A Sanoma Media gondozásában megjelent „Ismeritek Terézanyut?” című új kötetében Rácz Zsuzsa húsz év terméséből szemezget. Újraolvashatjuk a Maximában megjelent írásait, a Magyar Rádióban elhangzott jegyzeteit, sőt, eddig kiadatlan szövegeket is tartalmaz a könyv.

Mindenkinek megvan a maga Terézanyuja. Valószínűleg regényei megjelenése után sokan avatták képzeletbeli barátnőjükké a szerzőt, és gondolták úgy, hogy ismerik ezt a „lányt a szomszédból”. Már csak az a kérdés, hogy ki is ő, Rácz Zsuzsa? Vagy inkább Terézanyu? Esetleg mindkettő?

Persze az Ismeritek Terézanyut? néha úgy tesz, mintha másról szólna: egy bristoli vécéről, egy túlsúlyos angyalról a Heathrow-n, egy idős hölgyről egy cukrászdában, de igazából tömény ráczzsuzsaság az egész, amin egyik percben jókat lehet vigyorogni, majd öt perc múlva jót könnyezni, és így tovább, míg itt a vége, fuss el véle.

A szó szoros értelmében hiánypótló Ismeritek Terézanyut? - akár azt az alcímet is kaphatta volna, hogy Rácz Zsuzsa válogatott élete: bár ez a kötet nem csupán a szerzőről szól, hanem a vele, benne, körülötte élő nőkről, a nagymamájáról, édesanyjáról, barátnőiről, és talán rólunk is.

Ez a kötet nem posztumusz, köszönöm, jól vagyok és örülök, hogy húsz éve írhatok. Meglepetésemre ez a válogatás sokkal inkább önéletrajzi jellegű lett, mint a két Terézanyu-regényem, ezért a kérdésfelvetés a címben: ismeritek? Bár ez nem regény, akik már olvasták, állítják, hogy a végére a mozaikokból összeáll a kép. Hálával ajánlom ezt a könyvet mindazoknak, akik olvasóként vagy kollégaként két évtizede kísérnek és támogatnak a pályámon - mondta Rácz Zsuzsa, az Ismeritek Terézanyut? című kötet szerzője.

Ezek az írások mindenekelőtt szerethető szövegek. Nem markolnak nagyot, nem nagyképűsködnek, és szerencsére sohasem zárulnak konklúzióval, tanulsággal: úgy bölcsek, hogy közben sohasem bölcselkednek – mondta a könyv bemutatóján Tóth Krisztina, író, költő.