fordulhatott elő, hogy Szlovákiába ment ki unalmában fenyőért, amit aztán egyszerűen ottfelejtett a vonaton. Abban az évben nem volt fája. Volt, hogy olyan fát vett, aminek csak egy oldala volt (az is lehet, hogy levagdosta az ágakat): így be lehetett állítani a sarokba.
A szaloncukorra jobban vigyázott, mint a nyugdíjára: tilos volt levenni a fáról. Ha véletlenül nem figyelt, akkor sem volt érdemes lopni, mert valamikor 1970-ben vette meg, és még 1990-ben is azokat aggatta fel. Nagypapa volt az első, aki túrós „pejglit” készített, mert egyszerűen elfelejtett mákot és diót venni karácsonykor, de túró volt otthon. Mindettől függetlenül nagypapánál volt a legjobb karácsonykor, mert ott volt a legnagyobb béke. Valahogy Ő volt az, aki ezt meg tudta teremteni.
Talán éppen nagypapa miatt határoztuk el, hogy Szófia – legyünk bármilyen anyagi helyzetben – mindig a legszebb karácsonyfát, a legszebb díszekkel érdemli meg, a legfinomabb szaloncukorral és ételekkel. És azt a nyugalmat, amit csak papa adott meg. Így esett meg, hogy papa üvegdíszei kerültek az egyébként tökéletes formájú fánkra, és miközben a lazac sült, úgy éreztük, mégiscsak szép lesz ez a karácsony. Már minden csak Szofin, és az ajándékain múlt.
Szófia és a karácsony ajándékok
Nem könnyű a Jézuska dolga, ha egy kilenc hónaposnak keres ajándékot, főleg akkor nem, ha a női és a férfi energiák is összecsapnak. A nagy babaszett – 2800 forint körül volt – az anyukája szerint nem jó ötlet, és be kell látnom, hogy igaza volt: nem elvárható egy kilenchónapostól, hogy a mindenét mozgató babát biciklin tologassa. A fülbevalóról én beszéltem le a feleségemet, mert arra nem fog emlékezni - igaz, másra sem.
A Monopoly elképesztően le volt árazva, abban majdnem megegyeztünk, hogy ennél jobb ajándékot nem kaphat Szófia, aztán egy tisztább pillanatunkban elszégyelltük magunkat. Az autós kártya volt az egyik mélypont, valószínűleg az erre adott ironikus válasz, a másik: amikor a feleségem azt javasolta, vegyünk neki kislány kifestő szettet, amit én komolyan vettem. (Sőt, opcióként fenntartottuk a színezőt ceruzákkal, bár éreztük, hogy ez kicsit olyan, mint nagypapa szaloncukrai: érdemes várni vele párt évet).
Azt tudtuk, mi az, amit biztosan nem kap: csillámpónit, vagy mi a fenét, mert azt ép ésszel nem értjük, mi a fenét szeretnek a lányok a lila színű lovon, aminek sárga a sörénye. Biztos, hogy nem veszünk neki plüsst: egyrészt, mert már most van 10, másrészt elraktunk vagy 50-et, ínségesebb időkre, és abból néha előveszünk egyet, mintha most érkezett volna. A kirakókhoz kicsi még, zenélő, hangokat kiadó játékok pedig biztos nem kerülnek be a házba, mert egész nap azt fogja nyomkodni.
Miután mindenben megállapodtunk, Szófia kapott egy hatalmas plüssmacit (jajj, olyan jó, babzsák a segge, szuperpuha), kétféle kirakót, egy zenélő laptopot, és egy zenélő nemtudom mit. Elégedettek voltunk, szaladtunk hozzá haza, két nap, és karácsony :).
Szófia és a karácsony
Míg Szófia aludt, Jézuska feldíszítette a fánkat: szép lett, és idei szaloncukor került rá. Amikor Szófia meglátta, fénysebességgel – négykézláb – szaladt felé, és azonnal megkóstolta az egyetlen díszt, amit túl alacsonyra tettünk. Fokozódott az extázis akkor, amikor felkapcsoltuk az égőket: a következő 2 órában az anyukája pihenhetett, addig én a kezemben tartottam a bepörgött lányomat, akit minden, de minden érdekelt a fán. Aztán varázsütésre ez elmúlt (visszatért a vakondhoz), és a következő 12 napban egyetlen pillantásra sem méltatta az egész installációt, pedig direkt csajos, rózsaszín-lilás fánk volt.
Amikor – az egész családdal együtt - az ajándékokat bontottuk, akkor szembesültünk azzal, hogy mindenki ugyanúgy gondolkodott, mint mi: Szófia plüsst, kirakót, és zenélő, hangot adó valamit kapott. Mindenkitől. Ő lelkesen az összes ajándékot megkóstolta, mindkét fogát belemélyesztette a gilisztába, a maciba, a hegedűbe, vagy a laptopba. Majd elégedetten visszavonult, kezében a vakonddal, miközben a családon döbbent csend uralkodott el.
Mi ezt a szoba egyik távoli végéből néztük. Boldogok voltunk, mert bár nem kaptunk semmit, mégis életem legszebb karácsonya lett: hiszen Szófia ott játszott a Vakonddal, és – bár kicsit megviselten, és talán kicsit fáradtabban, mint megszoktam – a feleségem is ott mosolygott mellettem.
Élünk. És egy család vagyunk. Örökre. Ezt adta idén a karácsony.
Olvasd el a cikksorozat további részeit is:
Így jártam Szófiával (A megszületés története)
Így jártam Szófiával - Segítség, apa leszek
Így jártam Szófiával - Szofi, és a pálinka-party
Így jártam Szófiával - Az Első napok itthon
Így jártam Szófiával: Először kettesben
Így jártam Szófiával - Először nélküle, kettesben
Így jártam Szófiával - Szofi és az Olimpia
Így jártam Szófiával - A nagy utazás
Így jártam Szófiával - Szofi és az injekció
Így jártam Szófiával: először beteg
Így jártam Szófiával: szertefoszlott álom
Így jártam Szófiával: Az első karácsony
Így jártam Szófiával: Szófia megváltozott
Így jártam Szófiával - Szófia és a fura pillanatok
Így jártam Szófiával - mindjárt egy éves
Így jártam Szófiával - Szófia első szava
Így jártam Szófiával - A gyereknap
Így jártam Szófiával - anya újra dolgozik
Így jártam Szófiával: Szófia nyaral
Így jártam Szófiával: Szófia és a bölcsi
Így jártam Szófiával - Szófia ellopja a karácsonyt
Így jártam Szófiával: Szófia vásárol
Így jártam Szófiával: egy átlagos nap
Kérjük, támogasd munkánkat!
Ha szeretsz minket olvasni, ha csaltunk már mosolyt az arcodra, ha segített már neked valamelyik szakértõnk, vagy ha egyszerûen Te is fontosnak tartod, amit csinálunk, kérjük, támogasd munkánkat!
Banki átutalással:
Magnet Bank 16200106-11697987
Kedvezményezett: Családi Háló Közhasznú Alapítvány
Közlemény: Média támogatás
Vagy bankkártyás fizetés Simplepay-el az alábbi gombra kattintva:
Közösségi hozzászólások: